1776 - az AI filmek hajnala

Olvasom az angol és a magyar cikkek alatti kommentáradatot az On this Day 1776 TV (Youtube) sorozat kapcsán, aminek ugye az az apropója, hogy az egyik első teljes egészében mesterséges intelligencia segítségével készített sorozat. 

 

A kommentárok szinte kivétel nélkül negatívak. Sőt, egyenesen hisztérikusan ellenségesek. Teljesen egyértelmű, hogy a közönség nagyrésze elutasító a mesterséges intelligencia megjelenése kapcsán. A kreatív iparágak és a művészetek területén pedig különösen erős ez az érzés.

AI slop, AI moslék...ez a bevett szófordulat azok között, akik a jelek szerint AI nélkül is algoritmusokat követnek, másokat másolnak, de ha azt egy gép teszi azt nem tudják elfogadni. Nem irónikus? 

Amikor valaki begépeli egy bejegyzés alá, hogy AI moslék, az a szóösszetétel hogy keletkezett? Hirtelen százezrek agyában egyszerre gyúlt fény ugyanerre a szókapcsolatra? Az a sok egyedi, megismételhetetlen individum, akik jelenléte egyszeri és megismételhetetlen ahelyett, hogy unikális saját, élő, emberi stílusával élve valami egyedit gépelne be, a máshol korábban látott, mástól megtanult (ellesett, ellopott, lemásolt) szóösszetételt isméti meg, statisztikai alapon össze is zárva azt mindjárt, mint összetartozó, egymást a legvalószínűbben követő szóösszetételt.

AI....a,b,c,d,e,f,h,i,j,k,l,m......melyik karakter jön e két előző karakter után legnagyobb valószínűséggel? És mit ad isten, magyar nyelvi közegben az m, angolul az s karakter lesz a legvalószínűbb. AI moslék, AI slop. 

Így állította össze ez a gép (az AI) ennek a filmsorozatnak az összes kockáját a beírt promptok alapján. Látta mástól, eltanulta, elleste, átveszi, kiteszi. 

Na nem magától. Ez az egyik legnagyobb félreértés, amit folyamatosan érzek az AI által kreált tartalmak kapcsán. Az elképzelés az, talán e film kapcsán is, hogy a prompt valószínűleg úgy nézett ki, hogy: 

"Kérlek készíts egy amerikai függetlenségi háborúról szóló filmet Youtube video formátumban, történelmi hűséggel, sok szereplővel. Negatív prompt: no hat ujj, no fura, túlvilági alakok."

És akkor megnyomta az entert, az AI pedig 30 tizedmásodperc alatt legyártotta a filmet, az ágens (ügynök/asszisztens verziója az AI-nak) feltöltötte a Youtube-ra, automatikusan beállította és lefutatta a marketingjét, és az értékesítését, feltette mindenhova, kamu kritikákat írt, sőt maga millió lejátszást is csinált, szóval emberünk mire visszatért a kávéjával már csak a pénzszámlálót kellett az asztalra helyeznie miközben a színészek, operatőrők, díszlettervezők, statiszták, studiók éheznek. 

Ezzel szemben a valóság sokkal inkább az lehet, hogy ennek az AI filmnek az eddigi filmekhez hasonlóan valószínűleg készült egy képkockákra lebontott scriptje (storyboard?). Az AI amúgy azt is meg tudja csinálni, de nem magától a fenti prompt alapján. 

Hanem szépen el lehet vele beszélgetni, hogy egy két perces jelenetet akarok felépíteni, amiben felvezetem a történetet, bemutatom a szereplőket és adok egy erős vizuális indítást a kornak, a történelmi szövegkörnyezetnek. Órákig lehet (kell) beszélgetni az AI-val arról, hogy mit is akarsz és elő fog állni javaslatokkal, saját beállítás tervekkel, karakterekkel, kellékekkel, kameramozgással, vizuális stílusjegyekkel, zenei és hanghatás ötletekkel. 

Egyetlen ember, hívjuk itt rendezőnek, mindenféle stáb, színészek, kellékek, lefoglalt helyszínek, mozgatott statiszták nélkül a laptopjánál ülve, tizedmásodpercről tizedmásodpercre, kockáról-kockára létrehozhat bármit, a képernyőn, ami a fejéből kipattant. 

Ezt most megismétlem: AMI A FEJÉBŐL KIPATTANT...

Mert az AI magától ott pislog. Semmit az ég világon nem csinál mert nem tud. A kalapács se veri be a szöget, amíg nincs akarat, elképzelés, aztán izom. 

Mit akarok ezzel mondani?

Hogy sem a munka nincs megspórolva, de legfőképpen nem tekinthetjük az elkészült alkotást élettelen, gépi, halott tartalomnak. Amit látsz, az egy ember koncepciójának a fizikai (jelen esetben kétdimenziós mozgóképek formájában való) megjelenése. Egy álom létrejötte.

Mi Hollywood közkedvelt neve? Álomgyár....

A kedvenc kommentárom az volt, amelyik az emberek valódi szenvedését, a vért és a realitást kéri számon. Drága barátom, kapaszkodj meg, amikor te szenvedést látsz a filmvásznon, 26 unott arcú asszisztens (mert aznap már 150-szer veszik) van a kamera másik oldalán, a zsibbadt karú világosítóval meg a szigszalagos fickóval, a halottak vérét meg röhögve nyalják fel mert lehet eperlé, vagy paradicsom. Két színész meg eljátsza a drámát, egymást darabokra vágva, és amikor a rendező int, hogy ennyi, akkor felröhögve, egymás hátát lapogatva felülnek és elszívnak kint egy cigit. 

Illuzió az egész. Charlie Chaplin és a Lumiere testvérek óta egészen Steven Spielberg-ig. Ugyanezt érzem az AI által létrehozott zenék kapcsán is. Minimum 40 éve (de a modern elektronikus zene előfutárai már a 60-as években is megjelentek) konzerv, midi, szinti, betét zenékkel etet minket a popszakma. Zenészek helyett menedzserek által létrehozott projekteket látunk és most hirtelen az AI kapcsán, amikor erre már nem csak tömött zsebű producerek, vagy százmilliós költségvetéseken ülő studiók képesek, hanem egy laptop előtt ülő tizenéves is, akkor az hirtelen baj lesz.

Mert én nagyjából ezt látom itt fő történésként. Az internet, és a blogolás előtt, egy leírt gondolatot úgy lehetett megjelentetni nagyobb közönség számára is elérhető módon, hogy szerkesztőségek szűk keresztmetszetéhez kuncsorogtál verssel, prózával, írással, esszével, publicisztikával, kutatási eredményekkel. Az utóbbi 25 évben, amióta van internet és főleg közösségi média, azt tettél ki, amit akartál. Az Amazonon majdnemhogy azt publikálsz könyvként, amit akarsz. Ezen a blogon anélkül írhatok, amit akarok, hogy azt egy szerkesztő, szedő, felelős kiadó, laptulajdonos a saját szempontjai és érdekei mentén nyesegetné, alakíthatná. Ha szar tőlem szar, ha nem akkor is. Ez a bejegyzés az én fejemből pattan ki.

Az 1776 film is az emberi alkotója fejéből pattant ki. Az egyetlen különbség az, hogy a megvalósítását, a fejében lévő kép mások által is láthatóvá tételét egy új eszköz végezte el. A film előtt egy történetet el kellett mesélni, el kellett játszani, el kellett mutogatni. Jött a film, és celullóz szalagra vehettél egy csalások ezreivel beállított illuziót. Már az is mesterséges volt, még intelligenciának éppen nem hívták. Szerintem az AI kapcsán is korai, illetve túlzás az intelligencia szó használata. A cellulóz szalagra kémiai folyamatokon keresztül rávarázsolt tartalom helyett egy digitális eszköz verbális kifejezéseket képes vizuálisan megjeleníteni. Ez pusztán technikai különbség. Az alkotás maga semmiben nem változik. 

 Akik pedig a filmiparért aggódnak, azok számára arra hívnám fel a figyelmet, hogy az AI segítségével olyan rendezők, látnokok, vizionárusok, kreatív arcok kapnak hatalmas lehetőséget, akiknek eddig politikusokhoz, mecénásokhoz, befektetőkhőz kellett kuncsorogniuk támogatásért. Elég lesz egy laptop......az alkotás marad, és sokkal olcsóbb és könnyebb lesz.

Utószó: a film amúgy tényleg béna. Miért, az első mozgóképek milyenek voltak??? Minimum 20 évig gyorsított felvételeken szaladó fekete-fehér alakokat láttunk hang nélkül. Egy csávó zongorázott a moziban és drámaian leállt a zenével, amikor a képernyőn felvillant a felirat: "És akkor belépett a férj..."