9 év külföldön
Ma pontosan 9 éve hagytuk el Magyarországot. Reggel indultunk a reptérre, éjjel esett, de meleg volt, nedves napsütésben vártuk a taxit a Nagydiófa utcában, ahol akkoriban albérletben laktunk. Ahogy a taxi kikanyarodott az utcából visszanéztem még a Klauzál tér játszóterének fáira. az őszi színekbe forduló falevelekre, és arra gondoltam, hogy utóljára látom őket így. Az "így" azt jelenti, hogy otthonról. Hogy azzal az érzéssel, hogy itt lakom, ezek a mi utcánk fái. Ezt a képet már a Helsinki-Tallinn járaton csináltam. Nagyon más színek. Alig 15 perces út a finn fővárosból Észtországba, szűk, kicsi repülőn. Tudtam, hogy most akkor ezek a színek fognak körülvenni minket. Hat csomagunk volt. Hat táskára kellett leredukálni egy életet. 41 éves voltam. A legjobban a könyvespolcok fájtak. Anyám pincéjében kötöttek ki, aki aztán egy tételben eladta az összes könyvet polcostúl. Már ami megmaradt, mert egy nagy eső alkalmával tönkre ment a többsége. Hrabal összes magyarra lefordított