Az AI oktatása Szingapúrban – amikor a mesterséges intelligencia már nem tantárgy, hanem tanulási környezet.

A cikk első része itt megtekinthető: Szingapúr és az AI: hogyan lett a városállam a mesterséges intelligencia egyik globális kísérleti laboratóriuma?

Hát ezeket a rendszereket aztán valakinek működtetnie és folyamatosan fejlesztenie is kell. Itt kerül előtérbe az oktatás szerepe, ugyanis Szingapúr nem úgy képzeli ezt az egészet, hogy ideköltözik pár világcég, a fenekük alá tolnak mindent és a befizetett adón keresztül (tovább) gazdagszik az ország. Szingapúr első kézből akar profitálni a jelen idejú fejlesztésekből, kész arra, hogy bátran a kísérletezés, és modellezés terepévé váljon, azonban fokozatosan a maga képére is alakítja az elérhető csúcstechnológiát és gondot fordít arra is, hogy a helyi lakosság képessé váljon ezeknek használatára, működtetésére és egyre inkább fejlesztésére is.

Érdekes módon az oktatással kapcsolatos stratégia Szingapúrban nem az, hogy külön AI tantárgyat vezetnek be az oktatási rendszer különböző szintjein. Az alapelv nagyjából így foglalható össze:

Learn about AI, learn to use AI, learn with AI, learn beyond AI.

(A diákok) tanuljanak az AI-ról, tanulják meg használni, tanuljanak vele, és tanuljanak messze az AI-n túl mutatóan is.)

Ennek három fő eleme van:

• AI literacy (AI műveltség)

A MOE (Ministry of Education) iránymutatása szerint a cél az, hogy minden diák rendelkezzen az AI működésérő szóló alapvető ismeretekkel, promptolási készségekkel, kritikus AI-használati képességekkel, és az AI által generált tartalmak értékelésének képességével. És itt alapvetően egy megengedő (használom), de kritikus (nem dőlök be neki) hozzáállást tanítanak. Ennek nagyon erős etikai elemei is vannak. 

• Az AI mint tanulási eszköz

Itt minden középiskolai diák kap egy saját (Ipad) tabletet. De saját eszközzel is fel lehet csatlakozni az oktatási minisztérium digitális platformjára, amit Student Learning Space-nek (SLS) hívnak. (Szingapúrban MINDENNEK, de tényleg MINDENNEK van egy idegesítő betűszava). Ezen a platformon már számos AI alapú funkció megjelenik. Itt nem arról van szól, hogy fut a Microsoft csomagban a copilot, vagy elérhető egy ChatGPT alapú beépített funkció, hanem ezek az AI eszközök iskolákra, tanárokra és diákokra vannak szabva. Mit jelent ez?

A diákok használhatnak egy chatbot-ot kérdések megválaszolására, amikor tanulnak valamiről, azt a feladatot kapták, hogy válaszoljanak meg egy kérdést, vagy gyűjtsenek adatokat. A chatbot azonban úgy került kialakításra, hogy nem ad direkt válasz. Átvezeti a diákot a megoldás felé. Kérdéseket tesz fel neki (tehát tulajdonképpen visszakérdez) és az alapján amit kap elvezeti a diákot egy lépéssel közelebb a válaszhoz.

Tanárként én el nem tudom mondani mekkora segítséget jelent az iskolára szabott belső AI. Képzelj egy egy asszisztenst, ami meg lett tanítva az iskola teljes strukturájára, szabályzataira, hozzáfér a belső kommunikációs rendszerekhez, a formanyomtatványokhoz, ismeri a határidőket, és képes stratégiailag átlátni a teljes tananyagfejlesztési folyamatot. 

Írtam korábban, hogy itt egyrészt minden eleme az oktatásnak szigorú protokollok mentén zajlik, másrészt még a mérést is mérik. Én nagyon hamar sima oktatóból modul leader, sőt coordinator lettem, egész képzési csomagok fejlesztése és működtetése tartozik hozzám és hagy ne fejtsem ki ez milyen bődületes adminisztrációval jár. És itt adminisztráció alatt nem azt értem, hogy agyatlan adatlapokat kell kitölteni, hanem a munkád összes elemét úgy kell felépítened, hogy össze kell kötnöd a tanteremben történő dolgokat (módszereket, oktatási megoldásokat), az előre rögzített tanulási célokkal, azokat az iskola által stratégialag kiválasztott fő kompetencia területekkel, majd ehhez illeszted azokat a mérési és értékelési módszereket, amelyekkel igazolni tudod, hogy a hallgatók valóban elérték a kívánt tanulási eredményeket, meggyőződsz róla, hogy a Bloom's taxonomy mentén milyen szintű kompetenciát várunk el a diáktól (ez kb arról szól, hogy azt akarjuk, hogy emlékezzen rá, vagy azt is elvárjuk hogy alkalmazni is tudja a tudását. Mindkettő kimenetel egészen más értékelési/vizsgáztatási módszert kíván).

Namost egy adott félév egyik tantárgyának (itt modulnak vagy unit-nak hívjuk őket), összeállítása az több hónapnyi munka. Azonban ha megvan minden bemeneti információ (ezekről késhegyig menő viták zajlanak a fejlesztő teamekben, mert egy tantárgyat soha nem egyedül fejleszt valaki), akkor azt különböző dokumentumok formájában az ember feltölti az AI-nak és elmegy vacsorázni, 10 másodpercen belül a teljes képzési dokumentáció elkészül. Amikor a Copilot szintén az iskolá által előfizetett ám alapjában hagyományos, általános rendszerét használtam erre, akkor még órákig kell javítgatni a tévedéseit, látom hol nem érti, hol hallucinál, iszonyat a formátum. De a kormány által belső használatra, a mi iskolánkra szabva kifejlesztett oktatói AI alkalmazás felületen úgy megcsinálta a komplett dokumentációt, ahogy egyetlen betűt vagy idézőjelet nem kellett átírnom rajta. Pontosan érti a betűszavakat, ismeri a helyi rendszert, azt is tudja kinek kell elküldenem, mi történik most, mi a következő lépés. Nem magamtól tudom ezt, még csak egy éve tanítok itt, de már a harmadik képzésben veszek részt, ahol ezt megtanították. Nagyon cselesek voltak adtak egy órát. Azt mondták csináljuk meg csak az értékelési részt. Egy óra alatt meglehet. Aztán kitették az okosterem képernyőjére a linket, és megjegyezték, ha akarjuk kipróbálhatjuk ezzel is. A teremben lévő oktatók (voltunk vagy harmincan a képzésen) fele fel se nézett, eszelősen dolgozott, hogy egy óra alatt elkészüljön. Én kicsit kelletlenül, mert féltem hogy elvesz az időmből, de kinyitottam az oldalt, bejelentkeztem az edu.sg email címemmel és bemásoltam neki a feladatot meg az eredeti oktatási tervemet. Megnyomtam a gombot és azt vártam, hogy most kezdhetem akkor átírni az egészet. Még a formátumhoz se kellett hozzányúljak. 5 perc alatt végeztem, meg mások is akik az én asztalomnál voltak. Utána jártam végig a kollégákat, akiket ismertem, hogy "nehogy már kézzel megcsináld". Töltsd fel az oldalra, megcsinálja neked. 

Nahát mint a korabeli orosztanárok, egy lépéssel a diákok előtt járva, ezzel a lendülettel mentem be pár hét múlva a tanterembe, ahol az adott óra témájától függetlenül azt a plusz feladatot kaptam, hogy meg kell tanítani a diákokat az ún. PAIR módszerre, arra az alap keretrendszerre ahogy a Ngee Ann poly (ez az iskolánk neve) engedélyezi, sőt bátorítja az AI használatát.

Az az órát választottam, amin a diákok a korábban egyénileg elvégzett kutatásukat kellett kiscsoportos szinten összehangolniuk. Adott iparági partnerekkel dolgozunk az órán, mindegyik hozott egy-egy számára fontos, élő problémát. Harmadéves politechnikumi diákok az egész félév során ezen a problémán dolgoznak, a félév végén a cégek képviselői eljönnek és meghallgatják mire jutott a 60 diák 12 ötfős csoportokra bontva. A kurzus eleje arról szól, hogy az előre a cég által megadott problem statement mentén a diákoknak saját kutatást kellett készíteniük (primary research), amiben egyszerr voltak interjúk, dokumentumelemzések, irodalomelemzés, de egy csomó látogatás is, résztvevő megfigyelés. Ki ezt csinálta, ki azt. Az AI úgy jött a képbe, hogy minden diáknak kellett írnia egy kb. 5 oldalas összefoglalót a kutatási eredményeiről, összekötve azt a cég által megfoglamazott alapproblémával és el kellett helyezniük mindezt egy általuk kiválasztott fejlesztési modellben. Már a kutatási beszámoló megírásához is használhattak AI-t. A kutatást szoros szupervízió alatt a szemünk előtt csinálták, én két 5 fős csoportot kaptam, minden egyes diákomról tudtam kivel interjúzik, mikor, a többségénél ott is voltam, mert az interjúkat akkor csináltuk, amikor csapatostul kimentünk a céghez. Ez azért fontos, mert az AI ma már képes bekamuzni bármilyen interjút. A 60 diákot ezért 6 oktató kísérte, mindenkihez be van osztva 10 és nekünk személyesen kellett meggyőződni arról, hogy igazi kutatás zajlik. (Amúgy a szingapúri diákok döntő többsége nem csal. Sokkal inkább félnek, de erről majd később).

Ahol viszont az AI programszerűen előkerült az az a pillanat volt, amikor egy-egy csoportban az öt különféle kutatási eredményt konszolidálni kellett egyetlen csoportszintű összefoglalássá. Ez az AI egy igen alacsony szintű alkalmazása, meglévő szövegek összefoglalásáról van szó. A diákok azt a feladatot kapták, hogy az osszák meg egymással a beszámolóikat és az öt anyagot egyenként az általuk választott AI-val osszák meg azzal az instrukciókkal, hogy az öt beszámolót egy általános, csoport szintű kutatási beszámolóvá konszolidálja a rendszer. Volt aki ChatGPT-t, más Claude-t, sokan a kínai Deepseeket használták és kínaiul voltak meg az anyagaik, mások Copilot, Gemini, nem befolyásoltuk, de mindenkinek mást kellett választani. És aztán nem arra voltunk kíváncsiak, hogy mi lett az összesítés eredménye, hanem arra, hogy mennyire elégedett ezzel az eredménnyel az adott diák. A PAIR model ugyanis alapvetően arról szól, hogy egy kreatív igazgatói szerepbe helyezi a diákot. Ő megfogalmaz egy problémát vagy feladatot (Problem), kiválaszt ehhez egy neki tetsző AI eszközt (AI tool selection), addig instruálja az eszközt, amíg az képes megérteni és kiadni azt amit vár tőle (Iteration), és végül a diák teljesen visszaveszi a kontrolt és kritikusan reflektál arra a tartalomra, amit az AI előállított neki (Reflection). Így kapunk megint egy gyönyörű betűszót. 

Én arra kértem a diákokat, hogy egytől-tízig terjedő skálán értékeljék az AI teljesítményét. Sokan nagyon elégedettek voltak, 10/10-et adtak, főleg azok akik a ChatGPT és a Gemini megoldásaival dolgoztak (egyetlen diáknak volt előfizetett Pro csomagja, a többi ingyenes verziót használt). Mások nem voltak teljesen elégedettek, mert úgy érezték nem mindegyikük anyaga került egyenlő súllyal az összefoglalásba, vagy hozzáhallucinált a gép tartalmakat, amik nem szerepeltek az eredeti anyagban. 6.5/10, 8.5/10. Voltak akik nagyon elégedetlenek voltak (1/10). Például azért mert az eszköz nem tudott ennyi anyagot egyszerre kezelni, vagy egyszerűen azért mert nem volt képes az eszközt úgy instruálni, hogy az azt csinálja, amit kért. Promptolást nem tanítottam, az volt az alapfeltételezésem (tévesen), hogy a 17-19 éves diákoknak a vérében van. (spoiler: nincs).

Az óra után egy sztenderd kérdőívet kellett kitöltetnem velük. Ezt nem én állítottam össze, az iskola központilag csinálta, azt hiszem itt pár hónapon belül mind a 15000 diákunk át fog menni számos hasonló feladaton. A kérdőív nagyon sok teret hagyott a nyílt végű válaszokra, láthatóan a készítői őszintén szerették volna megtudni mit gondolnak a diákok az AI használatáról az iskolában.

Nagyon érdekes és tanulságos válaszokat olvastam az én 60 diákomtól. Merthogy két párhuzamos osztályban tanítom ezt. A megkérdezettek messze nem olyan automatikusan fogadják el és használják a mesterséges intelligenciát, mint ahogy én azt a GenZ korosztályukból előfeltételeztem. Bár majd mindegyikük használja (talán egy-két diák volt aki kategórikusan elutasítja az AI használatát...és erre minden lehetőségük megvan. Nem kötelező használni, viszont nem is tiltott)...szóval bár majd mindegyikük használja, de nagyon sokan fogalmazták meg azt, hogy félnek tőle. És ennek alapvetően két okát fogalmazták meg:

- Nem tartják megbízhatónak, az AI sokat hallucinál, utána kell nézni mindennek, nem lehet egy az egyben megoldatni vele problémákat.

- Nagyon sok diák egyszerűen csalásnak tartotta az AI használatát. Hogy kiváltja a munkát, hogy az iskola meg fogja őket büntetni azért mert nem a saját fejüket használják.

Ez utóbbit én is éreztem, a saját tréningemen, bár nem azért mert az iskola büntetésétől tartottam, hanem mert azt éreztem, hogy "jézus mária"....ez 10 másodperc alatt megcsinált egy több órás munkát. De én ennek örültem. Sokkal több időm lesz kreatív ötleteken gondolkozni, mert ezeknek a tizenéveseknek nem lehet ma már egy tárgyat előadni. Bealszanak. Játszani kell, gyakorlatot kell csinálni, valamivel élővé kell tenni a témát különben értelmetlenné válik az egész óra. 

Sok diák érti, érzi, hogy az AI nagyon megkönnyíti a dolgát. Azonban sokan írtak arról is, hogy szerettek volna útmutatást kapni, hogyan kell instruálni az eszközt (még egy ilyen szerintem viszonylag egyszerű feladatra is). Emlékszem a teremben volt olyan diák, akik ott értette meg, hogy egy feladatot több lépcsőben is el lehet magyarázni az eszköznek, nem kell mindent egy promptban megoldani. Egészen komplex dolgokat is meg tud csinálni, de tudni kell nagyon pontosan fogalmazni és lebontani a munkát apró lépésekre. Én azt gondoltam ezt a privát használatból már megtanulták. De azt is láttam az órákon, hogy habár folyamatosan használják az AI eszközöket (néha az asztal alatt titokban), de elintézik tényleg annyival, hogy egy instrukció és ha nem hasznos akkor otthagyják. 

Most per pillanat az a szabály az iskolában, hogy az AI nem tiltható csak ott ahol tudást számonkérő vizsga van (tehát ahol emlékezni kell dolgokra). Ahol problémát kell megoldani, vagy vizualizációt (képet, videót, grafikont, prezentációs eszközt) kell generálni, akkor bátran használható a PAIR alapelvek szerint. Ötletelni és kutatni is lehet vele, de megintcsak a PAIR alapelvek szerint kritikusan kell hozzáállni és a diák (mint creative director) felelőssége, hogy mit ad le. Minden egyes leadandóhoz most már AI declaration formanyomtatványt is fel kell tölteni, ahova egész pontosan beírják mire, milyen prompttal milyen eredménnyel használták az AI-t, még a linket is be kell tenni. 

 Egyelőre itt tartunk. De ez egy keresztmetszeti kép. Én azt látom, hogy egyik hónapról a másikra változik a helyzet, ez nem egy szilárd terület.