...és még annyit, hogy...

Ha az ember a sajtót olvassa, akkor egyrészt a föld már kétszer leolvadt és doom day-ek sokaságán vagyunk túl a szalagcímekben. Másnap ugyanazzal a lendülettel ugrik fel egy átütő találmány, új energiaforrás, vagy éppen egy olyan hír hogy Norvégiában vagy Kínában (!) már több elektromos autót adtak el/gyártottak, mint hagyományosat.  Akkor most mégis hol állunk? Megsülünk vagy nem sülünk? Elkéstünk vagy jól haladunk? Van-e remény, kezdjek-e vastagabb könyvbe? Hát nézzük meg a nyilvánosan elérhető globális adatokat: A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) számításai szerint a jelenlegi tempóban 2030-ra a világ energia igényének mintegy 30%-t fogjuk tudni megújuló energiával fedezni. Az átállás ma már megkérdőjelezhetetlennek és megállíthatatlannak tekinthető (ez szerintem nagyon fontos!) azonban, ahhoz hogy a 2050-re kitűzött párizsi klímacélok teljesüljenek még a jelenleginél is gyorsabb átállásra van szükség.  Itt én két dolgot tartok nagyon fontosnak: 1. Az egyik az, hogy a "karav

Itt a nyár, mármint itt mindig nyár van, de otthon még van értelme a mondatnak. Európában most van nyár. De nagyon úgy tűnik hamarosan ott is örökké nyár lesz. Illetve lesz egy régi nyár, meg lesz a mindent sivataggá perzselő hőség.  Nem tudom megjósolni, az általam olvasottakból megítélni a pontos várható következményeket. Pedig nem gondolom, hogy keveset olvasnék, tájékozódnék a témában. De akkora a zaj és olyan sok a bizonytalanság, hogy nagyon nehéz megmondani pontosan mi lesz. Egy biztos. Semmi sem lesz olyan, mint amilyen volt. Hogy ezt az ember okozza, a szennyező ipar, vagy a bolygó természetes ciklusa tulajdonképpen mindegy. A tényen, hogy minden megváltozik, nem változtat.  Amikor Észtországban éltem folyton azt hallottam, hogy őket (mármint az észak-európaiakat) fogja legkevésbbé érinteni a klímaváltozás. Talán még jó irányba is változnak a dolgok, több növény és állat él meg a most hideg és zord térségben, enyhül a levegő, elviselhetőbb lesz a klíma. Az emelkedő tengerszint

Felújítás miatt két évre bezárták a helyi uszodánkat és a hozzá tartozó stadiont és sport komplexumot Queenstownban, abban a szingapúri kerületben, ahol most már másfél éve lakunk. Nagy érvágás(nak tűnt) ez nekem, mert 500 méterre volt a lakásunktól, egyszerűen csak fogtam magam és lementem úszni vagy futni napi menetben. A jó szervezést mutatja, hogy a bezárást napra pontosan úgy időzítették, hogy a szomszéd kerület (Redhill) vadonatúj sportcentumának megnyitására essen, tehát nem hagytak minket sportolási lehetőség nélkül. Arról nem is beszélve, hogy a másik irányba (Commonwealth) szintén van egy komplexum. Az egyetlen probléma az, hogy mindkettő távolabb van. A Redhill-i Delta komplexumot választottam és lemértem a távolságot, egészen pontosan 2,5 km-re van. Úgy döntöttem előnyt kovácsolok a hátrányból és az úszásokat megtoldom alkalmanként 5 km-es sétával, tehát gyalog megyek át a másik kerületbe. Ez arra is jó volt egyébként, hogy kicsit jobban felfedeztem a környéket, elnézelődte