Fókusz csoport a kórházban
Úgy látszik állandó rovatot képznek kórházi történeteim Szingapúrból, de ezalkalommal nem mint paciens jártam meg az intézményt. Illetve dehogynem, csak éppen nem gyógyítandó beteg, hanem visszajelzést adó beteg minőségben. Mivel három hónapon belül páciensként és hozzátartozóként is interakcióba kerültem a helyi Alexandra nevű kórházzal, ezért bekerültem egy statisztikai mintába, és felkértek arra, hogy szombat reggel vegyek részt egy fókusz csoport beszélgetésen. Magam számtalan fókusz csoport beszélgetsét szerveztem már, és tudom milyen nehéz összehalászni az interjúalanyokat. Azonnal igent mondtam, meg hát mondanivalóm is volt, hiszen a lányommal gyakorlatilag törzsvendégnek számítunk. Egy ügynökség bonyolította a szervezést, akik ezzel foglalkoznak és láthatóan nem bízták a véletlenre. Felhívtak először, kb. egy héttel előtte, utána pár naponta rám írtak Whatsapp-on (itt mindenki a Whatsapp-ot használja, a kormány, meg a hivatalok is azon keresztül kommunikálnak) és péntek este