...és még annyit, hogy...

Nem túl messzire.  Írtam már egy párszor, hogy Magyarország azért nem nagy hír Szingapúrban, mert önsorsrontó idiótákért Dél-Kelet Ázsiában sem kell messzire menni. A napokban a brüsszeli zsarolás okán azonban többször bekerült a helyi hírekbe. Nem volt jó érzés látni, hogy Magyarország (és nem Orbán) azzal pörög a hírekben, hogy nyíltan zsarolja az Európai Uniót 10 milliárd eurós támogatást kicsikarva. Az itteni kommentárokban (azt hiszem a Politico-ra hivatkozva) az is elhangzott, hogy ez könnyen lehet, hogy az EU Bizottság vezetőinek állásába fog kerülni a jövő évi választáson. Azzal, hogy ilyen ócska trükkel sarokba lehetett őket szorítani azzal az alkalmatlanságukat bizonyították be. Ezt így fehéren-feketén olvasom a hírekben Szingapúrban.  Hogy kontextusba helyezzem ezt a megjegyzést, összeszedtem, hogy errefelé, hogyan kezelik az ilyen jómadarakat.  Malajzia és Indonézia, Szingapúr két közvetlen szomszédja tulajdonképpen a kezdetektől (az 1965-ös függetlenné válástól) ahol tud a

Nagyon vártam már ezt a reality showt. Én ugyanis nem tartom haszontalan dolognak a reality showkat, pusztán eddig nagyon rosszul lett használva ez az ígéretes műfaj. Mint majdnem mindenben itt is először az ember alantas ösztöneit mozgatták meg, lévén a műsorkészítők az egész világon tudták az aranyszabályt, miszerint egy nyilvános kivégzésre többen mennének el, mint egy könyvbemutatóra.  Hosszú éveket kellett várni arra, hogy a műfaj kitermeljen magából egy értelmes produktumot is, amiben emberek nem megalázzák, nevetségessé teszik magukat, vagy amiben nem eleve gyakorló pszichopatákat gyűjtenek össze, hanem nagyon érdekes és fontos kérdésekre kaphatunk választ....akár magunkkal kapcsolatban is. Írtam valami hasonlóról korábban ebben a bejegyzésben . Kicsit igazságtalan vagyok persze, mert én a legelső valóságshowkban is találtam ilyen elemet. Akár a Való Világnak, vagy az MTV teljesen trash műsorainak is voltak értelmezhető pillanatai, általában az első epizódokban. De én világosan

Jeles András 1979-es filmje nagyon ijesztő számomra. Rég nem láttam olyan filmet, ami ennyire eltalálta volna azt a hangulatot és megfogalmazta volna azokat a kétségeket, amik aktuálisann élnek bennem Magyarország kapcsán. Pedig, több mint 40 éve készült a film. Nem tudom sejtették-e, hogy ilyen jól fog öregedni.  A kis Valentinó egy nagyon csúnya arcát mutatja a 70-es évek végi Magyarországának. 1979 azért is ikonikus időszak számomra, mert kb innentől vannak saját, összetettebb emlékeim az akkori világról és az akkori magyar társadalomról.  7 éves voltam akkor.  Nemrég az "Átmenet" blog posztomban arról írtam, milyen érzékenyen megragad bennem, ahogy korok lassan csúsznak át egymásba és milyen romantikus, szelíd emlékeim vannak gyerekkorom Magyarországáról.  A kis Valentinó, ha lehet, ennek az egész hangulatnak a tökéletes ellenpontozása. És ezért ül a film nagyon, mert ehhez az egyáltalán nem szerethető leíráshoz, amit Jeles András az avantgard előfutáraként elénk tesz, s

Hatalmas nosztalgia veszi körül ma a Szomszédok TV sorozatot. Én is tagja vagyok az egyik FB csoportnak, amiben a legapróbb részletekig kielemzik, felidézik, visszakeresik a sorozat elemeit.  Pedig nem volt jó sorozat a Szomszédok. De tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy nem volt jó a 90-es évek. Még nem tudom eldönteni, hogy az idősárkány tart-e ott nálam, hogy most éppen a 90-es éveket nem bírom elviselni, vagy tényleg ennyire szar volt. Általában három évtized távolságból kezd megszépülni nálam egy korszak, de ez a 90-es évek kapcsán eddig még nem következett be. Viszont emlékszem, hogy a 90-es években a 70-es éveket tartottam gáznak. Ennek fő mozgatórugója a zene, a divat, a kor filmjei, majd az egész akkori világ hangulata. Engem ki lehetett kergetni a világból  hippikkel, a trapéznadrággal és a virágos pólókkal, a jézus kinézettel vagy a pajeszos, hosszú hajjal, de nem volt jobb helyen a diszkó korszak se. Magyar viszonylatban a népzene ötvözésével a poppal, az egész Koncz Zsuz

"Régebben a problématérkép fölrajzolását követő széleskörű társadalmi egyeztetés után, az érdekképviseleti szervekkel lefolytatott vita alapján kiérlelt koncepciócsomagot tettek le a felkészült baloldali szakemberek az asztalra, akcióprogram keretén belül." Ezzel a mondattal szúr oda Uj Péter az ellenzéki pártoknak VIP hírlevelében és én úgy értek vele egyet, hogy közben nem értek vele egyet.  Értem mire céloz, mit akar mondani. Kicsit benne van a menedzserizmus kiritikája, a modern projekt menedzsment szemlélet, az excel táblák fetisizmusának elutasítása. Megjeleníti a mondat azt az erősen vizualizálható képet, amikor baloldali értelmiségi vagy éppen menedzser szemléletű emberek zárt ajtók mögött próbálják megdolgozni a politikusokat.  Oldaltól függetlenül a politikus általában nem ért semmihez. Egy pszichopata személyiségre, mint Bödőcsnél a Coco Jamboo rácsúszik valamiféle politikai intelligencia (ha van ilyen...), lánykori nevén a szarkavarás képessége. Tehát mindjárt cáf

Azt írja az újság, hogy csökken a magyar lakosság, különösen a fiatalok körében az EU pozitív megítélése. A 2015-ös migráns válság és az arra rádolgozott kormánypropaganda óta tudjuk, hogy jelentősen nőtt Magyarországon az idegenellenesség. Ezeket a vonalakat összekötve az a konklúzió domborodik ki, hogy tökéletesen működik a propagandagépezet, a magyar lakosság véleménye és viszonyulása tetszés szerinti irányba alakítható.  Én meg már ott tartok, hogy nagyon sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a posztot. Egyre kevesebb energiát érzek, már nem őszinte a poszt abban az értelemben, hogy ez lenne a téma, ami a leginkább foglalkoztat. Kifejezetten taszít az, ami Magyarországon történik és miközben már pusztán azzal, hogy magyarul írok oda kapcsolódom, valójában napról-napra egyre távolabb érzem magam. Nem csak földrajzilag.  Nyugtatom magam azzal, hogy csak a média torz tükrén keresztül látom az országot, nincs saját, kézzel fogható, személyes élményem. Ennyire azért csak nem lehet ros

Majdnem pontosan három év után, 2023 Február 13-án fog eljutni Szingapúr oda, hogy teljesen kivezeti a COVID-19-es járvánnyal kapcsolatos megszorításokat. A ma megjelent hírek szerint ez az a nap, amikortól nem kell már a tömegközlekedési eszközöken és az egészségügyi intézményekben sem maszkot hordani.  Végigjárta a magyar sajtót, hogy egy tanulmány szerint elenyésző jelentősége van a maszk viselésének a COVID fertőzések megakadályozására, amiből a komment szekció már le is vonta a következtetést, hogy mire volt jó a hiszti és mennyi kárt okoztak a lezárások, megszorítások.  Én a tanulmányt nem olvastam, nincs időm annak se utánamenni, hogy milyen más kutatások vannak (ugyanis egy kutatás az nem kutatás). Amit viszont egy rövid blogjegyezsés erejéig meg tudok tenni, hogy egymás mellé teszem Szingapúr és Magyarország (remélhetőleg) végleges COVID adatait. Szingapúr - 5,7 millió lakos - 8358 ember él egy négyzetkilométeren. A világ egyik legsűrűbben lakott városállama egy apró szigeten.

A minap történt tragikus rendőrgyilkossághoz kísértetiesen hasonló eset történt 2017-ben Tallinnban.  Azzal a különbséggel, hogy Észtországban az intézkedő rendőrök a késsel rájuk támadó embert a helyszínen lelőtték.  (csak erős idegzetűek nézzék meg a videófelvételt)   Az áldozat egy 33 éves fiatalember Jaanus Käärmann volt, aki súlyos mentális problémában szenvedett és a kérdéses őszi délután mezítláb járt fel alá, két késsel a kezében Tallinn egyik központi terén. Ez a tér a 400.000 lakosú észt fővárosban olyan frekventált hely, mintha Budapesten a Kossuth téren vagy a Hősök terén történt volna az eset.  Az eseményről számos felvétel készült , ezeken az látható, hogy a lakossági bejelentésre kiérkező rendőrök felszólítása ellenére a férfi nem tette le a késeket, egy ponton a felé közeledő rendőrjárőr irányába kezdett rohanni, amire annak társa leterítette a támadót, aki a helyszínen életét vesztette.  Az eset, különösen miután egy egész ország nézte végig a közösségi médiában pár

Hosszú (számomra) nagyon szomorú interjú jelent meg egy angol nyelvű észt internetes újságban. Két orosz ellenzéki fiatallal készítettek interjút, akik tartózkodási engedélyét az állampolgárságuk miatt nem hosszabbították meg az észt hatóságok.  Ez nem egyedi eset, az egyetemen, ahol tanítok tiltólistán vannak az orosz és belorusz állampolgárok és azok a hallgatók, akik már Észtországban vannak és ott tanulnak levelet kaptak az idegenrendészeti szervektől (ezt Észtországban a rendőrség és a határőrség intézi), hogy tanulmányaik befejezése után azonnal el kell hagyniuk az országot.  Az interjúban egy fiatal lányt (Maria) kérdeznek az élményeiről és az érzéseiről a döntés után. Ő is a mi egyetemünkön tanul, Liberal Arts szakot végzett a BA képzésben ahonnan a mi karunk Nemzetközi Tanulmányok szakára ment az MA fokozatért. Maria beszél észtül, az állampolgárság belépőjének számító B1 szintű (középfokú) észt nyelvvizsgája van és észt párja (barátja).  Iván, programozó, egy német tulajdonú

 Vagy erre, vagy arra, de el fog mozdulni. Vajon mi tart ki tovább? Orbán Viktor társadalmi támogatottsága vagy az ország európai beágyazottsága? Forrás: Orbán Viktor Facebook oldala Magyarország egyre inkább közeledik egy nagyon fontos választóponthoz. Én Orbán Viktor motívációit és viselkedését nem értem, de őszintén szólva nem is érdekel. Amit ő csinál az számomra büntetőjogi kategória. Nem valami egyedi, kimagasló, valami példátlan, hanem csak (és a hangsúly a csak-on van), mint bármelyik közép-afrikai, dél-amerikai, közép-ázsiai diktátor. Van ilyenből éppen elég ezen a bolygón, nem az ő viselkedése a feltűnő, hanem a szövegkörnyezet furcsa, hogy mindez Európa közepén tud megtörténni és nem valami perifériás fejlődő országban.  Persze Európának is van perifériája, de azt csak mi látjuk annak. Évszázadok óta kisebbrendűségi érzésekkel kapaszkodunk Európa nyugati felébe, de azt kell mondjam, innen Ázsiából még Románia, Bulgária vagy akár Moldávia is Európa. Szóval van itt nekünk ez a