...és még annyit, hogy...

A svájci Global Risk Profile intézet által évente készített Global Corruption Index 2022-es kiadása szerint Magyarország az Európai Unió legkorruptabb országa. A 196 országot vizsgáló elemzésben a legkevésbbé korrupt országok kerülnek előre, itt a 4 Skandináv országot és őket követően Észtországot találjuk. Magyarország a lista 71-ik helyén áll, mögötte már nincs több EU tagország Románia a 63-ik, Bulgária az 55., Horvátország a 48.. A Visegrádi 4-ekhez mérve magunkat a szlovákok a 45.-ek, a lengyelek a 35., a csehek a 32. helyen végeztek.  Magyarországnál olyan országok bizonyultak kevésbbé korruptnak mint Ruanda, Columbia, az Egyesült Arab Emírségek, Örményország, Argentína, Dél-Afrika, Botswana, Malajzia,  Van pár ország, ahol vagy éltem vagy sokat dolgoztam, vagy sokat hallok róluk, amelyek a puszta számoknál élőbbé teszik a listát.  Észtországon én egyáltalán nem csodálkozom. Magam is ezerszer leírtam már, hogy az ún. észt csodának a radikális digitalizáció mellett az a titka,

 Vagy erre, vagy arra, de el fog mozdulni. Vajon mi tart ki tovább? Orbán Viktor társadalmi támogatottsága vagy az ország európai beágyazottsága? Forrás: Orbán Viktor Facebook oldala Magyarország egyre inkább közeledik egy nagyon fontos választóponthoz. Én Orbán Viktor motívációit és viselkedését nem értem, de őszintén szólva nem is érdekel. Amit ő csinál az számomra büntetőjogi kategória. Nem valami egyedi, kimagasló, valami példátlan, hanem csak (és a hangsúly a csak-on van), mint bármelyik közép-afrikai, dél-amerikai, közép-ázsiai diktátor. Van ilyenből éppen elég ezen a bolygón, nem az ő viselkedése a feltűnő, hanem a szövegkörnyezet furcsa, hogy mindez Európa közepén tud megtörténni és nem valami perifériás fejlődő országban.  Persze Európának is van perifériája, de azt csak mi látjuk annak. Évszázadok óta kisebbrendűségi érzésekkel kapaszkodunk Európa nyugati felébe, de azt kell mondjam, innen Ázsiából még Románia, Bulgária vagy akár Moldávia is Európa. Szóval van itt nekünk ez a

Tegnap személyesebb hangvétellel írtam a fociról, de ugyanezt a témát egy teljesen más szemszögből is körbe szeretném járni.  Megnéztem a világbajnokság kezdete előtt a Netflixen a FIFA-ról szóló dokumentumfilmet. Nem mondom, hogy az újdonság erejével taglózott le, mert a szaftosabb részeket követtem "élőben" a hírekben és ahogy tegnap is utaltam rá a 80-as évek második felének magyar bundabotrányai és a folyamatosan zuhanó teljesítmény már hazai szinten megásta nálam a futball sírját.  Van egy nagyon szomorú lejtő számomra ebben a történetben. A foci a hétköznapi ember sportja. Láttál már gyerekeket rúdugrani, vagy öttusázni a játszótéren? A foci majdnem olyan, mint a futás. Csak egy labda kell hozzá, volt idő, amikor egy rongy is elég volt, meg némi grund. És ugyanazt a játékot játszod, ugyanazokkal a szabályokkal, cselekkel, fogásokkal, mint a világbajnokok. Ez a 80-as években, az én gyerekkoromban a legnagyobb természetességgel volt így. Ma nem tudom járnak-e még le gyere

A foci VB olyasmi az életemben, mint az angol királynő volt, vagy mint II. János Pál Pápa. Valami, ami végigkíséri az életemet, ami a legkülönbözőbb helyzetekben talál rám négyévente és ettől kap valami különös súlyt, jelentőséget, annak ellenére, hogy különösebben nem vagyok egy foci rajongó.  Nem követem a BL-t, nem szoktam meccsre járni, a VB és az EB meccsein kívül a TV-n se nézek meccset, beleértve a BL döntőket. Nem ismerem a játékosokat se, talán ha hármat fel tudnék sorolni és az aztán végkép távol áll tőlem, hogy pontokat, esélyeket számolgatok vagy haverokkal meccseket beszélek meg, ne adj isten közösen néznénk ilyeneket.  A VB-t és az EB-t azonban mindig megnézem. A játékot önmagát nagyon szeretem, különösen tetszik az az okos, taktikai foci, amit manapság játszanak. Azért sokkal jobb az európai futball (én nem vagyok hajlandó angolul sem soccer-nek hívni), mint az amerikai futball (am számomra rögbi akkor is, ha ezen a néven pár országban játszanak egy attól sok tekintetben

Olyan 4-5 évente megnézem. És akárhányszor nézem a filmet a történet örök marad, magával ragad, beszív és minden alkalommal rárakódik egy új réteg. Már gyerekkoromban is szerettem az Abigélt. Emlékszem rá, az érzésre, amit kiváltott belőlem. Nem értettem a történetet, főleg a történelmi szálat, a szerelmi szál meg az iskola valószínűleg unalmas volt. Ami megmaradt bennem és valami különös módon vonzott az a szobor volt és a zöld park körülötte.  Van bennem egy ősi kép. Azért hívom ősinek, mert nem tudom honnan jön, mélyen jöhet a gyerekkoromból, de magam még mélyebbnek látom, történelminek. Régi, szinte omladozó, de tiszta kertes ház, vad udvarral. Őszi falevelekkel, amik nincsenek összesöpörve a füvön, száraz de még élő bokrok, színes lombos őszi fák. Talán dió.  A bejárathoz pár kopott lépcső vezet, kis kővázák vannak oldalt. A házhoz vezető járda nem beton, kőlapokból, szabálytalan kövekből, mint egy régi római út vannak kirakva. Kis szobrok a kertben, stukkók a házon, régi rézkilin

Halottak napjára időzítettem ezt a bejegyzést. Egy a miénktől teljesen eltérő kultúrába kerülve az ember a legalapvetőbb dolgokra is rácsodálkozik és ilyen volt számomra az, ahogy a szingapúriak a halálhoz viszonyulnak és, ahogy a halottaikkal kapcsolatos hiedelmek és szokások alakulnak. Ez a bejegyzés kizárólag a kínai etnikumú lakosság szokásairól fog szólni, ezért fontos kiemelni, hogy az itt leírtakhoz képest laknak itt jobbára hindu vallású indiaiak és muszlim malájok is, akiknek egészen más szertartásaik és szokásaik vannak. Ezek egymással párhuzamosan, együtt vannak jelen, semmi különös nincs abban, hogy az egyik nap egy taoista a másik nap egy hindu temetési menetet lát az ember.  A kínai lakosság itteni temetési szokásait alapvetően a Taoista és a Buddhista vallás hagyományai alakítják. Ezek a hagyományok nagyon hasonlóak, de nem teljesen ugyanolyanok. Az alábbi bevágott rövid videóban én például meg nem tudtam mondani, hogy most egy Taoista vagy Buddhista temetési menetet lát

Egy ismerősöm küldte át ezt a képernyőmentést ma azzal, hogy a munkahelyén, ami egy iskola, megpróbálta megnyitni a blogomat, mert szerette volna belinkelni valahova az egyik írásomat. "Az ön által megnyitni kívánt weboldalon olyan tartalom található, amelyet blokkolnunk kellett" Megtiszteltetésnek veszem, hogy a magyar kormányzati szervereken nem kívánt tartalmak az én írásaim. Teljesen igazuk van, nem is nekik szánom őket. Nekem számukra semmilyen üzenetem, mondanivalóm nincsen, én nem kívánom őket meggyőzni, oktatni, sőt vitatkozni, diskurzust folytatni sem kívánok a jelenleg regnáló magyar kormányzat embereivel.  Hogy egy iskolában, oktatási intézményben mi lehet a kívánt a tartalom azt tudjuk a kormány által központilag gyártott tankönyvekből. Most már papírom van róla, hogy az a tartalom, ami az én fejemből jön ki, az nem tartozik ebbe a világba.