The Pale Blue Eyes
![Image](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuOt6hff6GLa7OZSJQM9SBkj036kjMjr-sAGLHriEK_OWnWHjM-qnIehkGUivKwJHqyXerhl8cWcKuMJznAv6j_luba41whSqvzLN0IC_ObuvQuLxtAJWFwDDQfUAmzJEFbB2kpV1GwSXYpPh6lilZB_a7e_Ug6Qj8fDY94rb0qMmwlWoVzZRfxXGRig/w299-h400/1.jpg)
Nem hibáztatom a Telex újságíróját , hogy fogalma nincs arról mit nézett meg a Netflixen, amikor megírta a kritikáját. Elsősorban azért nem, mert tiszteletben tartom, hogy mindenki egészen más szemmel, lélekkel, gondolatvilággal, elvárásokkal és hangulatban ül le egy filmhez. Valószínűleg ráadásul magyarul nézte meg, (ezt onnan veszem, hogy a magyar címet használja a cikkében hivatkozásként) és véleménye szerint Edgar Allan Poe-val telepakolva lett a film, ami az újságíró interpretációjában egy "csigalassúsággal mozgó, mindenféle vizuális fantázia nélküli, monokróm nem különösebben lebilincselő nyomozás története." Az én véleményem ehhez képest az a filmről, hogy az minden tizedmásodpercében Edgar Allan Poe-ról és munkásságáról szól, és nem vele, hanem Christian Bale-lel és az általa alakított karakterrel lett telepakolva pusztán azért, hogy a Poe-ra oly jellemző nézőpontváltásokhoz aszisztáljon és rajta keresztűl (is) lássuk a valódi főszereplőt, aki inkább költő, mint író e