...és még annyit, hogy...

Szeretem a "mozit", amit az álmaim produkálnak, de néha magam is meglepődöm. Azt álmodtam, hogy három amerikai ex-elnök társaságában sétálok az utcán. Igyekeztünk éppen valahova.  Bill Clinton, az idősebb George Bush és Jimmy Carter öles léptekkel haladt az utcán. Mind nagyon magas, jól megtermett legények voltak és bár én sem vagyok valami alacsony szinte szaladnom kellett, hogy lépést tartsak velük, ahogy hosszú lábaikkal meneteltek előre.  Mindenképpen Bill Clinton közelébe akartam kerülni, a társaságát kerestem, hogy majdhogynem szaladva elmondhassam neki mennyire nagyra tartom őt. De képtelen voltam elmondani, mert Jimmy Carter mindig közbeszólt, valami vicces dologgal elütötte az igyekezetemet, aztán egyszer csak felém fordult:  „ figyelj ide barátom...nem kell mindent olyan rohadtul komolyan venni!”  Szóval Jimmy Carter üzenetével kezdtem a reggelt:)

 Hétfőn vendégek érkeztek hozzánk Szingapúrból. Zannnie barátai. Shu Ting és Mui Eng. Nagy izgatottságban voltam és előző éjjel velük álmodtam. Álmomban egy nagy házban éltünk. Hatalmas házban, ami inkább egy kastély volt. A második emelet volt a miénk. Olyan sok szobája, terme volt a háznak, hogy éttermek, szállodák, hosszú folyosók voltak benne. Beletelt egy időbe, amíg a vendégeket a mi szobáinkhoz kísértük. Álmomban szégyenlősek és mosolygósak voltak. Ahogy a valóságban is, bár sosem találkoztam velük azelőtt. Mui Eng kék napszemüveget hordott az álomban, ami hirtelen egyik pillanatról a másikra TV képernyővé vált és egy adás indult rajta. Épp egy beszélgetés közepén voltunk, amit megszakított ez a hirtelen showműsor. Csak pár másodperc volt, aztán folytattuk a beszélgetést mintha mi sem történt volna. Másnap, amikor tényleg megérkeztek (nem a nagy kastélyba, hanem hozzánk), meséltem nekik erről az álomról. Csak egy vicces sztori volt...mosolyogtak. Aztán elmentünk Szentendr...