...és még annyit, hogy...

Néha vannak teljesen valószerűtlen elemei a gondolkodásomnak. Például nem értem, hogy tudnak egy kis helyen hierarchikus viszonyok kialakulni. Vagy ha vannak, akkor furának tűnnek. Egy kis helyen, mint egy sziget. Anglia. Nagyon erős hagyományai vannak az arisztokráciának, a nemesek, a kékvérűek és a pórnép szétvállasztásának. Még a nyelv is más, amit beszélnek. A posh, Tory nyelv, amit aztán sokan majmolnak, a szépen beszélő artisztokraták nyelve. A királynő angolja, ahogy ők mondják. Most nem tudom, talán már királyt mondanak. És nekem az jut eszembe erről, hogy ott élnek ezek egymás hegyén hátán de még így is különbözik a nyelvük.  Máskor meg beszélgettem egy újdonsült ismerősömmel, aki egy apró csendes óceáni szigeten él. Mondja van autója. Én meg azon gondolkodtam, hogy az istenben fordul meg a kocsival egy olyan kicsi szigeten.  Szóval nyilvánvalóan van valami problémám a léptékek értelmezésével.  Ennek figyelembevételével mesélem el azt, hogy nézem a Netflixen a lányommal ezt a

Nagyon vártam már ezt a reality showt. Én ugyanis nem tartom haszontalan dolognak a reality showkat, pusztán eddig nagyon rosszul lett használva ez az ígéretes műfaj. Mint majdnem mindenben itt is először az ember alantas ösztöneit mozgatták meg, lévén a műsorkészítők az egész világon tudták az aranyszabályt, miszerint egy nyilvános kivégzésre többen mennének el, mint egy könyvbemutatóra.  Hosszú éveket kellett várni arra, hogy a műfaj kitermeljen magából egy értelmes produktumot is, amiben emberek nem megalázzák, nevetségessé teszik magukat, vagy amiben nem eleve gyakorló pszichopatákat gyűjtenek össze, hanem nagyon érdekes és fontos kérdésekre kaphatunk választ....akár magunkkal kapcsolatban is. Írtam valami hasonlóról korábban ebben a bejegyzésben . Kicsit igazságtalan vagyok persze, mert én a legelső valóságshowkban is találtam ilyen elemet. Akár a Való Világnak, vagy az MTV teljesen trash műsorainak is voltak értelmezhető pillanatai, általában az első epizódokban. De én világosan

I don't consider myself a big reality show watcher. I'm roughly familiar with the characteristics of the genre, back when the first such productions appeared on MTV, or when Hungarian commercial television began to introduce licenses like Big Brother, Survivor, and similar ones, I watched them with great interest. My first impression was that the initial moments (days) are interesting, but then the dynamics are taken away by the fact that the organizers structure the days with various programs, parade celebrities, and give idiotic tasks instead of letting the conditions and human behavior be observed in their raw reality. There is something perverse and voyeuristic about this, or some kind of human experiment in a bad sense, but the truth is that this is the part that would have interested me. However, I quickly stopped watching these productions because: The whole thing was over-directed. They increasingly chose extreme characters who were displayed in a circus-like manner. Th