...és még annyit, hogy...

Itt a nyár, mármint itt mindig nyár van, de otthon még van értelme a mondatnak. Európában most van nyár. De nagyon úgy tűnik hamarosan ott is örökké nyár lesz. Illetve lesz egy régi nyár, meg lesz a mindent sivataggá perzselő hőség.  Nem tudom megjósolni, az általam olvasottakból megítélni a pontos várható következményeket. Pedig nem gondolom, hogy keveset olvasnék, tájékozódnék a témában. De akkora a zaj és olyan sok a bizonytalanság, hogy nagyon nehéz megmondani pontosan mi lesz. Egy biztos. Semmi sem lesz olyan, mint amilyen volt. Hogy ezt az ember okozza, a szennyező ipar, vagy a bolygó természetes ciklusa tulajdonképpen mindegy. A tényen, hogy minden megváltozik, nem változtat.  Amikor Észtországban éltem folyton azt hallottam, hogy őket (mármint az észak-európaiakat) fogja legkevésbbé érinteni a klímaváltozás. Talán még jó irányba is változnak a dolgok, több növény és állat él meg a most hideg és zord térségben, enyhül a levegő, elviselhetőbb lesz a klíma. Az emelkedő tengerszint

Felújítás miatt két évre bezárták a helyi uszodánkat és a hozzá tartozó stadiont és sport komplexumot Queenstownban, abban a szingapúri kerületben, ahol most már másfél éve lakunk. Nagy érvágás(nak tűnt) ez nekem, mert 500 méterre volt a lakásunktól, egyszerűen csak fogtam magam és lementem úszni vagy futni napi menetben. A jó szervezést mutatja, hogy a bezárást napra pontosan úgy időzítették, hogy a szomszéd kerület (Redhill) vadonatúj sportcentumának megnyitására essen, tehát nem hagytak minket sportolási lehetőség nélkül. Arról nem is beszélve, hogy a másik irányba (Commonwealth) szintén van egy komplexum. Az egyetlen probléma az, hogy mindkettő távolabb van. A Redhill-i Delta komplexumot választottam és lemértem a távolságot, egészen pontosan 2,5 km-re van. Úgy döntöttem előnyt kovácsolok a hátrányból és az úszásokat megtoldom alkalmanként 5 km-es sétával, tehát gyalog megyek át a másik kerületbe. Ez arra is jó volt egyébként, hogy kicsit jobban felfedeztem a környéket, elnézelődte