Robotok Szingapúrban

568 robot jutott Szingapúrban 10.000 emberi munkásra már 2019-ben is. Nem találtam újabb számot, de ez az arány valószínűleg azóta inkább nőtt, mert a COVID alaposan belendítette az automatizációt és azokat a megoldásokat, amik minimalizálják az emberi beavatkozást és kapcsolódásokat. 

Ez a robot kutya például a Covid idején az emberek közötti távolságot felügyelte

Ez a szám a második legmagasabb a világon, egyedül Dél-Koreában van arányaiban több robot a munkaerőpiacon. 

Az ipari robotok a csúcstechnológiás iparágakban ma már természetesnek hatnak, az autógyárakban, a félvezetőgyártásban, de az itt szintén hasító biotechnológiai fejlesztések terén is. Rég nincs emberi vezetője a metrónak, algoritmusok irányítják a forgalmat, automatizált jelzőrendszerek lépnek működésbe a ha vihat közeledik. 

Ezeknél sokkal látványosabb és futurisztikusabb, amikor az utcán jönnek szembe robotok. Az már tényleg Star Wars hatású amikor a bevásárlóközpontban hallkan dudorászva elsuhan mellettem egy takarító robot, de nagyon erős az is, amikor a bankban vagy a lakásügyön robot ügyfélszolgálatos fogad. 

Az előrejelzések szerint 2030-ig a robotok alkalmazása 100 milliárd dollárt fog hozzáadni a szingapúri gazdasághoz. Jelenleg Szingapúr éves hazai összterméke olyan 466 milliárd dollár, tehát olyan 20-25%-os növekedést hozhat az igen gyors automatizáció. Az összehasonlítás kedvéért 100 milliárd dollár az több mint fele a magyar gazdaság éves összteljesítményének. Elképesztő növekedést jelent. 

A témában az egyik legnagyobb szabású beruházás az a terv, amivel teljes mértékben automatizálni akarják Szingapúr készülő új mega-kikötőjét a Tuas Port-ot. A 2040-re elkészülni tervezett szuperkikötő kapacitása majd duplája lesz a jelenlegi kikötőének miközben már így is a világ egy legnagyobb forgalmú helyéről beszélünk. Valahogy Szingapúrban nem arra a számítanak, hogy a globális kereskedelemnek vége lenne...

A robosztus kikötő 3300 futballpályányi területen helyezkedik majd el (ebből 412 futballpályányi terület a tengertől elnyert feltöltött terület lesz) 66 mólóval (berth) amik 29km hosszan nyúlnak el és a legnagyobb tengerjáró hajók befogadására is alkalmasak lesznek. A fejlesztések 2022-ben kezdődtek el, az első működőképes lépcső már 2027-ben átadásra kerül 21 kikötőhellyel. 

A fejlesztésnek azonban nem is a mérete a leginkább figyelemreméltó, hanem a fejlesztések iránya. Automatizált, intelligens és fenntartható....ezek a fő jelszavak. 

AI vezérelt és automatizált hajóforgalom irányítási rendszert terveznek bevezetni valós idejű forgalomkövetéssel jelentősen csökkentve az érkező hajók várakozási idejét. Elekromos meghajtású teljesen automatizált daru és áruszállítórendszerek kerülnek kialakításra, melyeket távirányítással működtetnek és felügyelnek. Külön érdekes dimenzió hogyan dolgoznak a cyberbiztonság szempontjain, mert ma már látszik, hogy az ilyen kiemelt infrastrukturák kedvelt támadási felületek lettek hackerek és ellenséges szándékú országok számára is. Szingapúr nagyon erős légvédelmi rakétarendszerrel rendelkezik és ugyanerre törekednek a cybersecurity terén is. 

2050-re, a többi klímavállalással összehangban az egész új kikötői ecosystémának el kell érnie a zéro kibocsátás szintjét. 

Önmagában is érthető, hogy mire mennek ki ezek a fejlesztések, de érdemes odafigyelni a regionális szövegkörnyezetre. Malajzia, ami hagyományosan szintén fontos szereplője a térség tengeri kereskedelmének évtizedek óta (jobb híján) a munkaerő költségekkel versenyez. A technológiát mindig könnyen át lehet venni, az az előny mindig csak pillanatnyi előny. A maláj bérek a töredékét teszik ki a szingapúrinak ezért ugyanazt a technológiát olcsóbban lehet működtetni. 

Az általános szempontokon felül ez is nagyon komoly motorja az automatizálásnak és a robottechnológia elterjedésének. Ha ugyanis hirtelen ott találjuk magunkat, hogy nincs munkaerőköltség (mert 7 mérnök elirányítja az egészet a központból), akkor ez a versenyelőny megszűnik.

A jóval északabbra de a tengeri útvonalak frontján még mindig releváns Tajföld pedig egyenesen azt tervezi (mondjuk inkább úgy, hogy visszatérően arról beszél), hogy egész egyszerűen egy csatornát építenek a saját országukat keresztülvágva és azon terelik át a Kína/Japán felől érkező forgalmat az Indiai Óceán irányába. Ha ez létrejönne jelentősen megrövidülhetne a tengeri út. 

Tajföld és Malajzia azonban nagyon tehetségesek abban, hogy folyamatosan a saját lábukba lőjenek. Egy ilyen beruházás majd száz év múlva térülne csak meg és egy olyan országban ahol egymást váltják a katonai hunták a korrupt politikusokkal nagyon nehéz kiszámítható módon működni. Szingapúr lehet, hogy hosszabb pár nappal, de kiszámíthatóbb, modernebb, integrált (össze van kötve minden mindennel) és hatékonyabb. A mega kikötő és a hozzá kapcsolódó egyéb szolgáltatások szintet lépnek méretben és technológiában is, amit nagyon nehéz lesz versenyben legyőzni olyan versenytársakkal, akiknek eddig sem volt erőssége komplex rendszerek magas színvonalú működtetése.