Tökös gyerek ez a Karácsony Gergely

 Azt hiszem többször megjegyeztem ezen a blogon mennyire nem kedvelem Karácsony Gergelyt. Jellegtelen, simulékony, se íze, se bűze politikusnak láttam, igazából nem is jó szó, hogy nem kedvelem, mert ahhoz kéne valami cselekvés, amivel nem ért egyet az ember, de a problémám lényege éppen a fluid, kellemesen ellebegő nemcselekvésben van. Már Zuglónál is feltűnt, és gyanús volt, hogy nem történik semmi, amikor olyan hétpróbás gazemberek vannak a környéken mint az a sötétszemű szocialista..nem emlékszem a nevére, kb. ennyire érdekel, Horváth Csaba talán? Mindegy ott se történt semmi, csak a biciklizés. 

A főváros dettó, és azt már nem pusztán egy elpuskázott lehetőségnek, hanem komoly hibának tartottam, hogy valaki egy világváros élén nem volt képes arra, hogy az ország haladó erőit egy zászló alá terejle. Sőt, én már régóta várok valami olyan megmozdulást a világ nagyvárosaitól, amiben mintegy levetik magukról, lerázzák magukról a saját perifériájukat és egymással kezdenek el szövetkezni, gazdasági és társadalmi együttműködéseket építeni, ami lassan de biztosan meghaladja a XIX század találmányát, a nemzetállamot. Hát nem Karácsony Gergely lett ennek előfutára, pedig állítólag társadalomtudományokkal foglalkozott. 

Mindegy, spongyát rá. Ez a bejegyzés, az aki A-t mond, mondjon B-t is mondás jegyében készül:

A Budapest Pride kapcsán való kiállásával, és a lenyúlt önkormányzati pénzek visszaszerzésével én megtáltosodni látom Karácsony Gergelyt és meg is változott egycsapásra a véleményem róla. Le a kalappal. 

Különösen tetszik, ahogy a tiltástól sem ijed meg, a Fidesz saját sunyi fegyverét használva a jogszabályerdők és bürökratikus szabályokra de onnan kikacsintva tulajdonképpen szemberöhögi a hatalmat. Akkor is vonulunk ha betiltjátok, ugyanis ez egy önkormányzati rendezvény, semmilyen bejelentésre nem köteles.

De nem ez a lényeg. Nem hiányzik Orbán Viktor gyűjteményéből más minthogy bejárja megint a hazai és a világsajtót ezúttal olyan képekkel, ahogy a rendőrökkel vereti szét a saját fővárosának rendezvényét. Már nem tud jól kijönni ebből. Ha nem teszi, láthatóvá válik, hogy erőtlen a rendszer, fogatlan az oroszlán itt aztán már mindegy mit tiltanak éppen be, csak röhögni kell rajta. Ha megteszi, akkor meg felteszi a koronát a művére és létrehozza a saját szemkilövetős jelenetsorát méltó módon lezárva regnálását és életművét, amivel visszatért ahhoz a rendszerhez aminek ellenzékeként napvilágra lépett. 

Még annyit tennék hozzá, hogy én értem a Partizán kritikáját és beszólását a Puzsér Róbert-féle polgári ellenállás tüntetés kapcsán. Nem igazán követtem, csak darabokban hallottam a kritikáról és a tüntetésről is, de azt hiszem értem miről van szó és mindjárt ki is derül, hogy kerül ez ide.

A polgári ellenállás erősen rezonál a polgári engedetlenség kifejezésre és ez annyiban talán fontos, hogy az ember itt cselekvést vár. A polgári engedetlenségi mozgalmak pedig nagyon jól körülhatárolható dolgokat jelentenek és nagyon aktuálisak lennének Magyarországon. Nem véletlen és nem félreértés, hogy sokak olvasatában Puzsér meghirdette majd nem csinálta meg, hanem lett megint egy tüntikézés. A polgári engedetlenség (és ezt kell jelentse a polgári ellenállás is, különben nincs értelme) felmondja a szerződést az állam és polgára között. Nem fizet adót, nem megy be dolgozni, aktív formái lehetnek a hivatalok demonstratív elfoglalása vagy az olyan egyébként jól ismert és jól dokumentált akciók, amikor állampolgárok elkezdik desktruktív módon túlterhelni a rendszert, hogy például hirtelen 20.000-en jelennek meg egy kormányhivatalban, vagy a MÁV pénztáraknál. Csendben sorban állnak. Semmit nem csinálnak...jegyért állnak sorba. És leáll a közlekedés. 

Ilyen és ehhez hasonló akciók mellett van tartalma is az indulatnak, van akció is hozzá, van ész, a rendszer kijátszása, van mozdulás. Ezt most Karácsony Gergely teszi meg és pont azon a módon ahogy egyébként ma már tankönyvekben tanítják ezt a 60-as évek polgárjogi mozgalmai mintájára. 

Mutat most számomra Karácsony Gergely végre egy karaktert, és ezzel helyére került nálam.