...és még annyit, hogy...

 "Az állam felelőssége, hogy enyhítse az ember cselekvését bénító, a jövő tudatos építését aláaknázó szorongásokat, a létbiztonságok erősítésével." Ezt a mondatot Ferge Zsuzsától idézte Ceglédi Zoltán, a Lakner Zoltánnal készített  egyik új videójukban .  Lakner Zoli (azért Zoli, mert személyesen is ismerem, kollégák voltunk az egyetemen) úgy értelmezi ezt a mondatot, mint ami arra utal, hogy legyen egy alsó korlát, ami alá nem zuhanhatsz. Ez az emberi lét jogán kellene, hogy járjon.  Így is van. Én azonban egy kicsit tovább is vinném ezt a fonalat. Az idézet számomra ugyanis egy másik dologról is szól. Implicit módon benne van egy nagyon fontos alaptétel. Az önálló cselekvés követelménye, az öngondoskodás lehetősége. Bármilyen paradox módon hangzik ez, de benne van (szerintem).  Én a szociálpolitikára, a segélyekre, állami, önkormányzati juttatásokra, szociális szolgálatokra, oktatásra, egészségügyre soha nem adományként, nem is jogként, hanem befektetésként, méghozzá megtér

Kétféle bejegyzést szoktam írni. Vannak azok, amelyekre akár hónapokat készülök, rengeteget olvasok, foglalkoztat a téma. Ilyenkor források, háttér, adatok, különféle oldalról megvilágító érvek vannak az írásban és esetleg pluszban hozzáteszem, hogy én mit gondolok erről a saját fejemmel.  Máskor csak gyorsan, gyomorból leírok valamit. Ilyenek a magyar belpolitiai írások többnyire, vagy bármi, amikor reagálok egy hirtelen eseményre.  Ez a bejegyzés az utóbbi kategóriába tartozik. Arról írok most, ami szembe jön velem az utcán anélkül, hogy komolyabb elemzést csináltam volna. Készülök ilyennel, szeretném megérteni és feldolgozni Szingapúr társadalom és szociálpolitikáját de olyan szerteágazó a téma és annyira más alapokon nyugszik, hogy nagyon messzire kell visszamennem. Ez pedig időbe telik.  Ezért amit most írok az pontatlan, a felszínt karcolja, de mégis azért van értelme leírni mert végsősoron ez jön az emberrel szembe az utcán. A város tele van ilyen és ehhez hasonló molinókkal és