Bill and Frank

Valamikor a 80-as évek elején vendégségbe jött hozzánk Tatabányára Papó és a felesége Margit nene. Margit nene a nagymamám testvére volt, Papó az ő férje. Királdon laktak Borsod megyében. Évekkel később jártam én is náluk egy nyáron. Nem volt WC-jük, se fürdőszobájuk. Ki kellett járni a fából összácsolt pottyantós budiba. A húgom rettegett a pókoktól, nekem inkább a bűzzel volt bajom. Fürdeni lavorból fürödtünk. 

Nagymamám tatabányai házában laktunk akkor. Ott már volt fürdőszoba, bojlerrel lehetett felfűteni a vizet. És volt a házban WC is, igaz ott nem volt fűtés, tehát nagyon hideg volt. De volt vízöblítéses WC. A házban szénnel fütöttünk, a mama felvágta a gyújtóst aztán kosárban bevitte a házba a cserépkályha elé majd jött le újra az udvarra az ólból szenet lapátolt és azt is bevitte nagy vödörben. Rendszeresen jöttek a szenesemberek, szénjegyre lehetett szenet kapni. Szépen belapátolták a mamának a szenes ólba. 

Amíg a mama a szénnel bíbelődött én - amolyan Bendegúz fajta 8-9 éves gyerek - azzal foglaltam el magam, hogy a balta fokával százas szögeket vertem a tuskóba, amin a mama a gyújtóst szokta vágni. Papó mindig svájci sapkát hordott és hozzá az a sötétkék munkásnadrágot, aminek kicsit buggyos volt a szára. Az 50-es évek filmjeiben lehetett ilyen ruhákat látni, de akkoriban még szinte az összes idős kétkezi munkásember ugyanilyen svejcisipkát és nadrágot hordott. Ilyenben jöttek a szenes emberek, ilyeneket lehetett látni a csarnokban slaggal mosni a kőpadlót, ilyenek dolgoztak segédmunkásként a bányagarázsban és ilyen svájcisapkás arcok rakták össze a körhintát bányásznapra. Elengedhetetlen kellékei voltak a talponállóknak és a kisbolt előtt kisüvegből diannázó buszraváróknak. 

Papó meglátta a tuskóba tövig bevert szögek fejét és lágy hangján megjegyezte, ha mégegyszer ezt meglátja a fejemet fogja beleverni a tuskóba. Nagy csípőfogóval kikapkodta a szögeket. 

Nem vettem magamra a durvaságot, igazából nem is értettem, mert a mama soha egy szót nem szólt az ilyesmiért, én azt csináltam a házban, amit akartam. Papót azonban nem ilyen fából faragták. 

Esténként ültünk a fekete-fehér Orion TV előtt a cserépkályha mellett. Mi már pizsamában a dunyha alatt, Papóék még nyakig felöltözve. Én meg nem tudom számolni hány réteg ruha, pullóver, otthonka vagy munkáskabát volt akkoriban az idős embereken. Az utcában sok néni még parasztos szoknyákban, kendővel bekecsben járt, azok is úgy tüntek, hogy egyik réteg a másikon. Én sose láttam ruha nélkül egyikőjüket se, de tartok tőle, hogy ezek alatt a zömök rétegek alatt ha mindet levették csak egy nagyon törékeny test maradt. 

Valami romantikus, szerelmes jelenet ment a TV-ben. Egy férfi és egy nő csókolóztak. Láttam a szemem sarkából, hogy Papó fészkelődik, már amikor melegedett a helyzet nem bírt magával, sóhajtozott, el-el fordította a fejét. Amikor aztán elcsattant a csók nem bírta tovább és felhortyant:

- Erídjetek!!!

Ezt a filmben szereplőknek szánta, mintha bármilyen módon tudta volna befolyásolni, hogy mit vetítenek. Sok volt ez neki. 

Most, több mint 40 évvel később, nem tudom van-e még olyan ember, aki feszeng a székben, sóhajtozik, majd nemtetszését fejezi ki, amikor egy férfi és egy nő csókolózik a képernyőn. Néztem ma a The Last of Us videójáték megfilmesített változatát és a harmadik epizód végig egy meleg párról, Bill és Frank apokalipszis utáni életéről szól. Az epizód egyik csúcsjelenetében csókolóznak. 

A videó alatti kommentekben egymást figyelmeztették a magyar nézők, hogy készüljetek, két szakálas pofa fog csókolózni és ezt kell majd néznünk. Gondolom fészkelődött a székben, sóhajtozott és lehajtotta a laptop tetejét, amikor ehhez a részhez ért. Sok ez még nekik....