György Péter: Apám helyett
![Image](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEAGZS7XC37bVM7II_6QL8lz1VGroVaGNo1iUoxZc946pRADdhI5gPaFhUCdbXFj48Qb2hGZh7s2oASItPLpFIfqAg7N6UbM9TNl0XEiRl7hKsUA_CwsKhr83f1vag1Aj-Za5nhR8HythOIOETwzNJH5y-XKTM00kHzLlEc1UAVFsT5KCOzU4AsfwvSQ/w278-h400/1.jpg)
Szerintem az is számít, hogy az ember milyen könyvet olvasott előtte. Mert ezek úgy összeérnek. Összekötődnek. Kurt Vonnegut Virágvasárnapját olvastam, amikor György Péter Apám helyett című könyvét megvettem. Nem ismertem a szerzőt, szinte találomra választottam ki a boltban. Most, hogy kiolvastam a könyvét már inkább ismerős, de nem annyira ő, hanem a gondolatai. Magamra ismerek néhány apró vonatkozásban. A részletek szeretetében. A pillanat megragadásában, amikor az apró jelenetekben akarom a történelmet akár megragadni. Mindig egy áthidalhatatlan szakadékot éreztem a nagy szavak, eszmék és a hétköznapi élmények között. György Péter könyvében valahol az elején leír egy jelenetet a családjáról, amikor nagyapja feleségével sétál a Duna-parton. A hidak meg a vízbe vannak robbantva. Tavasszal, amikor az első napsugarak megérkeznek én is szeretek kijárni a Duna-partra. Fenn a Citadellán nagy képeken ki van nyomtatva pár korabeli pillanat, az egyik ilyen Dunába dőlt hidat ábrázol. Van ben