...és még annyit, hogy...

Nagyot fut a kínai közösségi médiában a Netflix új sci-fi sorozata (3 Body Problem) annak ellenére, hogy hivatalosan a Netflix is nem is elérhető Kínában (haha). Az egyébként tényleg érdekesnek tűnő sorozat (még csak két epizódot láttam) eredetileg egy kínai sci-fi szerző könyve alapján készült. A Trónok Harca TV sorozat készítői vitték képernyőre. Nem véletlen tehát, hogy számos ismert Trónok Harca szereplő feltűnik itt is.  Mindez ad egy kettős csavart az egész történetnek. Eleve az alapsztori is ugrál a nyugati világ és kelet között, de a történeten kívül is az, hogy ezt a könyvet amerikaiak vitték filmre a valóságban is ad egy ugyanilyen kettősséget. Ami a két kultúra napjainkban tapasztalt egymásnak feszülése miatt kap egy külön figyelmet.  Végülis ez terelte az én figyelmem is a sorozat helyett (ok, inkább mellett) az arra adott keleti és nyugati reakciókra. Kínában ellentmondásos a sorozat megítélése: - Van Kínának egy B-közép szintű nagyon erős nacionalista kommentszekciója. Kb

Ebben a bejegyzésben egyetlen szót sem fogok írni a mesterséges intelligenciáról. Mégis az arról szóló vitához írtam:  Menjünk vissza olyan 100-150 évet Habár az automobilok tömeges megjelenését inkább a XX. század elejére teszük, Angliában az első szabályozás "Locomotives on Highways Act" már 1861-ben megjelent az akkor még elsősorban gőz meghajtású járművek jelenlétét szabályozva. Leginkább korlátozva.  Az 1861-es szabályozás mögött már felsejlik a lovas lobby. Ők mindenképpen szerették volna elérni a gépi meghajtás visszaszorulását és elérték, hogy a szabályozás valamelyest visszafogja az országúti locomotívok és később automobilok előretörését.  Az 1861-es szabályozás például ott fogta vissza az új megoldásokat ahol azok egyébként a legerősebbek voltak. Sebességkorlátozást vezettek be és előírták, hogy a gépi meghajtású járműveket minimum két személy vezesse(lovaskocsit egyedül is lehetett hajtani). Az angol szabályozás 1865-ös változata ezt már három főre emelte úgy, hog

Nincs ennek a bejegyzésnek semmi magyar aktualitása. Akkor sem, ha magyar vonatkozásai vannak. Egyszerűen nem olyan a világ, nem olyan a berendezkedés és ki kell mondjam, nem olyan a közgondolkodás sem, hogy bármilyen alulról építkező mozgásnak tere lenne. Amiért leírom az az, hogy velem (személyesen) ez jött éppen szembe.   A magam korabeliek talán emlékeznek még a 80-as években futó Csepü, Lapu, Gongyola vetélkedőműsorra Déri János és Nagy György vezetésével. Ebben a műsorban magyarországi falvak iskolásai vetélkedtek egymással különféle feladatokat megoldva. Ezek jó része inkább ügyességi feladat volt, vagy kisebb munkákat kellett csinálniuk, mint pl. ládákat összeszögelni.  A másik hasonló műsor, a 90-as évek legelején Geszti Péter ÁSZ című tehetségkutató műsora, ami nekem annak idején nagyon tetszett. Ő különböző vidéki városokba ment el és ott helyi csodabogarakat, tehetségeket mutatott be. De nem az ilyen kilúgozott iskolai versenyek győzteseit, hanem sufnituningos csávókat, lov

Ilyen toposzok szintjén rengeteg történet kering a Bűvös Kockáról (Rubik Kockáról) és Rubik Ernőről. Eddig én is ezek között éltem, sosem vettem a fáradtságot, hogy komolyabban utánanézzek miképpen is lett a Bűvös Kocka máig a legismertebb magyar találmány.  A toposzok, amiket én eddig ismertem, hallottam: - Rubik Ernő az a tipikus balfasz, aki kitalált valamit aztán mások jól meggazdagodtak rajta  - Jöttek a Hong Kong-iak, hogy akkor rendelnének 10.000 darabot és a szocialista nagyvállalati rendszer nem tudott ezzel mit kezdeni.  - Eladták hát külföldre a jogokat és onnantól kikerült Rubik Ernő kezéből az egész.  Mint minden toposzban ezekben is van az igazságnak valamilyen csírája de önmagában egyik sem állja meg a helyét. És ami a részletesebb igazság az viszont nagyon érdekes és tanulságos. Tanulságos, mert ma is nagyon hasonlóan történne, és nem tudhatjuk hány mai Bűvös Kocka hever fiókokban, sufnikban, számítógépeken és soha nem ér el oda hogy ismert és keresett termék hasznos in

Tavaly szeptember óta, immár a második turnusban veszek részt társadalmi vállalkozások mentorálásában illetve értékelésében Szingapúrban. Ez a bejegyzés egy kicsit szakmaibb lesz, de megpróbálok közérthetően fogalmazni és általános érvényű megállapításokra szorítkozni.  Az egyik motiváció, ami miatt képes és hajlandó voltam a tallinni egyetemi vezetői állásomat otthagyva Szingapúrba költözni, az az volt, hogy nagyon szerettem volna ezt a területet egy fejlettebb világban, ahol minden nagyobb léptékben csinálnak megtapasztalni. A számításom tökéletesen bejött, olyannyira, hogy habár vezető már nem vagyok, de az észt digitális kultúra előnyeit kihasználva még továbbra is dolgozom a Tallinni Egyetemen azonban lehetőségem nyílt arra is, hogy Szingapúrban közelebb kerüljek ehhez a területhez.  Ennek hátterét egyrészt az adja, hogy saját céget hoztunk létre Szingapúrban társadalmi vállalkozások mentorálására , melynek így most két telephelye is van, egy Észtországban és egy Szingapúrban. Eze

Egy konkrét példán keresztül szeretném szemléltetni miképpen zajlanak hihetetlenül intenzív fejlesztések Észtországban. Harmadik napja tart a Garage48 nevű startup hub hackathonja csakhogy itt ezt az IT területen ismert fejlesztési módszert kiterjesztették más területekre is. A hackathon egy olyan intenzív 48 órás rendezvény, ahol szoftverfejlesztők, programozók, marketing szakemberek és dizájnerek dolgoznak együtt egy ötlet megvalósításán a nullától az indulásig. Ez a munkamód sokak számára ismerős lehet, akik IT területen dolgoznak, az észtek azonban igyekeznek ezt a hihetetlenül effektív és intenzív módszert átültetni más területek gyakorlatába. Ezalkalommal a fogyatékossággal élő emberek életét helyezték középpontba és egy olyan rendezvényt szerveztek, amelyen IT és marketing szakemberek, dizájnerek és szociális munkások valamint fogyatékossággal élő emberek dolgoznak együtt új eszközök és megoldások fejlesztésén. Amikor péntek délután megérkeztem a rendezvény helyszínére a Ta