A robot-biztos munkaerőpiac
![Image](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc2GVnUYNRYddyrAy31WAFdQtT2sTNP57v71E57XGZBcjE54gqoOP8OLC-T8cA5V3va7ijwOutP50FIH1QYi6PRK5vvauk4NE8bzvrbeG0mGPr8P_Fvwcb8EQLd0aaare7oCe5uJpzzY7tkyRlIF6tp0G4IZkjEYnspgRyvWE8aF5Xyc6A-PCWvk6mnA/w300-h400/1.jpg)
Befejezem végre a munkaerőpiac alakulásáról szóló rövid bejegyzéssorozatomat. Három bejegyzést írtam eddig: Írtam a munka világának múltjáról , a szocializmus munkakultúrájáról Magyarországon. Aztán mintegy összehasonlításképpen írtam arról miképpen alakult ez szinte ugyanabban az időben (a 60-as évek közepétől kezdve) Szingapúrban , ahol a lakosságot a nagy multinacionalista vállalatok kiszolgálására trenírozták. Érdekes módon habár két nagyon eltérő világról van szó, mindkettőre jellemző volt egyfajta voluntarizmus, és az is, ahogy ha kellett erőszakkal terelték a lakosságot a kívánt írányba. Magyarországon az extenzív iparosítás, a mezőgazdaság kollektivizálása, tömegek városokba költözése, nagy lakótelepi építkezések, vagy éppen az ingázás. Szingapúrban is nagyon erős urbanizáció zajlik ekkor, a 60-as évek előtt egyáltalán nem a ma ismert felhőkarcolós, szupermodern arca volt a városállamnak. A maláj nyelvből eredő kampong (falu) jellemezte a lakhatást és a viszonyok nem sokban