...és még annyit, hogy...

Szingapúr egy világváros, ahol minden van. Csak hely nincs. Például arra, hogy saját mezőgazdasága legyen az országnak. Nincsenek nagy földek, gyümölcsösök, legelők. Majd minden négyzetcentiméter be van építve és a kis szigetország már így is területe 20%-át növelte meg azáltal, hogy az óceántól vett el területet feltöltéssel.  2030-ig ehhez képest szeretnék elérni azt, hogy a lakosság által elfogyasztott élelmiszer minimum 30%-a helyben teremjen meg.  Hogyan? Számtalan alternatív, városi megoldással kísérleteznek a városállamban, az egyik az, hogy az állami bérlakások tömbjeihez tartozó közösségi parkolóházak tetejére telepítenek zöldség és gyümölcsfarmokat.  Rátaláltam arra a  2020-as cikkre , ami a parkolóházak tetejére telepített Urban Gardening projektek indulásáról számol be.  Eszerint a Singapore Food Agency (SFA - itt imádják a betüszavas rövidítéseket), összesen 9 parkolóház tetejének felhasználására írt ki pályázatot és 2020 szeptemberében hírdettek eredményt. 6 nyertest hird

Van egy sajátos játék Szingapúr és szomszédja (Malajzia és Indonézia) között. Mivel az apró szigetország szinte minden nyersanyagból és mezőgazdasági termékből behozatalra szorul az egyik dimenzió, ahol időről időre meg lehet szorongatni az a sziget számára fontos termékek eladásának betiltása vagy megtagadása. Ez történik most is. Egy olyan időszakban, amikor az egész világ egy közelgő élelmiszerválságtól retteg, Malajzia az otthon fellépő áruhány miatt megtiltotta a csirke exportját 2022 június 1-i hatállyal. Szingapúrban nincs érdemi mezőgazdasági tevékenység és állattartás sincs. A halpiacon és a háziállat/kisállat kereskedésen felül fogyasztásra szánt élőállat tartás sincs, de a piacon sem lehet ilyeneket árulni. Az utolsó sertésfarm 1989-ben zárt be, tehénfarmból meg néhány a hindu hagyományt követő (tehát a teheneket nem leölő) tejüzem maradt, ami ma már inkább kulturális, turisztikai jelentőségű mintsem saját tejiparról lehetne beszélni.  Ebben a technikailag elég bénára sike