Nagyon fáj

 Olyan hajnali 4 vagy fél öt körül tudtam meg. Szerettem volna fennmaradni. Körbevettem magam a telefonommal, ment rajta este 11-től a Partizán Youtube közvetítése, és némi frissítővel. De így is elnyomott az álom hajnali kettő körül, amikor pont elkezdtek jönni az adatok. 

A telefon bekapcsolva maradt, ciklikusan arra ébredtem, hogy mondatfoszlányokat hallok. Tudatosult bennem, hogy mi az, de nem voltak érdemi információk. Kinyitni a szemem nem volt erőm, fájóan vakít a telefon, amikor éjjel az ember ránéz. Azonnal visszaaludtam. Hideg volt, be volt kapcsolva a légkondícionáló 19 fokra. Otthon éreztem ezzel magam egy kicsit. Azt mondják tegnap esett hó. 

4 óra után aztán valamivel megint arra ébredek, hogy mondatfoszlányokat hallok. Kapcsoljuk Orbán Viktor beszédét. Nem nyitottam ki a szemem. Hallgatni se, nézni meg mégannyira nem bírom ezt az embert. Amikor Zelenszki-hez ért kipattantam az ágyból. 

(Reuters/Bernadett Szabo)

Úgy éreztem megőrülök azonnal. Forróság vett erőt rajtam és kirobogtam a szobából. A szoba addigra Magyarország lett. Szimbolikusan. Hűvös volt, mint otthon a reggelek. Magyar szó visszhangzott a falakról, ment egész éjjel a Partizán és a fejem folyton otthon járt. 

Amikor kinyitottam a hálószoba ajtaját és kiléptem a légkondícionáló nélkül éjszakázó nappaliba, akkor érkeztem vissza Szingapúrba. 32 fok volt, az a tüdőre nehezedő párás hőség. A bejárati ajtó mellett lévő ablakon beszűrödött a folyosó éjjeli fénye. Láttam kint a trópusi növényeim körvonalait. 

Elmentem a mosódba és belenéztem a tükörbe kézmosás közben. Pár napja még büszke voltam magamra, hogy a futástól és úszástól megint fogytam 4 kilót. Most szégyelltem magam. Magyar vagyok...

Visszatérve a szobába hallom, hogy a Mi Hazánk bejutott. És hogy Budapesten kívül szinte mindenhol nyert a Fidesz, narancsba borult megint az ország. Hogy a Jobbik szavazói inkább a Fideszre szavaztak...de már idegesítettek az elemzések. Nincs ezen mit számolgatni, taktikázni, stratégiázni, elemezni. Gyerekeket, nőket és civileket gyilkolnak és mi a pincsikutyája vagyunk egy ósdi, avitt, barbár uralkodónak. Szinte egyedül. 

Ja nem, ott vannak még a szerbek. Most oda tartozunk. 

Nekem már az alkotmánybíróság jogainak megnyírbálása is sok volt, a nyelv eltorzítása, a hazugság valósággá maszkírozása. Én már ettől beteg voltam és miután végignéztem az Oktogonon állva a 2012-es Békemenetet elhagytam az országot. Akkor még ott tartottunk, hogy 1952 magasságába értünk el. Békemenet...baszdmeg..

Ma már 1944 közelében tartunk és, ami történik körülöttünk annál nincsenek egyszerűbb, mélyebb és emberibb szimbólumok. Az ördög oldalára álltunk (megint) és minden poszton erősödött a Fidesz.

Nem tudom a kormányra kenni. Nem tudom ezt már Orbán Viktorra kenni. A médiafölényre, a propagandára, a gerimandinerezésre, az intézmények kiüresedéséra. A magyar nép szavazott. És ez a magyar nép.

Nincsenek ennél tisztább szimbólumok.

Szégyellem, hogy magyar vagyok...