WeWork
![Image](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdY4DiwZ4YdlXx4JrekhX9urFaFxqPn6bE4C8eHMfFEUvf7ZtRHgcC_ifkPaY2AL5xodS7slgv_mrnRboI8thWP_ZCsM04s0mbIF1JZ33mjK-y5kzWvzOw3b3LSXuZg_iGfqutWWVzlRjir9FGd-vuJAz7OuXA0IrTwDZq7lZJd8O_UCKF9I6t2Xh6S3ZZ/w640-h360/1.jpg)
Nézem olvasom a hírekben, hogy csődöt jelentett a WeWork. A hírt azért találom fontosnak, mert az irodai kapacitásokat rugalmas formában kínáló cég csődje egyfajta empirikus megerősítése annak, hogy a munka(helyek) világa alapvető változáson megy át. Nagyon érdekes, ahogy ebben a témában hasad az, amit a saját szememmel látok (Szingapúrban) és amit a sajtóban, akár a szaksajtóban olvasok. A saját szememmel ugyanis a COVID lecsengése óta (annak ellenére) azt látom, hogy egész egyszerűen nem tért vissza a korábbi élet a belvárosba. Szingapúr egy olyan város, ahol az üzleti negyed a maga felhőkarcolóival elsősorban a munkahelyeknek, irodáknak és azt kiszolgáló vállalkozásoknak ad helyet, míg a lakónegyedek úgy kerültek kialakításra, hogy lakások mellett azok szomszédságában minden áru szolgáltatás elérhető legyen anélkül, hogy be kelljen menni a (bel)városba. Ha valaki történetesen a saját kerületében dolgozik, akár az is előfordul vele, hogy évekig nem jár a belvárosban. Nincs ugyanis