Miért kerül hátrányba az, aki kiszáll a globalizációból?
![Image](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_E2-g_PEBtAILHGWhyXNC0_w1w6y7hWRwNZy1ndhpjkrYHgAMIAqyHpirg90jBBdXSw-wr5yeJUEI1kPpMIFH3ktUUQcpi7ktjPwd5ZjUwF6lZaLYq1i_buGyypXSQQcUhQByme5L-tkFhPmUnh8CpvDNmDT1m7IOmRm2OBxvgnfLUoRASsbLm3LHKg/w640-h426/1.jpg)
Nagyon érdekes (és szerintem tanulságos) elemzés jelent meg a New York Times-ban arról, hogy miképpen tűnik egyre inkább úgy, hogy Kína törekvése a technológiai önellátásra kudarcra van ítélve. A cikk a félvezetőgyártás példáján keresztül mutatja be azt, hogy milyen nagyon összetetté és bonyulttá vált a mai világban a csúcstechnológiához való hozzáférés. Hogy a félvezetők, mikrocsippek mennyire fontosak és a hozzáférhetőségük mennyire függ a nemzetközi együttműködéstől azt mindannyian a bőrünkön érezhettük, akik mondjuk autót nem tudtak vásárolni, vagy korábban alapvetőnek számító cikkekhez nem tudtak (vagy nem azonnal tudtak hozzáférni). A félvezetők ma a csúcstechnológiás eszközök lelkét jelentik és túlzás nélkül mindenhol. A hadiiparban, az orvoslásban, a kommunikációban, a közlekedésben, az űrkutatásban, a modern mezőgazdaságban, a számítástechnikában úgy an block, a logisztikában, a robottechnológiában, a gyártástechnológiában, az oktatásban és a kezünkhöz nőtt kütyüjeinkben is.