Az applikáció

2022 Augusztus, Miskolc

Szabó István 46 éves lakatos feleségével ül konyhájukban az Avasi lakótelep valaha jobb időket látott egyik tömbházában. Szabó felüt egy dobozos sört a vacsora után, az asszony mosogat.

- Nem tudom mi lesz anya, 1000 Ft a kenyér. A villanyszámlát már ki se merem nyitni.

- Meg kell húznunk a nadrágszíjat az lesz. Majd te is jobban figyelsz, hogy mi minden szarra költesz. – válaszolt az asszony ingerülten. – A kolléganőim mondták a fodrászatban, hogy van most egy applikáció, letölthető az Ügyfélkapun keresztül, ami pontosan megmutatja, hogy mire ment el a fizetésed vagy valami ilyesmi. 

Estére Szabó már túl fáradt ehhez, elintézi egy hümmögéssel. Éjjel azonban nem tud aludni, hetek óta gyomorgörcsökkel ébred, nem tudja hogy fogják kifizetni a számlákat majd jövő hónaptól, amikortól nem lesz rezsicsökkentés. Pedig erre szavaztak, hogy legyen, ami ne legyen az a háború volt..

Felkel, kiül a konyhába megint és előhúzza telefonját. Nem szerette használni, kicsit fájt is, amikor a pókhálósra tört érintőképernyőn huzogatta az ujját. 

- Transzaperencia...vagy mi a fasz. Itt van. Azt írják most már átlátható lesz minden, meg kell felelni az ejúnak, hogy jöjjön a pénz. Na nézzük..

Kicsit körülményesen de sikeresen letölti az alkalmazást. Összeköti az ÜGYFÉLKAPUJÁVAL és a rendszer némi keresés után felüti a profilját egy nagy piros számmal a tetején.

Az Ön keresete 246.000 Ft volt a múlt hónapban. 

- Anyátok picsáját, mi a szar ez már megint? 210 a bruttóm, 140-et hozok haza. Ja megvan, hogy ez a munkaadó összes havi költsége. Nekik ennyibe vagyok. 

A főösszeg alatt a képernyőt lefelé gördítve aztán tételenként megjelenik, hogy két eltartott gyerek mellett TB-re, szakképzési hozzájárulásra, szociális hozzájárulási adóra, SZJA-ra stb. mennyi pénz ment el ebből. 

- Faszom, azt se tudom melyik mit jelent. Hazudnak ezek mint mindig. 

Az applikáció ezután felajánlja, hogy kösse össze a bankszámláját, azon a nettó megmaradt bérből fizetett kiadásokat tudja havonta nyomon követni. Szabó fáradt szemekkel végignyomogatja. Hamar kiegészül a lista különböző színekkel jelölve a rezsiköltségeket, az élelmiszerkiadásokat, háztartásra, hiteltörlesztésre, ruhára és szórakozásra költött pénzeket. 

- Hogy a picsába tudnám a kocsmai számlákat kivenni innen, az asszony ha ezt meglátja..

Már éppen tenné le a telefont, hogy többet ne is vegye kézbe ezt az applikációt, amikor felugrik még egy utolsó kérdés. 

Kívánja-e tételesen nyomon követni mire költötte az állam az adó és járulékbefizetéseit? 

Igen – Nem

Szabó kapva kap a lehetőségen mert már felhúzta a tény, hogy a kocsmai kiadásait mutatja a telefon, majd ezekkel az unalmas állami adatokkal jól el lehet tüntetni a számokat a sorok között. Megnyomta az igen gombot és ciccegve feláll, visszafekszik aludni. 

Reggel munkába menet otthonfelejti a telefonját. Az ottmaradt a konyhaasztalon. Így nem látja, hogy szinte másodpercenként villan fel a lenémított készülék képernyője amin sorra jelennek meg az értesítések. 

Délután amikor hazaér a felesége már a konyhában várja. A tekintetéből látszik, hogy nem lesz egyszerű estéjük.

- Mi van? – kérdezi Szabó preventív jelleggel, de ez inkább olaj volt a tűzre.

- Ki az a Géczi Piroska? – kérdezi fagyos hangon az asszony. 

- Kicsoda?

- Nekem te ne magyarázzál Szabó István mert nagyon elegem van az unfrankó viselkedésedből. Ki ez a ribanc?

- Nem tudom miről beszélsz, az életben nem hallottam ezt a nevet..

- De színházjegyet azért vettél neki. Mióta jársz te színházba? 

- Én az életben nem voltam színházban, add ide azt a telefont. Mi ez a szar?

Szabó kerek szemekkel meredt a képernyőre, ahol ezernyi sor közül, iskola, német fegyvervásárlás, solymári vízművek, KATA-sok TB költségei éles szemű felesége éppen egy női nevet tudott kiszúrni. 

Rákattintott a névre és felugrott a részletes információ. Géczi Piroska 3600 Ft-ért színházjegyet vásárolt Budapesten, a színíelőadás teljes költsége a nézőkre vetítve azonban 30.000 Ft volt. Az applikáció kimutatása szerint a különbözetet állami támogatásból fedezték és Szabó neve szerepelt azok között, akiknek adózás előtti béréből levonták ezt a tételt. 

- Nem én voltam színházban te nagyon hülye. Ez a nő ment el pesten színházba és tőlem vonták le az állami támogatást. 

- Állami támogatást...ja te úgy hívod? Kitartasz egy pesti nőt bazdmeg 16 év házasság után és amikor lebuksz van merszed ilyen nagyon szar dumával előállni.

- Jaj hagyjál már, te mondtad, hogy töltsem le az applikációt, most itt van, mutatja mire ment el a pénzem. 

- Hát mutatja bazdmeg. Majd mutasd meg a gyerekednek is. 

Szabónak hamar elege lesz az estéből, bevonul inkább a hálószobába. De előtte még felmegy az applikációra, hogy lekapcsolja ezt az egészet. 

Az applikáció a következő opciót ajánlja fel neki:

Kívánja-e, hogy az állam a jövőben ne vonja le fizetéséből az állami kiadásokra szánt tételeket?

- Persze hogy kívánom. Hagyjatok békén a picsába. – bejelöli az opciót és megnyomja az OK gombot. Az azóta is folyamatosan felugró értesítéseknek abban a pillanatban vége szakad. 

Éjjel csöngetésre ébred. 

Alsónadrágban, táskás, fáradt szemekkel nyit ajtót. Egy irdatlan tömeg áll az ajtó előtt, legelől egy szemüveges 50 körüli férfi. 

- Maga ki? -kérdezi Szabó, de szemével már inkább a tömeget pásztázza, akik az egész lépcsőházat betöltik. Van közöttük katona, orvos, néhányan kémcsöveket tartanak, a lift előtti térben kerekes székes fogyatékosok ülnek. 

- Lovasi András vagyok, a Kis Pál és a Borzból. Tudja...?!

- Nem, nem tudom. Az életben nem láttam magát. Ezek kik?

- Ja ezek, tanárok, orvosok, katonák, meg azt hiszem láttam Mészáros Lőrincet is lent. Bejöhetnék egy percre?

- Hát ha nagyon muszáj...

Bezárja maguk mögött az ajtót és látja, hogy felesége már kint áll a folyosón.

- Ez ki? – kérdezi az asszony.

- Valami András..

- Lovasi András vagyok, amolyan pop-ikon, biztos tetszik ismerni, barlangban dobolok, meg ilyenek. 

- István milyen hülye haverod ez már megint? – néz kérdően az asszony a férjére. 

- Az életben nem láttam ezt az embert. – hebegi zavartan Szabó. – Jöjjön, üljön le a konyhában mondja el mit akar. 

- Intézzétek el gyorsan aztán ma éjjel már nem akarok hallani felőled. A gyerekek holnap reggel iskolába mennek. Te csinálsz nekik reggelit. – és ezzel eltűnik a hálószobában.

Szabó kicsit összekapja magát, felvesz egy pólót legalább és hellyel kínálja Lovasit a konyhában.

- Hány éves ez a szék? – méregeti a széket Lovasi.

- Mit tudom én, ez egy öreg hokedli, még a nagyanyámé volt.

Lovasi felfordítja a széket és az alján lévő QR kódot beszkenneli a telefonjával. 

- 1967 kanizsai bútorgyár, Hruscsov szocialista bridág – Répás Sándor brigádvezető. – olvassa fel a telefonjáról. 

- Ez mi? – kérdezi Szabó, akinek eddig fogalma sem volt a QR kódról

- Az asztalos, aki csinálta a széket. Őt illeti a jogdíj. Ha még él. Ha nem akkor az örököseit. Még 20 évig.

- Hát én erről még sose hallottam. 

- Mert csak azoknak kell fizetni, akik maguk is jogdíjat szednek. Ha leülök rá, lecsippantja a rendszer a kártyámról a jogdíjat. Van mondjuk VPN nadrágom, azt ha felveszem a Geszti Péter nevére megy a számla, de most fáradt vagyok kiszedni a hátizsákból.

- Iszik valamit? – vonogatja a vállát Szabó.

- Egy sör jól jönne.

Szabó kinyitja a hűtőt,  és ujjai közé vesz két doboz sört.

- Tudja bejelölte az applikáción az opciót – kezdi Lovasi, miközben átveszi a sört. – én meg éppen most jöttem koncertől. 

- Mi vaaan? Milyen opciót?

- Nekem is kellemetlen, de amikor valaki bejelöli ezt az opciót, az adóhatóság és az állam többé nem vonja le az állami kiadások fedezésére szánt tételeket. Azokat nekünk kell összeszednünk közvetlenül a lakosságtól. 

- Itt valami félreértés lesz. Én nem ezt jelöltem be. Én azt jelöltem be, hogy az állam ne vonja le többet ezeket a tételeket a béremből. És legfőképpen, hogy ne mutassa nekem a telefonomon másodpercenként, hogy mire ment el az a pénz. A feleségem teljesen kikészült.

- Azt hiszem Ön értette félre. Amikor bejelöli ezt az opciót, az állami kiadások ezzel nem szünnek meg, azokat egész egyszerűen nem vonja le az állam a maga béréből. De mivel az államnak magától nincsen pénze, az állami kiadások fedezetét most nekünk kell összeszednünk magunknak. Művészeknek, orvosoknak, tanároknak. Tudja, átláthatóság. Kell az EUs pénz.

- És pont maga jutott előre? 

- Hát...épp erre jártam. Nem könnyú azért nekünk popzenészeknek. Ma is 200 km-t vezettem egy másfél órás koncertért és az állami támogatás nélkül lenne az egész estére 20.000 Ft bevételem. 

- Úgy érti másfél óra munkáért 20 ezret keres? 

- Úúúúgy...de..

- Én 875 Ft-ot kapok egy órára. 

- Ja, az más...itt azért mégiscsak a kultúráról van szó. A magyar zenét szereti hallgatni biztos.

- Mi a Bunyós Pityut hallgatjuk...

- Hát igen, éppen ezért nem lehet ezt az emberekre bízni. A kultúrát az államnak támogatnia kell..

- De most mondta, hogy az államnak magától nincs pénze....

- Igen, igen úgy értettem, hogy az állampolgároknak. Mert a kultúra fontos. Ezért amikor én zenélek, és mivel engem a Magyar Kulturális Alap támogat, akkor a fellépési díjam belépőjegyen felüli részét az állampolgároktól kapom.

- Úgy érti azoktól, akik ott voltak a koncertjén?

- Nem, nem...mindenkitől, aki adót fizet. Ha ott volt a koncertemen ha nem. És mivel maga azt az opciót jelölte be az applikációban, hogy a jövőben ne vonja le az állam ezeket a tételeket, nem az adóhatóság szedi azt be, hanem nekem kell személyesen idejönnöm. Higyje el nekem se kellemes ez.

- Dehát én nem is ismerem magát. Az életben nem hallottam még a zenéjét. 

- Nézze gondolkozzon erről úgy mint egy nagy biztosítási rendszerről. Amibe mindenki fizet egy kicsit, és amikor maga megy el egy koncertre akkor kifizethető áron vehet jegyet. 

- Ahh tehát a Bunyós Pistáékat megnézhetem olcsóbban?

- Attól tartok nem, mert ő azt hiszem nem részesül a Magyar Kulturális Alapból. Szóval izé...tényleg nem akarom húzni az idejét...17 Ft lesz.

- Micsoda?

- Amit Ön fizet nekem a ma esti koncertért. 

- De én nem mentem semmiféle koncerte.

- Hjaj...épp most magyaráztam el....Nézze a nagy művészeknek is voltak meccénásaik. A Mediciek, Guggenheimék és mások...ez most ugyanez.

- Úgy nézek én ki mint egy Medici? 

- Nem nem azt mondom, de a magyar kultúra. Az fontos. 

- Ezek a Mediciek ezek nem maguknak rendeltek festményeket?..

- De...de..

- Akkor legalább bazseváljon itt nekem meg az asszonynak valamit a konyhában úgy is ki kell engeszteljem.

- Ne alázzon meg. Én ma este már leadtam a koncertet, tessék kifizetni a jussomat. 

- István mi folyik itt? – az ajtóban Szabó felesége állt megint azzal a villámló tekintettel, amit Szabó nagyon szeretett volna elkerülni.

- Ez az úr azt mondja, hogy nekem fizetnem kell 17 Ft-ot az ő koncertjéért, amikor én ott se voltam.

- 30 másodpercet adok, hogy kitakarodjon a háztartásomból. – csattant fel az asszony. Lovasi kezében megremegett a sörösdoboz.

- Na kurva gyorsan gyűrjed le azt a sört és húzzál ki innen mert keresztbehásítolak. 

- Asszonyom ez nem így működik, maguk egyszerűen nem értik az állami újraelosztás rendszerét. – hebegte Lovasi miközben sietve araszolt az ajtó felé. - Most nem tudom miért kell ezt csinálni, a szomszéd utcában láttam Tóth Gabit két bőröndnyi pénzt húzott maga után amit itt szedett össze.

- De azt hiszem éppen kezdjük érteni...- szólt utána az asszony.

Szabó mélyet sóhajtva támaszkodott az ajtónak miután Lovasi távozott. A fáradtságtól a szeme félig csukva volt, amikor halk kopogást hallott. Riadtan ugrott fel, a hálószobaajtóban távozni készülő felesége is visszafordult.

- Dícsértessék! – szólalt meg halkan a bejárati ajtóban álló pap. Erdő Péter érsek vagyok a katolikus egyháztól. Maguk azt az opciót .....