...és még annyit, hogy...

Beleakadtam egy bejegyzésbe Komlós Jánosról. A színházigazgató, konferanszié, kabarészerző valamikori AVH-s kihallgatótiszt. Aki, egy nagyon...nagyon zavaró jelenség.  Ő Hofi Géza közvetlen főnöke, bizonyos értelemben a Hofi által alakított kisember (hétköznapi melós) karakterének kidolgozója (Hofival együtt dolgozták ki). Ő szerződtette és alkalmazta Hofi Gézát és ő indította el ezen a politikai kabaré vonalon.  Ez a legfájóbb pont. Hogy összekötődik Hofival. Nem tudom Hofi tudott-e a múltjáról. Tudnia kellett. Egy színházban mindenki mindent tud. A Mikroszkóp Színpadot 1967-ben alapította Komlós. Akkoriban szerződtette Hofit is. 13 évig együtt dolgoztak. Minden este összejártak. Az időszak végére igaz, megromlott a kapcsolatuk. Komlós halála után Hofi átment a Madách Kamarába, a stílusa is megváltozott, kritikusabb lett. Ez nem biztos, hogy Komlós miatt történt, (szerintem) Hofi a 80-as években már nem hitt a rendszerben (a 70-es években pedig igen).  Kavarognak bennem a gondolatok K

A 2022-es PISA felmérések Európa számára döbbenetes eredményeket hoztak. A korábban éllovas északi országok eredményei rendre bezuhantak míg a NER megjelenése óta szabadesésben romló magyar teljesítmények inkább stagnálni látszanak. A magyar vonatkozásokról elég világos összefoglalást adott Radó Péter oktatáskutató . Én ezt a magam észt és szingapúri tapasztalataival kiegészítve szeretném egy tágabb összefüggésbe helyezni. Vettem a fáradtságot, hogy a magyar interpretációk mellett megnéztem Észtországban és Szingapúrban miképpen értelmezték a most megjelent eredményeket.  Észtország, ami a korábbi felmérések során nemcsak felzárkózott a finn eredményekhez, hanem legutóbb már túl is szárnyalta azokat, a 2022-es eredményeket egyértelműen visszaesésként értékelte azt kiemelve a szalagcímekben , hogy globálisan a korábbi harmadik helyről a negyedikre esett vissza. Az ő perspektívájukból tehát egy elit pozícióból való visszaesés történik. Amolyan győztesek, dobogósok kommunikációja ez, lem

Szokatlan nagy botrány rázta meg a közéletet Észtországban. Egy alapítványi kutatóintézet és a legnagyobb észt egyetem (University of Tartu) közreműködésével tervezett kérdőíves felmérést kellett leállítani miután felháborodás futott végig az országban a kérdőív kérdései és háttere miatt. Röviden: A kérdőív készítői gyermektelen nők adatait szerezték meg az észt népességnyilvántartásból és több tízezer nőnek küldtek kérdőívet rákérdezve szexuális orientációjukra, politikai preferenciáikra és arra, miért nem vállalnak gyereket.  Mielőtt még továbbmennék az ügy hátterének feltárásában, egy percre időzzünk el ezen a szinten. Már csak azért is, mert több bíráló hang problémásnak találta már ezeket a kérdéseket is. Felteheti-e egy szociológus a kérdést, hogy miért nem szülnek gyereket a nők?  Az én rövid válaszom: igen, felteheti.  A szociológia társadalmi jelenségeket vizsgál, a népesség reprodukciója pedig társadalmi jelenség.A szülétési ráta egy országban évtizedek ha nem évszázadok óta

Jeles András 1979-es filmje nagyon ijesztő számomra. Rég nem láttam olyan filmet, ami ennyire eltalálta volna azt a hangulatot és megfogalmazta volna azokat a kétségeket, amik aktuálisann élnek bennem Magyarország kapcsán. Pedig, több mint 40 éve készült a film. Nem tudom sejtették-e, hogy ilyen jól fog öregedni.  A kis Valentinó egy nagyon csúnya arcát mutatja a 70-es évek végi Magyarországának. 1979 azért is ikonikus időszak számomra, mert kb innentől vannak saját, összetettebb emlékeim az akkori világról és az akkori magyar társadalomról.  7 éves voltam akkor.  Nemrég az "Átmenet" blog posztomban arról írtam, milyen érzékenyen megragad bennem, ahogy korok lassan csúsznak át egymásba és milyen romantikus, szelíd emlékeim vannak gyerekkorom Magyarországáról.  A kis Valentinó, ha lehet, ennek az egész hangulatnak a tökéletes ellenpontozása. És ezért ül a film nagyon, mert ehhez az egyáltalán nem szerethető leíráshoz, amit Jeles András az avantgard előfutáraként elénk tesz, s

Észtország progresszív, liberális (ott az nem szitokszó) jobbközép pártja (Reform) nagyot nyert a 2023-as észt parlamenti választásokon. A jellemzően sokszínű pártpalletán a Reform a szavazatok 31%-át tudta a magáénak, ami a 101 fős parlamentben 33 mandátum megszerzésére elég. Vegyük észre, hogy az észteknél még a matek az úr, 31%-nyi szavazattal, 30% körüli mandátumot lehet szerezni.  Az őket követő populista szélsőjobb (EKRE) már csak feleennyi 15,8%-ot kapott, ami valószínűleg 17 mandátumra lesz elég. Minden más párt (6 párt jutott be a parlamentbe) ennél kevesebb szavazatot kapott. Az észt politikai hagyományoknak megfelelően most intenzív koalíciós tárgyalások jönnek. A Reform párt regnáló és a jelek szerint újraválasztott miniszterelnökének Kaja Kallas-nak most olyan partnert vagy partnereket kell találnia, akikkel meglesz a minimum 50+1 fős parlamenti többség.  Az észt politikai kultúrában a koalíciós egyeztetéseknek van nagy hagyománya. Nagyon hasonlít az a kultúra a holland, b

Nincs ennek a bejegyzésnek semmi magyar aktualitása. Akkor sem, ha magyar vonatkozásai vannak. Egyszerűen nem olyan a világ, nem olyan a berendezkedés és ki kell mondjam, nem olyan a közgondolkodás sem, hogy bármilyen alulról építkező mozgásnak tere lenne. Amiért leírom az az, hogy velem (személyesen) ez jött éppen szembe.   A magam korabeliek talán emlékeznek még a 80-as években futó Csepü, Lapu, Gongyola vetélkedőműsorra Déri János és Nagy György vezetésével. Ebben a műsorban magyarországi falvak iskolásai vetélkedtek egymással különféle feladatokat megoldva. Ezek jó része inkább ügyességi feladat volt, vagy kisebb munkákat kellett csinálniuk, mint pl. ládákat összeszögelni.  A másik hasonló műsor, a 90-as évek legelején Geszti Péter ÁSZ című tehetségkutató műsora, ami nekem annak idején nagyon tetszett. Ő különböző vidéki városokba ment el és ott helyi csodabogarakat, tehetségeket mutatott be. De nem az ilyen kilúgozott iskolai versenyek győzteseit, hanem sufnituningos csávókat, lov

Hosszú (számomra) nagyon szomorú interjú jelent meg egy angol nyelvű észt internetes újságban. Két orosz ellenzéki fiatallal készítettek interjút, akik tartózkodási engedélyét az állampolgárságuk miatt nem hosszabbították meg az észt hatóságok.  Ez nem egyedi eset, az egyetemen, ahol tanítok tiltólistán vannak az orosz és belorusz állampolgárok és azok a hallgatók, akik már Észtországban vannak és ott tanulnak levelet kaptak az idegenrendészeti szervektől (ezt Észtországban a rendőrség és a határőrség intézi), hogy tanulmányaik befejezése után azonnal el kell hagyniuk az országot.  Az interjúban egy fiatal lányt (Maria) kérdeznek az élményeiről és az érzéseiről a döntés után. Ő is a mi egyetemünkön tanul, Liberal Arts szakot végzett a BA képzésben ahonnan a mi karunk Nemzetközi Tanulmányok szakára ment az MA fokozatért. Maria beszél észtül, az állampolgárság belépőjének számító B1 szintű (középfokú) észt nyelvvizsgája van és észt párja (barátja).  Iván, programozó, egy német tulajdonú

Ma pontosan 9 éve hagytuk el Magyarországot. Reggel indultunk a reptérre, éjjel esett, de meleg volt, nedves napsütésben vártuk a taxit a Nagydiófa utcában, ahol akkoriban albérletben laktunk. Ahogy a taxi kikanyarodott az utcából visszanéztem még a Klauzál tér játszóterének fáira. az őszi színekbe forduló falevelekre, és arra gondoltam, hogy utóljára látom őket így. Az "így" azt jelenti, hogy otthonról. Hogy azzal az érzéssel, hogy itt lakom, ezek a mi utcánk fái. Ezt a képet már a Helsinki-Tallinn járaton csináltam. Nagyon más színek. Alig 15 perces út a finn fővárosból Észtországba, szűk, kicsi repülőn. Tudtam, hogy most akkor ezek a színek fognak körülvenni minket.  Hat csomagunk volt. Hat táskára kellett leredukálni egy életet. 41 éves voltam. A legjobban a könyvespolcok fájtak. Anyám pincéjében kötöttek ki, aki aztán egy tételben eladta az összes könyvet polcostúl. Már ami megmaradt, mert egy nagy eső alkalmával tönkre ment a többsége. Hrabal összes magyarra lefordított

 Az utóbbi években hozzászoktunk ahhoz, hogy Észtországról mint sikertörténetről, mint bezzegországról beszéljünk. Én is rengeteg pozitív bejegyzést meg videót csináltam Észtországról, és ugye, aki Á-t mond, mondjon B-t is. Bár a bejegyzés végére ki fog derülni, hogy megint Á-t mondok.  Kezdjük a makacs tényekkel: ha megnézzük az inflációs adatokat azt találjuk, hogy Észtországban a legnagyobb az inflációs ráta Európában. Forrás A fenti ábrán láthatjuk, hogy miközben az eurózóna átlagos inflációs rátája 8,6%, Észtországban 2022 júniusában ennél majd háromszor nagyobb volt az éves árnövekedés mértéke. A három balti ország áll a lista élén 22, 20, és 19% körüli értékekkel. (A bejegyzést pár hete kezdtem írni, azóta frissebb adatok már 23%-os inflációt mutatnak Észtországban.) Ha nagyon rövidre akarom fogni, és egy mondattal akarom összefoglalni az egész bejegyzést: akkor a lényeg az, hogy Észtország nem csak a 12%-os gazdasági növekedés idején veszi komolyan a piacgazdaságot, hanem váls