Igaza van Gyurcsánynak

Úgy, hogy egyetlen szavával nem értek egyet. És úgy, hogy a hideg kiráz attól, ahogy jogtalanul vagyont szerzett emberekről beszél valaki, aki jogtalanul szerzett vagyont. Vagy mondjuk így érdemtelenül. 

Hogy még világosabbá tegyem azt, hogy amit írok az önkritika, foglaljuk ezt össze egy kategorikus szillogizmusban: 

Premissza1: Gyurcsánynak igaza van

Premissza2: Egyetlen szavával nem értek egyet.

Konklúzió: Nekem nincs igazam

Nekem nincs igazam, abban az értelemben, hogy tudnám milyen Magyarország, hogy ráéreznek, vagy megfelelően alapos helyismeret, utánajárás, emberismeret, kutatás, elemzés után megtudnám, hogy milyen ez a Magyarország. Kenhetem arra, hogy hosszú évek óta nem élek otthon és ebben van is igazság, egy társadalom nem állandó, statikus valami akár nagyon gyorsan is képes változni. 

De nem akarom erre kenni, mert úgy érzem, hogy Magyarország valójában sosem volt az a hely, mint aminek én képzeltem, vagy, mint amilyen az én burkom, amiben éltem. 

Megnéztem a Partizán Gyurcsány Ferenccel készített interjúját. Erre, ez alapján mondom azt, hogy igaza van. 

Kezdjük azzal, hogy nekem ez az interjú alapból nagyon gyanús. Olyan volt, mint egy újságba bevásárolt fizetett hirdetés, ami cikknek van álcázva, de ma már azért szokták más színnel jelölni, odateszik az X-et, vagy a cím alá írják, hogy szponzorált cikk. Gyurcsány pontokba szedve, következetesen és folyamatosan ismételgetve mantrázta el azokat a mag üzeneteket, amiket saját fejből vagy egy spin doktor stábbal összerakva el akartak juttatni a Partizán buborékjába.

Gulyás Márton oknyomozó riporterből, társadalmi kérdésekben hiperérzékeny és nagyon komolyan belekérdezni képes youtuberből egy M1-es alákérdező lett. Felmerült bennem, hogy Gyurcsány feltételekhez kötötte az interjút, előzetesen egyeztetett kérdésekkel. 

Gyurcsány erőt akart demonstrálni. Azt üzente, én itt vagyok, fantasztikus csapatom van, összehoztunk 1 millió szavazót, ez több mint a többi ellenzéki pártnak együtt és mi fogjuk fújni innentől a passzát szelet. Mert az erő. Az erő az, ami, mint a mágnes a magyar szavazót vonzza. A kormányzásra való képesség demonstrálása. A kemény kiállás.

Felépített magában egy narratívát, amiben minden a személyét érintő ellentmondást elsöpör annyival, hogy "elmondhatod százszor is, engem ez nem érdekel". Illetve úgy tud beszélni mások által elkövetett elítélendő dolgokról, hogy azokat ő is elkövette, elköveti ma is. 

Ez tulajdonképpen a magyar siker recept. Egyenként, minden egyes pontján fel lehet ismerni a Fideszt Gyurcsány interjújában:

Kezdjük a pozitívval: a szervezés képessége. Ez sajnos nem sajnos, de egy elismerésre méltó dolog, akkor amikor a feladat az, hogy milliókat kell tudni mozgósítani és az ehhez szükség infrastrukurát, stábot képes valaki összehozni és azt működtetni is tudja. 

Abban nem csak igaza van Gyurcsány Ferencnek, hogy ez a belépő, hanem nagyon komolyan egyet is értek vele. Ebben az egyetlen dimenzióban nem igaz a bevezetőben felállított szillogizmus. 

A politikai közösség megszervezésének és mozgatásának képessége a minimum feltétele annak, hogy egy politikai párt labdába rúgjon. Nekem annak idején, nem a Kubatov listával volt bajom, hanem azzal, hogy a többi pártnak, hogy-hogy nincs Kubatov listája? Marketing iskolák első óráinak anyaga, hogy nagyon mélyen, nagyon alaposan ismerni kell a vásárlóidat és amikor egy piaci cég "customer persona"-t épít majd a különböző persona-k mentén clusterezi azokat, akkor nem nagyon csinál mást, mint a Fidesz stábja. Ezt kell csinálni operatív szinten egy politikai közösség megértéséhez. Én azt sem tartom ördögtől valónak, hogy a Fidesz nagyipari méretekben fokusz csoportozik és megszállottan tartja rajta a kezét a magyar társadalom hangulatának, értékorientációjának az ütőerén. Azt hogy ezekre az információkra építve milyen politikai döntéseket hoz az más kérdés. De megint csak üzleti példával élve: menedzselni csak azt lehet, amit mérni is lehet. 

Amikor odaszúr a főpolgármesternek, hogy biciklis utak helyett, talán az ország legnagyobb és legszabadabb városának kéne politikai víziót adni és Budapest bázisán megszervezni egy új politikai közösséget, azzal is csak egyetérteni tudok. Én az ellenzéktől azt vártam, az volt (a teljesen téves és irreális) álmom, hogy látok majd egy friss megújulást, észt típusú digitalizáció, indigous szinten használt közösségi média és sosem látott mértékű mozgosítási képesség a fiatalok körében. Ehhez képest a Fidesz fiatalodott hozzá a közösségi médiához sokkal inkább, és az új ellenzéki pártok havi másfélmillióért bementek a parlementbe napirend előtt felszólalni. 

Már korábban is, más területen is komoly bajom volt ezzel. Amikor a Fidesz nekiment a civil szervezeteknek azzal, hogy felhatalmazás és érdemi tömegbázis (tagság, támogatók) nélkül akar szót, hatalmat befolyást kérni, akkor azzal (a legnagyobb sajnálatomra, de) egyet kellett értsek. Egy fájóan igaz pontra tapintottak rá, és az intézkedés amit ennek mentén hoztak ördögi, otromba és jogtalan volt (el is ítélte őket ezért az Európai Bíróság), de az alapállítás, miszerint milyen felhatalmazása (társadalmi bázisa) van az ún. civileknek, az sajnos egy helytálló kérdés. 

Miért beszélek most erről? Mert ugyanaz a téma. A mozgosítás, a társadalmi bázis, a tagság, az emberek megszólításának és bevonásának teljes képtelensége. A működés alapja a pályázat, a Norvég pénz, az állami költségvetési soron levés (WTF?) és a kesergés azon, amikor nem a mi ideológiánk szerinti kormány van hatalmon, tehát mindezektől meg vagyunk fosztva. Kétszázezer ember ha évi (!) ezer forintot tagsági díjként befizet, az 200 millió forint évente. Nem is tudom melyik nagyobb hatalom. A hatalmas számú tagság vagy az általuk betonbiztos függetlenséget nyújtó költségvetés. Nem tudok olyan magyar civil vagy társadalmi szervezetről, amelyik ennek akár a tört részét össze tudta volna hozni. Olyanról tudok, ami ekkora nagyságrendú összeget kap az államtól, éééérdevééédelemreeee (???). 

Tehát van itt egy nagyon komoly félreértes, szerintem tudás, képesség, kapacitás és akarat sincsen. Nem akarok túl messzire menni, én ezt nem annak tudom be, hogy a magyar társadalom ilyen, azt nem lehet mobilizálni, aktivizálni, bevonni, megszervezni és összefogásra késztetni, mert egy kólagyártó vagy mobilszolgáltató multi, vagy egy popzenekar simán képes erre, de a Fidesz is már rengeteg felállásban megmutatta, hogy lehetséges a mozgósítás. Az én házi készítésű elméletem az, hogy a magyar társadalom ún. progresszív része (nem akarom baloldalnak hívni, mert a jobboldalon is van progresszió) valahol a két világháború között (talán akkor, amikor a szakszervezetek kiegyeztek az állammal Bethlen-Peyer paktum) elveszítette a tudását, képességét a megszervezésre, mozgosításra és aztán ennek mentén a kapcsolatát a társadalommal. Már az amúgy progresszív természetű rendszerváltás is a szúk értelmiség és a technokrata pártelit (sokkal inkább az utóbbi mint az előbbi) által lett levezényelve mintsem sikeres társadalmi mozgosítás által. 

Nézhetjük jobbról, nézhetjük balról, Ferinek abban igaza van, hogy nézzünk rá a számokra, kinek van a legnagyobb frakciója, ki az aki képes egy hálózatot felépíteni, egy stábot működtetni és fegyelmezetten mozgatni őket. Az egész interjú 80%-a arról szólt, hogy Gyurcsány Ferenc ellentmondást nem tűrően demonstrálta, hogy ő képes erre. Márint, egyedül ő képes erre. 

Az csak egy véletlen egybeesés, hogy a valóság találkozik az ő messiástudatával, az meg egy tragikus egybeesés, hogy továbbra is csak egy olyan ember képes erre az országban, aki pont annak a technokrata pártfunkcionárus generációnak a tagja, akik leváltásáról szólt már a kettővel előző rendszerváltás is, és vele kéne nekifutni a harmadiknak (1990, 2010 - ???)

Itt tér el az utunk egymástól. Gyurcsány Ferenc szerint semmi nem számít, csak az erő felmutatásának a képessége. Erkölcsi, morális tartalom nincsen, illetve azt kiegyensúlyozza az alapvetően európai elköteleződés, a jogállami keretek tiszteletben tartása, a demokratikus értékek képviselete. Oligarcha vagyok én is, de demokratikus oligarcha. Egyszer már voltam kormányon és én nem loptam (mert már megtettem 20 évvel korábban, nekem annyi elég). Nálunk ez a progresszió. De azért ez, mert ezt nem tudja senki überelni. 

Nehéz elképzelni, hogy valaki annál jobban padlón legyen, mint Gyurcsány Ferenc volt az öszödi beszéddel (illetve a Fidesz által arra épített kampánnyal) és a 2008-as világválsággal a háta mögött. Elindult, állva maradt, 12 évvel ezelőtt egy olyan futóversenyen, ahol neki száz méterekkel hátrébbról, összekötött kézzel és lábbal kellett friss, kipihent versenytársak ellen indulnia és mégis 12 év után ő vezeti a mezőnyt....utcahosszal. 

Most vagy az van, hogy Gyurcsány kurva tehetséges politikus - ergo neki kell vezetnie.

Vagy az van, hogy ellenzéki versenytársai kétségbeejtően tehetségtelenek - ergo Gyurcsánynak kell vezetnie. 

Mi a vége? Gyurcsány. 

De nem akarok ennyire szélsőségesen igazságtalan lenni. Azért sarkítom ki, mert a szélén minden világosabban látszik. 

A politikai tapasztalatlanság, az immár generációk óta hiányzó és átadható tudás, eszközök, munkamódszerek tradíciók csak egyik szelete a tortának. A másik az sajnos az - és itt, ezekért nem értek egyet a gyurcsányi politikával -, hogy a mai világ progresszív üzeneteivel: LGBT, egyenlőség, zöld forradalom, technológiai robbanás, tudás alapú társadalom, globális kultúra és identitás, modern vállalkozói szellem, digitalizáció - szóval ezekkel az üzenetekkel csak egy nagyon vékonyka szeletét lehet megszólaltani a magyar társadalomnak. 

Két választás van. Vagy hű maradsz az értékeidhez, alapelveidhez, a jövőről való elképzeléseidnek és akkor kb. senki nem fog felfigyelni rád. Vagy ráígérsz azokban a dimenziókban a Fideszre ahol ők sikeresek (az erő fitogtatása, a rendteremtés, az idegenellenesség, a nemzeti öntudat, a sérelmi politika).

Gyurcsány egyértelműen ezt csinálja, kihasználva most egy sajátos történelmi pillanatot (aminek annak idején ő is áldozatává vált), hogy egy globális, külső válság, illetve most már válságok sorozata a gránitszilrdságú rendszert is képes elsöpörni. Helyébe lépni azonban csak ugyanazzal lehet, és erre az ellenzéki mezőnyben egyetlen jelentkező van Gyurcsány. 

Én azért bíztam Márki-Zay Péterben, mert róla, az üzleti értelemben vett jobboldalisága mentén el tudtam képzelni róla, hogy ő is tudja ezt, és mégiscsak megnyerte Hódmezővásárhelyet. Nem tudtam, hogy ennyire gyenge lesz. Mi a következmény: marad(t) Gyurcsány.