...és még annyit, hogy...

 Az előző bejegyzés az 1968-as csehszlovákiai beavatkozás szélesebb kontextusát mutatta be és már ott is igyekeztem kiemelni a történtek idődimenzióját, hangsúlyozva azt, hogy milyen hihetetlenül gyorsan történt minden.  forrás Most az időt méginkább kiemelem és a Magyar Néphadsereg felkészülésének lépéseit veszem sorra, M. Szabó Miklós nagyszerű tanulmánya alapján. Ahogy azt az előző bejegyzés végén írtam Kádár János 1968 július 15-én mondott igent a csehszlovákiai beavatkozásban történő magyar részvételre.  Két nappal később, 1968 július 17-én Mihail Kazakov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek (VSZ EFE) törzsfőnöke –  aki egyúttal a „Šumava”-gyakorlat – törzsfőnöke is volt, 1968. július 17-én 18.37-kor sürgős értesítést küldött a Magyar Néphadsereg vezérkari főnökének (MN VKF), miszerint a Szovjet Posta kérte a Magyar Postától három telefon- és két géptávíró-hírcsatorna létesítését Budapest és Legnica (Wrocławtól 90 km-re nyugatra, a szovjet Északi

 Kb. két hónapja készülök egy bejegyzéssorozattal az 1968-as csehszlovákiai katonai beavatkozás magyar vonatkozásairól. A jelenleg zajló ukrajnai konfliktus inspirált erre, mert úgy éreztem, hogy az orosz viselkedés, a katonai gondolkodás, sok tekintetben változatlan maradt, a magyar szereplés és részvétel a beavatkozásban pedig részben rímel Fehéroroszország helyzetére de sajnos arra az oroszbarát hangulatra is, amit a magyar kormány jelenleg mutat.  Szóval utána akartam menni a részleteknek, hogy miképpen működött ez a katonai beavatkozás 1968-ban és az interneten talált nagyszerű elemzések teljesen beszívtak, számos számomra nem ismert új részlettel gazdagították a történtekkel kapcsolatos ismereteimet. Ezeket fogom most a saját gondolataimmal kiegészítve egy bejegyzés sorozatban közzé tenni.  forrás A tények és a történelmi kontextus A Magyar Néphadsereg 1968-ban mintegy 12.500 katonával egy hónapon keresztül megszállás alatt tartotta Csehszlovákia egy részét az ottani Prágai Tavas