...és még annyit, hogy...

Tölgyesi Péter tenyérbemászónak tűnik Orbán felszopásával a Partizánnak adott legújabb interjújában . Ez a visszatérő szófordulat az interjú alatti komment szekcióban. Érdemes odafigyelni azonban arra, hogy milyen alapokra építve teszi ezt az elemző. Orbán váteszi, látnoki képességekkel való felruházása akkor (lesz) igaz, ha most a nyugati világ egy a Római Birodalomhoz hasonló teljes bukásának küszöbén állunk. A demokratikus kapitalizmus..(azt hiszem ezt a jelzős szerkezetet használja Tölgyesi) mély válságáról beszél, ami már már működésképtelenné, irányíthatatlanná, fenntarthatatlanná tesz nagy és erős országokat, mint Németország, Franciaország, Anglia és mindenekelőtt az Egyesült Államok. És ehhez kántálja az ide illő számokat.  Engedjük meg neki, hogy ő így lássa, így értelmezze a körülöttünk folyó dolgokat, sőt időzzünk el egy kicsit ebben a keretben, mert megérthetjük belőle talán, mind a Trump és mind Orbán jelenségét.  Orbán tényleg láthatóan olyan makacs, kitartó módon szegül

Észt kollégákkal utaztunk pár évvel ezelőtt, és a reptérről egy minibusz vitt be minket a városba. Mi voltunk talán öten, én és négy észt nő, de mellénk beszállt még 3 enyhén kapatos svéd utas is. Jó hangulatukban hamar szóba próbáltak elegyedni és amint kinyitották a szájukat erős alkoholszag lepte be a buszt.  Én a 90-es évek közepén, a kollégiumi évek alatt szinte minden kedden a Podmaniczky utcában lévő Látomás nevű szépemlékű szórakozóhelyet látogattam, ami nevéhez híven tele volt látomás-szerű alakokkal. Csoportársam filozófia szakos barátai 4 nyelven beszéltek de a napi betevőt már akkor sem filozófiával keresték, hanem pornófilmeket szinkronizáltak. A kognitív disszonanciát enyhítendő, vagy hogy rátegyenek még egy lapáttal..aktív törzsvendégek voltak a Látomásban ők is. Az aktív szóra az is utal, hogy egyikőjük erősen foghíjas volt, ami nem annyira dentális betegségnek, mint verekedésnek volt köszönhető. Hát ilyenek voltak azok a 90-es évek, nem kellett nekünk Svédországba menn

Meglepő volt számomra, amikor előszőr szembesültem azzal, hogy Szingapúr folyamatos fejlődésének egyik (de nem egyetlen) motorja az állandó szorongás. Szorongás attól, hogy a megszerzett pozíció, gazdagság, jólét elveszik.  Mert magamtól azt gondoltam, hogy egy bizonyos fejlettségi és jóléti szint az megnyugvással, egyfajta elégedettséggel jár. De nem ez a helyzet. Miközben Szingapúr szinten minden elképzelhető mutatóban toronymagasan kiemelkedik a dél-kelet ázsiai régióban, explicit módon elhangzik kormányzati érvelésekben, interjúkban, elemzésekben, hogy a megszerzett pozíciókat nagyon könnyen elveszítheti. Csak a folyamatos kemény munka és az állandó megújulás biztosíthatja azt.  Az új TUAS-i kikötő építésének példája érzékletesen szemléletette számomra ezt az előremenekülési stratégiát, az állandó versenyt és annak részeként a folyamatos fejlesztéseket.  Szingapúr stratégiai jelentőségét az adja, hogy a világkereskedelem áruforgalmának mintegy 30%-a zajlik a Malaka szoroson kereszt

Felkavarta az amúgy sem állóvizet Szingapúrban az új miniszterelnök bejelentése a családtámogatási rendszer átalakításáról. A téma a helyi viszonyokon túlmenően is érdekes, mert a fejlett világban a születések számának csökkenése általános jelenség, és érdemes odafigyelni arra, hogy milyen válaszokat adnak erre különböző országokban.  Magyarországon, és én Észtországban is ezt látom, van ezzel kapcsolatban egy ijedt elutasítás.  A születések számának csökkenése elfogadhatatlan, az maga a probléma, amit kezelni kell, a tendenciát vissza kell fordítani. Mindkét országban jelen vannak olyan szélsőséges hangok, miszerint akár egy másik jog - történetesen a nők önrendelkezésének joga - kárára is lépéseket kell tenni, akkor amikor a nemzet léte van veszélyben (ez észt szélsőjobbos körökben - persze mindig férfiak szájából - egészen elterjedt). Magyarországon is nagyon erős az a narratíva, miszerint a nők (családok) hazafias kötelessége a gyermekvállalás ("szülsz te rendesen?").  En

Megkérdeztem a 12 éves lányomat, aki Szingapúrban jár általános iskolába, hogy miképpen szabályozzák a mobiltelefon használatot az iskolában? Azt magamtól is tudom, hogy nem lehet mobiltelefont használni, mert emlékszem benne volt a szabályokban és onnan is, hogy a lányomat sose lehet elérni reggel nyolc és délurán fél kettő között a telefonján. Mobiltelefonja, itt is minden gyereknek van (olyan 8 éves kortól jellemzően) és nem lehet őket leakasztani róla. Mondjuk éppenséggel a szüleiket sem.  Szóval a válasz az, hogy Szingapúrban nem használhatják a gyerekek a mobiltelefonjukat iskolaidő alatt, azonban a telefonok náluk vannak, nem szedik el tőlük. Ha úgy érzik fel kell hívniuk a szüleiket vagy bármit el kell intézniük telefonon, akkor erre lehetőségük van a central office (központi iroda) nevű helyiségben, ami egy tanári, adminisztrációs helyiség (tanulmányi osztály?) és recepció egyszerre. Itt használhatják a telefonjukat vagy ha nincs, a vonalas készüléket használva felhívhatják a

 ..azon gondolkodtam, hogy a korombeliek idős napjai, ha megéljük, azzal fognak telni, hogy végeláthatatlan könyvet, cikkeket fogunk olvasni és videókat fogunk nézni arról, mi történt a szemünk előtt a Fidesz regnálása alatt.  Ma is nagy keletje van azoknak a könyveknek, amik szinte napra, órára és másodpercre, személyről-személyre, eseményről-eseményre rekonstruálták a náci Németország, vagy a sztálini Szovjetúnió történéseit. Haza viszonyok között lehet ilyet olvasni Horthy Miklós hosszú regnálásáról, a kávéig lebontva tudjuk mit beszélt Hitlerrel, mit gondolt/mondott róla a Führer, mivel tért haza és mi volt a része a holokausztban vagy éppen annak leállításában. Tudjuk sajnos, fájó olvasni, hogy egész pontosan kik és mit csináltak a vészkorszak hónapjai alatt, és Szálasi Ferenc életét egészen az akasztófáig saját és mások elbeszéléséből követhetjük.  Pedig akkor még nem is volt internet, mobiltelelfon és azon kamera, fényképezőgép. Hiába a legprofibb kremlinológia ha a madarak egys