50 évesen
Ma lettem 50 éves. Ha van mérfőldkő az életben akkor ez az. Pont ötven éve volt tehát 1972. Hihetetlen. Az idő rövidebb mint gyerekként gondoltam. Amikor történelemből tanultunk mondjuk a 80-as években a 30-as évekről, akkor az olyan távolinak tűnt, hogy nincs is ember, aki emlékszik rá. Egy egészen más rendszer volt, egy egészen más világ. Most, hogy már nekem is van 50 éves távlat a fejemben ez az idő egyáltalán nem tűnik olyan nagynak. Pedig én is elmondhatom, hogy egészen más rendszer volt. 3-4 éves koromtól vannak emlékeim. Mohácson éltünk, oda jártam óvodába. Emlékszem a szivárványra a Duna felett, a busójárásra, a zökkenős kompra, az étteremre a szigeten, a keskeny strandra, a halászcsárdára, a lakásunkra, az óvodára. Pár éve ott nyaraltunk. Bejutottam a volt óvoda épületébe, ami most üres. Paranormális élmény volt. Minden zugára emlékeztem csak sokkal kisebb lett. Ott törtem el a lábam. Lábfejem pontosabban. Volt két pajta az óvoda udvarán, mindkettőnek magas küszöbe. Ki be