...és még annyit, hogy...

A szingapúri oktatási rendszert a világ legjobbjai között tartják számon.  A lányom általános iskolájának egyik tanulósarka Ha a témában sokak számára zsinórmértéknek számító PISA felmérés eredményeit nézzük meg, akkor azt látjuk, hogy a városállam a kezdetektől fogva (2009) kimagaslóan teljesít. Hogy mennyire kimagasló ez a teljesítmény, azt az alábbi ábra mutatja érzékletesen ( de torzan ), összeasonlítva a 2018-as felmérés eredményeit az OECD átlaggal és az (itt sok témában összehasonlítási alapként szolgáló) amerikai eredményekkel. forrás  (vájtfülüeknek ajánlom ezt az ábrát, nem én csináltam, jó példája annak, hogyan kell torzan mutatni az adatokat) :) Magasabb pontértékeket érnek el a szingapúri diákok mindhárom mért területen és az ország oktatási rendszer a világhírű finn vagy a látványosan feljövő észt oktatási rendszernél is jobban teljesít, több mint egy évtizede folyamatosan.  Történelmi távlatból nézve az oktatás a második világháború után, de legfőképpen az 1965-ös függet

"Együtt kellene mondanunk, hogy ácsi, nem fogunk 500 ezres fizetést adni" - ezzel a címmel jelent meg egy viszonylag hosszú interjú a magyar Forbes hasábjain egy budapesti séffel.  Az interjú témája, címe, és az azt publikáló magazin profilja azt feltételezi, hogy itt egyfajta iparági rálátásra teszünk majd szert, mögé nézhetünk az éttermek hétköznapjainak, beleláthatunk az étteremvezetés nehézségeibe ezekben a zűrzavaros, bizonytalan időkben.  A megkérdezett séf (most direkt nem nevezem néven, mert nem a neve érdekes, a jelenség a fontos) válaszaiban ráadásul szociálisan érzékenynek titulálja magát, egy vegán éttermet vezet, külön kiemeli, hogy ha kizárólag a profitszerzésben lennének érdekeltek akkor kevesebb embert alkalmaznának.  Ha nem lenne a cím az ember már azt gondolná, hogy ez egy woke, környezettudatos, hipster vonal. Torontótól, Amszterdamig tömegével találunk ilyen helyeket, ez egy létező üzleti modell, egy láthatóan évek óta jól jövedelmező "niche", a