...és még annyit, hogy...

568 robot jutott Szingapúrban 10.000 emberi munkásra már 2019-ben is. Nem találtam újabb számot, de ez az arány valószínűleg azóta inkább nőtt, mert a COVID alaposan belendítette az automatizációt és azokat a megoldásokat, amik minimalizálják az emberi beavatkozást és kapcsolódásokat.  Ez a robot kutya például a Covid idején az emberek közötti távolságot felügyelte Ez a szám a második legmagasabb a világon, egyedül Dél-Koreában van arányaiban több robot a munkaerőpiacon.  Az ipari robotok a csúcstechnológiás iparágakban ma már természetesnek hatnak, az autógyárakban, a félvezetőgyártásban, de az itt szintén hasító biotechnológiai fejlesztések terén is. Rég nincs emberi vezetője a metrónak, algoritmusok irányítják a forgalmat, automatizált jelzőrendszerek lépnek működésbe a ha vihat közeledik.  Ezeknél sokkal látványosabb és futurisztikusabb, amikor az utcán jönnek szembe robotok. Az már tényleg Star Wars hatású amikor a bevásárlóközpontban hallkan dudorászva elsuhan mellettem egy tak

Talán érdemes onnan indítanom, hogy lejártak az észt igazolványaim. Amikor 2013-ban Észtországba költöztem akkor azonnal kaptam egy észt személyi igazolványt és ideiglenes tartózkodási engedélyt vele. Ez EUs állampolgárként egy nagyon egyszerű ügyintézés volt és automatikusan munkavállalási engedélyt is jelentett.   Öt év elteltével ez annyiban módosult, hogy immár állandó tartózkodási engedélyt kaptam, örökre maradhattam (volna) ha akarok és csak öt évente meg kellett újítanom az igazolványt, ahogy minden észt állampolgárnak is.  Én azonban a következő öt éves korszak 3. évében Szingapúrba költöztem. Itt (mármint Szingapúrban) azonnal állandó letelepedési engedélyt kaptam, meg egy szingapúri személyi igazolványt. Ezzel is gond nélkül vállalhatok munkát és a letelepedési engedély örökre szól, nem kell hosszabbítgatni.  Most tehát 3 igazolvánnyal a zsebemben sétálgatok az utcán. A magyar, az észt a szingapúri. Érdekes amúgy, hogy kinézetre ezek nagyon hasonlítanak egymásra. Midjourney á

Nagyon érdekes (és szerintem tanulságos) elemzés jelent meg a New York Times-ban arról, hogy miképpen tűnik egyre inkább úgy, hogy Kína törekvése a technológiai önellátásra kudarcra van ítélve. A cikk a félvezetőgyártás példáján keresztül mutatja be azt, hogy milyen nagyon összetetté és bonyulttá vált a mai világban a csúcstechnológiához való hozzáférés. Hogy a félvezetők, mikrocsippek mennyire fontosak és a hozzáférhetőségük mennyire függ a nemzetközi együttműködéstől azt mindannyian a bőrünkön érezhettük, akik mondjuk autót nem tudtak vásárolni, vagy korábban alapvetőnek számító cikkekhez nem tudtak (vagy nem azonnal tudtak hozzáférni).  A félvezetők ma a csúcstechnológiás eszközök lelkét jelentik és túlzás nélkül mindenhol. A hadiiparban, az orvoslásban, a kommunikációban, a közlekedésben, az űrkutatásban, a modern mezőgazdaságban, a számítástechnikában úgy an block, a logisztikában, a robottechnológiában, a gyártástechnológiában, az oktatásban és a kezünkhöz nőtt kütyüjeinkben is.