...és még annyit, hogy...

Ilyen és ehhez hasonló képek tömege járja be az internetet, ahogy katonakorú férfiak próbálnak menekülni Oroszországból. Teljesen érthető módon. Nagyon sokan vannak, akik számára csak akkor kopog be a valóság az ablakon, amikor értük is eljönnek. Addig minden egy médiaesemény csupán, egy görgetés a közösségi média oldalakon vagy gombnyomás a TV távirányítóján. Ezek a Spin Diktárorok (tetszik ez a kifejezés nekem, eddig ez a legtalálóbb leírás róluk szerintem) mindent megtesznek azért, hogy a lakosság az utolsó pillanatig szinte semmit se érezzen az önkényből, sőt a biztonságnak egy olyan illuzióját próbálják megteremteni, amivel a választók szinte húzzák magukra a diktátorokat.  Az orosz férfiak számára ezzel lett vége a spin diktatúra korszaknak. Ha a határokat is lezárják, akkor az egész átmegy a szovjet időkből jól ismert mezei diktatúrába. Eddig is az volt, a spin előtag csak arra a trükkre utal, amivel ezt leplezni lehetett és aminek a segítségével még a demokrácia látszatát élet

Onnan érdemes talán indítanom, hogy mostanában engem komolyan foglalkoztat az infokommunikációs technológia, az internet és az azon alapuló szolgáltatások, népszerű weboldalak, alkalmazások rendszere, az általuk generált társadalmi és gazdasági hatások. Tallinnban élve ez talán nem meglepő. Egy digitalizált államigazgatás keretei között egy olyan kultúrába csöppentem, ahol az ICT alapú fejlesztéseknek nem pusztán nagy respektje van, hanem az ország egyfajta komparatív előnyt kovácsolva próbál minél inkább ráállni erre a területre egy intelligens, tudás alapú társadalmat és gazdaságot építve. Szociálpolitikusként az utóbbi két évben finn, svéd és holland egyetemekkel együtt dolgozva elsősorban azzal foglalkozunk, hogy ez a vibráló technikai környezet miképpen fordítható hátrányos helyzetű társadalmi csoportok hasznára. Helsinkiben az ottani svéd kisebbség képviselőivel kutatjuk a térségben népszerű sharing-economy alapú kezdeményezéseket és közösségeket, Svédországban és Észtországban a