A csávó, aki tudja hogyan működik a világ
Már középiskolásként kiszúrtam őket. Pedig akkor még KISZ-esek voltak. Én általában szerelmes voltam valamelyik elérhetetlen lányba, ők közéleti témákról beszéltek. Ő nem gyalogolt, csoszogott, vánszorgott, hanem minden pillanata olyan volt, mint aki éppen egy fontos találkozóra indul. Gólyabál, diákújság, iskolarádió. Később (alig pár év múlva) már HÖK-ösnek hívták őket. Szempillantás nélkül váltottak betűszavakat. Hisz úgyis csak a pozíció volt a lényeg. 1989-ben, egy évvel a rendszerváltás előtt, én még harmadikos középiskolás voltam. De már mindenki tudta, érezte, hogy ez a rendszer megy a levesbe. Az iskolaigazgató diadalittasan emelte fel a fejét a papírból, úgy jelentette be, hogy ezeknek az idegesítően fontoskodó diákoknak az egyike (jó tanuló, jó sportoló) felvételt nyert az MSZMP-be. Hangos röhögés morajlott végig az egybegyűlteken. Last minute jegy a Titanicra. Nekem 17 évesen ez volt az első gondolatom. De ő tudott valamit. Volt a csávóban egy magabiztos mosoly, amit s...