A Bűvös Kocka története - az egyetemi szál

Ilyen toposzok szintjén rengeteg történet kering a Bűvös Kockáról (Rubik Kockáról) és Rubik Ernőről. Eddig én is ezek között éltem, sosem vettem a fáradtságot, hogy komolyabban utánanézzek miképpen is lett a Bűvös Kocka máig a legismertebb magyar találmány. 

A toposzok, amiket én eddig ismertem, hallottam:

- Rubik Ernő az a tipikus balfasz, aki kitalált valamit aztán mások jól meggazdagodtak rajta 

- Jöttek a Hong Kong-iak, hogy akkor rendelnének 10.000 darabot és a szocialista nagyvállalati rendszer nem tudott ezzel mit kezdeni. 

- Eladták hát külföldre a jogokat és onnantól kikerült Rubik Ernő kezéből az egész. 

Mint minden toposzban ezekben is van az igazságnak valamilyen csírája de önmagában egyik sem állja meg a helyét. És ami a részletesebb igazság az viszont nagyon érdekes és tanulságos. Tanulságos, mert ma is nagyon hasonlóan történne, és nem tudhatjuk hány mai Bűvös Kocka hever fiókokban, sufnikban, számítógépeken és soha nem ér el oda hogy ismert és keresett termék hasznos innováció legyen. 

Nekem az inspirációt a témára az adta, hogy a lányom jött haza az iskolából itt Szingapúrban és az iskola könyvtárából a Rubik Ernő életét bemutató könyvet vette ki. Ez egy nagyon rövid kis képeskönyv gyerekeknek, én is elolvastam, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy pozícionálják Szingapúrban Rubik Ernőt. 

Namost, szó sincsen balfaszról, aki valami rossz üzleti érzékkel hagyta magát becsapni és mások meggazdagodtak rajta. Rubik Ernőt, mint világhírűvé vált mérnököt és feltalálót mutatja be a könyv, zavarba ejtő részletességgel az életéről, családjáról, feleségéről, és a kreatív munkájáról. Mint amikor bármelyik a világon híres ember életéről olvasunk. A lányomnak fogalma sincs a fentebb idézett otthoni toposzokról, benne a könyv úgy csapódott le, mintha Bill Gates-ről, Steve Jobs-ról, vagy Elon Musk-ról olvasna, Rubik Ernő egy abszolút ide tartozó kaliber. 

Engem aztán vállalkozásfejlesztési szempontból, illetve azért is nagyon érdekelt a történet részleteiben, mert Rubik Ernő egyetemi emberként fejlesztette ki és dédelgette ezt a kockát.

Az interneten nem egy helyen, de apránként nagyon szépen össze lehet szedni a teljes történetet. A magam szempontjai szerint kiemelek pár fontos mérföldkövet. Két bejegyzést tervezek, az első az egyetemi, akadémiai szálról szól.

Az egyetemi projekt - oktatási segédeszköz

Rubik Ernő a hetvenes években egyetemi oktató volt. A Budapesti Iparművészeti Főiskolán tanársegédként dolgozott és az oktatáshoz tárgyak térbeli mozgását szerette volna demonstrálni. Egy olyan eszközt akart kifejleszteni diákjainak, amellyel anélkül tudná ezt a térbeli mozgást érzékeltetni, hogy az eszköz darabjaira hullana. Fadarabokat illesztett össze gumiszalagokkal. 

Az egyetemi műhelyben fabrikált a szó szoros értelmében kézzel fúrfa-faragva a fadarabokat. A kocka 72 kis darabból állt össze. 1974 magasságában járunk. 

Egy lelkiismeretes oktatót látok magam előtt. Elintézhette volna az óráit annyival, hogy beszél, rajzol esetleg krétával a táblára, ki nézte ugyan ezt a 70-es években, hogy egy oktató milyen módszerekkel tanít? Annak idején még a hallgatói visszajelzések sem voltak olyan jól dokumentáltak, egy tanár azt csinált, amit akart és sokan tényleg azt csináltak, amit akartak.  Nekem még a kilencvenes évek elején is volt olyan tanárom, aki egy karton cigivel jelent meg órán, ő teledohányozta a termet, más nem dohányozhatott. 

Rubik Ernő valószínűleg azok közé az oktatók közé tartozott, akit nagyon érdekelt, amit csinált és az órái alkalmat jelentettek számára, hogy megint erről beszéljen, megmutassa hol tart, kikérje, tehetséges, okos fiatalok véleményét, akiket esetleg tényleg hasonló módon érdekel a probléma. 

Nagyjából ezen a ponton kel életre egy egyetem, ami kreatív okos emberek találkozóhelye, ha a tanár imádja, amit csinál és nagyon jó benne, a diák meg imádná ezt csinálni és nagyon friss szeme és agya van hozzá. 

Rubik Ernő nagyon jó visszajelzést kapott a diákjaitól, tetszett nekik a kocka és mivel azt az iskola műhelyében nagyon egyszerű elemekből rakta össze, szöget ütött a fejében, hogy ezt nagy tételben gyártani is lehetne. 

De ne siessünk előre, mert szeretnék még az akadémia térben maradni. 

Kicsit itt ugrok időben, figyelmen kívül hagyva, hogy a piaci szál is elindult, de fontos része a történetnek, hogy a Bűvös Kocka tudományos körökben is magára vonta a figyelmet és ez a figyelem nem is teljesen független a későbbi piaci sikertől.

1978-ban, amikor a kocka már játékként is kapható volt Magyarországon, de még pár évvel a nemzetközi nagy berobbanás előtt vagyunk, egy nemzetközi matematikai konferenciát rendeztek Finnország fővárosában Helsinkiben. Egy magyar matematikus Varga Tamás ide kivitt pár kockát, ami aztán többek között a Londonban tanító amerikai matematika professzor David Singmaster kezébe került. 

Egy matematikai konferencián vagyunk. Két másik ismert matematikusnak John Conway-nek és Roger Penrose-nak már korábbról volt a kockából, és ők hárman együtt vacsoráztak a többnapos konferencia közötti estén. Conway és Penrose már ki tudták rakni a kockát, azonban Penrose meggyőződése az volt, hogy azt csak alapos jegyzetelés mellett lehet megcsinálni. Conway azonban ki tudta rakni a kockát fejből is, emlékezetből, ráadásul mindezt 3 és fél perc alatt. Conway adott néhány támpontot Singmasternek, hogyan érdemes közelítenie a problémához. 

Neki magának két hétbe tellett kiraknia a kockát és ő volt az, aki először írta le annak matematikai megoldását az absztrakt algebra csoportelméletének segítségével. Singmastert nagyon elkezdte érdekelni a kocka és kérdezte már a konferencián az ott lévő magyaroktól, hogy miképpen lehetne többet szerezni. Ők elmesélték, Magyarországon a kocka kapható, de nehezen tudják az értékesítést külföldre megoldani. Singmasternek fogalma sem volt ki gyártja a kockát ezért felvette a kapcsolatot a londoni magyar követséggel. Ezzel párhuzamosan - enélkül, hogy fogalma lett volna a kocka szabadalmi jogairól - a maga szakállára az egyik helyi egyetemmel kiszámoltatta mennyibe kerülne a kocka gyártásának elindítása. 10-15.000 angol font körüli összeg jött ki, múanyag és a gumi alapú kockákat gyártani képes gépsorra, és ez nagyjából le is lohasztotta Singmaster érdeklődését.

De a megkeresésére a magyar követség mozgásba lendült és egyszer csak Singmastert felhívta egy magyar exportőr azzal a kérdéssel, hogy mennyi kocka kéne? Ő azt mondta, mi lenne ha 60 darabbal kezdenének? Még mindig egy egyetemen vagyunk, Singmastert az motiválta, hogy sok kollégáját nagyon érdekelte a kocka és azt gondolta 60 darabot simán el fog adni. A hívás után Singmaster végigjárta az egyetemi szobákat. Még neve se volt rendesen a kockának, de a folyosói beszélgetések után Singmaster visszahívta a magyar kereskedőt, hogy legyen inkább 100 kocka, el fog az menni.

A kockák megérkeztek és azonnal újabb 100 darabra adott Singmaster rendelést, gyakorlatilag az egyetemén belül csencselve velük. Három hónapon belül a magyarok által leszállítani képes teljes mennyiséget eladták. 

Rubik Ernő, amikor átadta a gyártási jogokat rögtön a szabadalmaztatás után a Politechnika Ipari Szövetkezetnek az kb. 5000 darabot gyártott le, ez valamikor 1976 magasságában volt. Két év múlva, amikor Singmasterék egyetemén keresztül a kocka terjedni kezdett egyetlen darab nem maradt raktáron további értékesítésre. A magyar terjesztést is GMK és mindenféle alternatív megoldások beiktatásával tudták megoldani. De erről majd a következő bejegyzésben.

Singmaster kereskedelmi részvétele ezzel nagyjából véget is ért, azonban amit még megcsinált az az, hogy jegyzeteket írt, ami nagyon hamar több kiadást is megélt, és amikor a kocka berobbant ez volt az első és sokáig egyetlen leírás a kirakásához.  Később ebből egy önálló könyv is született és Singmaster leírása lett a leginkább elterjedt kézikönyv a kocka kirakásához. 

Azt tudjuk, hogy a kocka ehhez képest kb. három éven belül elindult világkörüli útjára (mint játék), de azt kevesebben tudják, hogy egyszerre az algebra csoportelméletének oktatásába is bekerült egy másik amerikai matematikus könyve alapján. 

Singmaster a mai napig az egyik legjobb oktatási eszkönek tartja Rubik Ernő találmányát, ami kézben tartva egyszerre több dimenzióban demonstrál és a kockával végzett műveleteken keresztül illetve a kirakás közben történő gondolkodáson keresztül kelt életre matematikai elméleteket. 

Ne felejtsük el, hogy Rubik Ernő eredetileg pontosan erre a célra hozta létre a kockát. 

Az alábbi videóban Singmaster maga meséli el a történetet.

Hasonló utat fut be a kocka egy ausztrál matematikus Don Taylor jóvoltából, aki egy holland szakmai úton tesz szert a kockára. Ő is matematikai leírást készít a kocka kirakásáról, aminek a fénymásolata sebesen terjed szakmai körökben. 1981-ben, amikor a kocka berobban, akkor ez a Don Taylor írja a második legnagyobb példányszámban eladott kézikönyvet a kockához.

Singmaster tesz azonban egy ezen is túlmutató lépést, ami fontos. 1979 márciusában (alig fél évvel a finnországi konferencia után) a The Mathematical Intelligencer szakmai folyóiratban publikál egy cikket, azt valószínűsítve, hogy ez a találmány Sam Lloyd 1880-as Fifteen Puzzle őrületén is túltehet. 

Három hónappal ezt követően, 1979 júniusában a vasárnaponként megjelenő angol The Observer hetilapban publikál egy cikket. Ezzel a történet kilép az akadémiai körből. 

Hogy miért fontos ez az akadémiai szál?

Engem több szempontból is elgondolkodtatott. Néhány témát hagy vessek fel, ami napjainkban is borzolja az akadémiai világ és a közvélemény kedélyeit is, és amihez ez a történet számos tanulsággal szolgál. 

Miért kéne finanszírozni haszontalan kutatásokat?

Most komolyan. Ki a f.szt érdekel...mármint piaci szempontból, tehát valamiféle anyagi hasznosulás szempontjából, hogy merre forognak a testek? 

Van itt egy fiatal faszi, barkácsol az egyetem műhelyében az adófizetők pénzén, hogy a diákjainak jobban el tudja magyarázni testek összetett mozgását. 

A rovid válasz. Nem finanszírozta senki. 

Ha Rubik Ernő nem lett volna szerelmes a témába, kivágja három fóliára a testek térbeli mozgásáról szóló elméleteket, ha kicsit megszaggatja magát rajzol is valamit. Senki egy büdös szót nem szólt volna érte.

 

Rubik Ernő fúrását, faragását nem támogatta semmilyen EUs pályázat, startup inkubátor, de mégcsak akadémiai ösztöndíj sem. A szó szoros értelmében vett sufni tuningról van szó, ahogy egyébként a Microsoft és az Apple is kezdte.

 

Hány "Rubik kockánk" lehetne ha minden ilyen megszállott, lelkiismeretes tanár, kutató pénzt, paripát, posztót kapna?  

Van-e értelme a konferenciázásnak?

A jelek szerint van. Még a mai internetes világban is igen kicsi az esélye annak, hogy egy ötlet, egy találmány, egy újítás, egy kezdeményezés híre eljusson avatott kezekbe. Az internet hatalmas globális elérés de egyúttal befogadhatatlan zaj is. 

Nem tudom ki ez a Varga Tamás matematikus és hogyan jutott ki Helsinkibe (az már nyugat?) de nagyon jókor volt jó helyen és biztosan nem véletlenül volt a táskájában pár kocka. 

Valószínűleg nem vállalkozói vagy játékipari megfontolásból vitte ki, matematikusként tartotta a találmányt érdekesnek és fontosnak. Gondolom én. 

Mit tehetünk a tudomány népszerűsítéséért és a tudomány mit tehet értünk?

Én azok közé tartozom, akik a tudományt abban az értelemben nagyon emberi dolognak tartják, hogy nekünk embereknek vannak megoldandó problémáink, válaszra váró kérdéseink és a tudomány egy ergonómiai dolog. Nekünk, értünk, ránk van szabva. 

A köveknek nincs szüksége tudományra, de még egy fának se. Ebben az értelemben haszonelvű a megközelítésem és van bennem egy elvárás a tudományos munkákkal kapcsolatban, hogy azok legyenek képesek ezt az összefüggést mondjuk olyan három lépésen belül felállítani, amikor valaki megkérdezi ennek mi értelme van. 

Rubik Ernő szemléltető eszközt készített, egy oktatási segédanyagot. Mint a kréta, szivacs, mutatópálca, tábla, földgömb, csontváz a szertárban. Singmaster nagyon érzékletesen elmagyarázza, hogy a Rubik Kocka miért az egyik legcsodálatosabb szemléltető és oktató eszköz egy matematikai elmélet megtanulásához. 

Na de hát mit keres az egész akkor a játékiparban? 

Szerintem a történet egyetemi szálának nagyon fontos eleme, hogy hihetetlenül korán megjelenik a piaci szál is benne. Ez nagyon fontos. Kell egy szem ehhez, kell egy akarat, és ami mégfontosabb, cselekvés kell. 

Rubik Ernő nem állt meg ott, hogy a diákjainak tetszett a szemléltető eszköz. Mivel az apja maga is több találmányt szabadalmaztatott, volt némi rálátása erre és azonnal 1974-ben beadta a szabadalmi kérelmét. Ez egy hihetetlenül fontos lépés volt és nagyon nagyon hiányzik a mai egyetemi életből. 

Érdemes megfigyelni Singmaster és az ausztrál Don Taylor viselkedését is. Mindketten azonnal piaci értelemben is rárepültek a témára. Matematikusok, elsősorban szakmai vonalon keltette fel a kocka az érdeklődésüket, mindketten először azzal kezdték, hogy matematikai modellekkel leírták annak működését. De nem álltak meg itt. Mindketten könyvet publikáltak, és rengeteg példányszámban eladták, amikor a kocka befutott. Singmaster fejében az is megfordult, hogy gyártatni kezdi a kockát. Igaz csak addig jutott, hogy az egyetemén kis tételben árulta. De a gondolkodás ott volt. 

Ezt én egy másik olyan vonásának tartom a tudománynak, amit véleményem szerint nem lenne szabad hagyni levágni. Úgy értem egy tudós egységcsomagba a tudományos eredmény hatása, hasznosítása és az arról való gondoskodás, illetve az arra való képesség is része kell, hogy legyen. 

Amikor Hollandiában dolgoztam Groningenben láttam, hogy az egyetemen külön inkubációs központot hoztak létre csak arra, hogy az egyébként patinás tudományegyetemen levadásszák a piaci potenciállal (is) rendelkező újításokat. Ez egész konkrétan úgy néz ki, hogy például a PhD képzésében árgus szemekkel követik a kutatásokat és amikor valaki sikerrel megszerzi a (PhD) doktori fokozatot akkor a Venture Lab munkatársai megkeresik és felajánlják neki, hogy segítenek az újítást piacra juttatni, és a fejlesztő tudóst vállalkozói pályára állítani. 

Így láttam szociális szakembereket Svédországban robot fókát fejleszteni és piacra dobni az idősellátásban, vagy oktatási segédeszközt fejleszteni és értékesítani általános iskolai tanítóként Finnországban.

   

Rubik Ernőben megvolt ez a véna, és amikor megcsinálta a kockáját azonnal beadta a találmányi hivatalba, és amint meglett a szabadalom azonnal felvette a kapcsolatot egy potenciális magyar gyártóval. 

A két matematikus, amikor piaci rés nyílt abban a pillanatban könyvet adott ki (és gondolom jól keresett rajta) az eredetileg igen szűk réteget érdeklő csoportelméletek mentén a Rubik Kocka kirakásának sorvezetője gyanánt. 

Fentebb azt írtam, hogy minden ilyen barkácsoló, kísérletezgető, kutató egyetemi embernek pénzt, paripát, posztót kéne adni, ezt most azzal egészítem ki, hogy elvárásként kéne támasztani az akadémiai világban a hasznosítás, terjesztés, értékesítés dimenzióját is. És itt nem a szokásos projekt disszeminációs vagy az akadémiai publikációs terjesztésre gondolok. Azokról legyen itt egy szingapúri újságikk cikk jó pár évvel ezelőttről.

Prof, no one is reading you - (Professzor, senki nem olvassa az írásaidat) 

Én a Tallinni Egyetemen egy éves szakmai elvonuláson a saját karunkon azt javasoltam, hogy az oktatók teljesítménymérésébe be kéne illeszteni, a szakmai publikációkkal azonos szinten kéne jutalmazni azt a teljesítményt, ha egy akadémiai szakember 100 ezres közösségi média tábort tud maga köré építeni. Ha ez a képesség meglenne, ha az ebbe fektetett munka ugyanúgy el lenne ismerve mint egy impact faktoros publikáció, akkor lehet, hogy nem Gődény videókat néznének az emberek járványügyben. 

Nem voltam népszerű az ötlettel, a környezetemben dolgozó akadémiai emberek ezt méltánytalan, alacsony színvonalú kommunikációnak tartották, szerintük ez a tudomány prostitúciója lenne. Az egyetem innovációban való részvételéről pedig egyenesen azt tartották, hogy az veszélyes, mert az innováció nehezen megtérülő tevékenység nekünk meg el kell számolnunk az adófizetők pénzével. Tanulságos beszélgetés volt egy észt kuriában a ritka nyári napok egyikén. 

Rubik Ernő nem tartotta méltánytalannak és tudománytalannak sem még a gyártóig is elmennei, és sem Singmasternek nem esett le a gyűrű az ujjáról a vasárnapi újságba publikálni majd népszerű könyvet írni a Rubik Kockáról. 

Ezek az emberek egy szűk tudományos témából érkező újításban fedeztek fel egy egész más területen (játékipar) is hasznosítható potenciált. 

Én azt is gondolom, hogy a Rubik Kocka (Bűvös Kocka) kommersz (értsd: piaci, kereskedelmi) termékként hatalmasat lendített a matematikai gondolkodás elismerésén is. 

Mondom ezt úgy, hogy én a kockának a mai napig csak két oldalát tudom kirakni maximum, az mégis átment, hogy van itt egy logikus gondolkodásmód, ami ezek szerint sokaknak megvan és ez hatalmas érték. 350 millió körül van az eladott Rubik Kockák száma.....Azzal átment valami a matematikából is sok sok millió embernek.