Veri az ördög a feleségét

 Ha vihar miatt mégse lenne se katonai parádé, se tüzijáték ma Magyarországon, akkor nagyon tudom ajánlani András Ferenc remek "Veri az ördög a feleségét" filmjét. 

Az 1977-ben készült film egy balaton-felvidéki család augusztus 20-ját mutatja be, és ez a film valami mestermű.

Én a filmre, teljesen véletlenül találtam rá egy pár éve a Youtube-on, ahonnan azóta is hol leszedik (leszedetik) hol felteszik rá. Ma azonban ingyenesen megnézhető a Filmio portálon is. 

Már azoknak, akik otthon élnek, vagy van kedvük Magyarországra VPN-zni magukat a regisztráció kedvéért. Nekem nincs, a filmet 25 másodpercen belül meg lehet ingyen találni a neten. Én hajlandó lettem volna fizetni érte, de ha nem, hát megnézem ingyen. Innen is gratulálok...

Hagy szúrjam be azért azt a megjegyzést is, hogy épp ésszel én nem tudom felfogni, mitől kell pénzt kérni egy olyan film megnézéséért, aminek elkészítéséért a rendezőtől a fodrászig mindenki megkapta egyszer a fizetését. Adták moziban annak idején - 40 éve, nyilván onnan is volt bevétel. Ezt a filmet, mint a korabeli magyar filmek 99,99%-át állami pénzből (értsd az adófizetők, tehát a mi pénzünkből) finanszírozták. Tulajdonképpen én (ok akkor 5 éves voltam, legyenek akkor a szüleim) producere vagyok a filmnek. Andy Vajna vajon fizetett-e valaha azért ha arra támadt kedve, hogy megnézze a Rambo-t?

De tényleg mindegy, a problémát megoldotta az élet, nincs olyan magyar film, amire ne lehetne rátalálni ingyen a neten. A magyar kultúra terjesztését megoldják az olyan szenny amerikai innovációk, mint a Google. 

Akkor talán pár szót a filmről is. 

Én amikor először láttam, azt hittem Jirzi Menzel vagy Milos Forman rendezte, hogy talán kaptak valami magyar ösztöndíjat. Abszolút összemérhető a cseh újhullám filmjeivel, nemcsak filmes megoldásaiban, hanem hangulatában és történetmesélésében is. Kisemberek nagyon erős karakterei jelennek meg a filmben úgy, hogy a háttérben egyszerre fut le a sokunk gyerekkorából évről-évre ismert Augusztus 20-i ünnepség a tisztavatással, a katonai parádéval és az esti tüzijátékkal. Szélesebb értelemben pedig a teljes pompájával tárul elénk a késő kádári Magyarország. 

Most kapott méltán díjat a Breaking Bad előzményfilmjeként elkészített Better Call Saul, aminek kamerabeállításait szoktuk dícsérni. Ha a kor technikai szinvonalán is, de András Ferenc filmje simán hozza ezeket a beállításokat és a fények is fantasztikusak. Mondjuk Koltai Lajos fényképezte.

Anélkül, hogy elszpoilerezném a film cselekményét egyetlen karatkert és annak üzenetét hagy emeljek ki. Pásztor Erzsébetet, kb 10 évvel fiatalabb asszonyként látjuk, mint amikor megismertük őt a Szomszédok Janka nénijeként. Ha vesszük magunknak a bátorságot, hogy eljátszunk ezzel a véletlen egybeeséssel, akkor egész érdekes abba belegondolni, hogy mi van ha a 90-es évek elejének tintás Janka nénije az tényleg Kántorné volt a Balaton-felvidéken a 70-es évek végén. Abszolút belefér, sajnos...

Kántorné (Margit) egy ambíciózus, törekvő asszony. Családjuk annak a Kádár korban prosperáló modellnek nagyon szép illusztrációja, ahol az állami munkahely (vasút) mellett, van jelentős háztáji (a vasárnapi ebédhez saját csirkét vágnak), és szőlejük is van valahol, mert még miseborral is ők látják el zugpincéjükből a helyi plébánost. Mindeközben építkeznek a balatonparton, amivel az asszonynak nagy tervei vannak. 

Mindezt abban az otthonkás, tésztát még otthon gyúró, látástól vakulásig dolgozó stílusban teszi, ami nagyon sok családnak sajátja volt a Kádár-rendszer csúcsán. Akart valamit ez az asszony. Szeretett volna egyről a kettőre jutni. Ha ő maga rá is megy, a gyerekeinek szeretné mindezt létrehozni, hogy nekik már jobb legyen. 

Ennek az aszonynak, és sok tízezer társának a rendszerváltás után sikeres vállalkozóvá kellett volna válniuk. Írtam egy bejegyzést nemrég arról, hogy miért nem lett ezekből a nagyon keményen dolgozó, ambíciózus, feltörekvő emberekből sikeres vállalkozó, miért nem lettünk a fusizó, GMK-zó, háztájizó emberek sokaságából a kisvállalkozók országa, mint ahogy az jól érzékelhető Ausztriában, Olaszországban, és nagyon sokági az angol középosztály gerincét is adta. 

Nézem itt Szingapúrban ezeket a kínai embereket. Döntő többségük úgy került ide, hogy a XIX. század elején, amikor Szingapúr szabad kikötőként létrejött, akkor összetákolt dzsunkáikon ereszkedtek le idáig a dél-kínai tengerről szerencsét próbálni vagy éppen menekültek a háború, az éhínség, vagy a helyi viszonyok elől. Mindenféle infrastruktúra nélkül, a szó szoros értelmében a dzsungel közepén hoztak létre egy helyet az egyszerre idetelepülő indiaiakkal, angolokkal, és a maláj félsziget északibb részeiből érkező malájokkal együtt. 

Kajtár Margit nem volt kevésbbé ambíciózus és nem dolgozott kevesebbet, mint a szorgos kínai családok itt Szingapúrban. Miért nem lett belőle, vagy a gyerekeiből, ma már annak gyerekeiből jómódú Balaton-felvidéki vállalkozó? A filmből nem derül ki, hogy lett-e vagy nem, én csak a nagy számok mentén látva a hasonló magyar családok rendszerváltás utáni sorsát mondom azt, hogy sajnos a legtöbben Janka nénivé váltak.

A film egyébként nem egy dráma. Ez egy szatíra. Nagyon mulatságos és szórakoztató. Én legalább tízszer láttam és akárhányszor örömmel megnézem még. Fantasztikus film.