...és még annyit, hogy...

Kíváncsiságból megnéztem Vitézy Dáviddal egy interjút, ami a Budapesttel kapcsolatos terveiről szól. Végighallgattam az egész beszélgetést, kicsit több mint egy óra.  És nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy én a közlekedési főosztályvezető pályázati előadását hallom.  Ez nem egy világváros víziója.  Mindez teljesen független az ő személyétől, múltjától, és a politikai kontextustól. Olyannyira, hogy nekem ugyanez a bajom Karácsony Gergellyel is, és ezt láttam Puzsér Róbert programjában is annak idején.  Valahogy talán az történhetett, hogy a modernkori Magyarároszágon a helyi, városi politizálás beszorult egy szűk szakpolitikai keretbe, de annak is a kb. a szabványkönyvek és útvonaltervezők világába. Amit én hallottam az egy építészeti, várostervezői értekezlet. Ebben az értelemben semmi baj nincs vele, megnyugtató valakit hallgatni, aki ért valamihez, de a rossz ajtón kopogtat ezzel.  Mégsem őt hibáztatom, mert a többiek is ezt csinálják. Bicikliutak, fasorok...

  Miért nincs a postán légkondícionáló? (A rövid felnevetés után, ami a felismerésből fakad, hogy nekem még csak eszembe sem jutna ilyenre rákérdezni....összeszedem a gondolataimat.) A válasz részben földrajzi természetű. Ez az ország valamikor kontinentális éghajlattal rendelkezett, ami azt jelentette, hogy négy évszak volt. Tavasz, nyár, ősz és tél. Nyáron legfeljebb egy-két napig volt olyan nagyon meleg, amit nem lehetett elviselni, ezért a pár napért nem érte meg légkondícionálót beszerelni.  Ma már csak két évszak van, a nyár és a ...hátaztnemtudommi. Ideje lenne elgondolkodni a légkondin. De a válasz másik fele azzal kapcsolatos, hogy volt ebben az országban egy rendszerváltás. Ez olyasmit jelent például, hogy egyes intézmények/szolgáltatások működése a racionalitás talajára merészkedett, ahol a kereslet és a kínálat szempontjai, vagy a vevőnek/fogyasztónak való megfelelés vágya került előtérbe. Így történt például, hogy ma már egy boltos csak igen ritkán lehet bennfente...