Észtország progresszív, liberális (ott az nem szitokszó) jobbközép pártja (Reform) nagyot nyert a 2023-as észt parlamenti választásokon. A jellemzően sokszínű pártpalletán a Reform a szavazatok 31%-át tudta a magáénak, ami a 101 fős parlamentben 33 mandátum megszerzésére elég.
Vegyük észre, hogy az észteknél még a matek az úr, 31%-nyi szavazattal, 30% körüli mandátumot lehet szerezni.
Az őket követő populista szélsőjobb (EKRE) már csak feleennyi 15,8%-ot kapott, ami valószínűleg 17 mandátumra lesz elég. Minden más párt (6 párt jutott be a parlamentbe) ennél kevesebb szavazatot kapott.
Az észt politikai hagyományoknak megfelelően most intenzív koalíciós tárgyalások jönnek. A Reform párt regnáló és a jelek szerint újraválasztott miniszterelnökének Kaja Kallas-nak most olyan partnert vagy partnereket kell találnia, akikkel meglesz a minimum 50+1 fős parlamenti többség.
Az észt politikai kultúrában a koalíciós egyeztetéseknek van nagy hagyománya. Nagyon hasonlít az a kultúra a holland, belga, svéd rendszerre, ahol a folyamatos kompromisszumkeresés a jellemző, a legváltozatosabb színű koalíciók jönnek mennek. Mindenki volt már mindenkivel, és az is előfordul, hogy két választás között koalíciók buknak és egy másik összetételnek adják át a helyüket. A folyamatos egyeztetés és kompromisszumkeresés a jellemző, nem monolit tömbök uralják a politikai teret a győztes mindent visz alapon. Ennek megvannak az előnyei és hátrányai is.
Egyetlen kivétel van (volt eddig), a populista szélsőjobbal sokáig senki nem volt hajlandó koalícióba menni, ők évekig páriaként mindig kimaradtak minden egyeztetésből. Pár évvel ezelőtt azonban a sajátos összetételű Centrum párt úgy lépett egy nagyott, hogy habár nem ők nyerték a választásokat, a szélsőjobbal összefogva (és őket kormányzati tényezővé emelve) be tudta előzni az akkor (is) győztes Reform pártot. Erről annakidején csináltam egy videóbejegyzést.
Az idei választások két napja (2023 március 5. vasárnap) voltak, most sorra jelennek meg az elemzések. A magam részéről azt szeretném kihangsúlyozni, ami távolról is egyértelműen látszik. Észtországban visszaszorulóban van a populizmus és a jelek szerint a konzervatív politikát képviselő pártok is. Leginkább a liberális, baloldalibb politikát képviselő pártok nyertek, bár ezt azért kicsit korrigálnám. A győztes Reform párt politikai ideológiáját tekintve sokkal inkább jobboldali ha az erősen (szélsőségesen) piacbarát nézeteket tekintjük. A modern Észtország kérdőjelek nélkül erre az ideológiára épült. Ha azonban a ma sokkal inkább vízválasztó demokráciába vetett hitett, a jogállamiság tiszteletét és a nemzetközi beágyazottságot tekintjük, akkor már sokkal közelebb állnak a baloldali pártokhoz, mint a gazdaságpolitikájukban szintén liberális azonban inkább bezárkózó, nemzeti konzervatív pártok.
Ebben a mezőnyben jelent egy otromba (ez az én értékítéletem) kitüremkedést, a Trump-i, Orbán-i mintára épülő észt populizmus, ami ugyan mostanra a második legnagyobb erő lett a parlamentben, azonban összességében kevesebb mandátumhoz jutott, mint az előző 4 évben. Magyarán szólva a második helye sokkal inkább szól a többi párt bukásáról, mint a saját előretörésükről.
Ez azért nagyon fontos jelenség, mert egyértelmű üzenetet adtak az észt választók arról, hogy milyen irányban szeretnék látni az ország jövőjét. A populisták az összes ismert trükköt bedobták (másuk sincs). Ellenségkép krealása, folyamatos harci hév, a tények rugalmasan kezelése, az érzelmekra ható politika, nagy gyülések, utcai jelenlét. Ez utóbbiban szinte egyedülállóak Észtországban, ahol nincs hagyománya a nagy utcai politikai gyűléseknek.
Az észteket továbbá igen megtépázta az ukrajnai háború, tele van az ország ukrán menekültekkel, a GDP 2%-nak megfelelő értékű fegyver és humanitárius támogatást adtak az ukránoknak, és a COVID után itt (is) hatalmas gondot okozott az elszabadult infláció és elsősorban az elszabadult energiaárak. Egy ideig az ország vezető volt Európában az infláció mértékét tekintve, de mára átvette a vezetést egy másik ország (vajon melyik?).
Ezek a nehézségek azonban (a jelek szerint) nem tolták az országot a szélsőségek (értsd populizmus) felé, sőt éppen ellenkező irányú mozgást látni, az ország a számolni, és késsel-villával enni képes józan ész mögött zárkózik fel.
Egy apró, de fontos szeletét is szeretném kihangsúlyozni az idei észt parlamenti választásoknak. Az észt digitális társadalomtól nem fura módon az országban hosszú évek óta online is lehet szavazni. A szavazók száma abszolút értelemben is magas volt (63,7% - ami 1992 óta nem látott érték), de még beszédesebb, hogy a szavaztok immár 51%-a (tehát fele) online szavazat volt. Ez minden korábbinál nagyobb arány.
Namost lehet tudni, hogy az online szavazók legnagyobb arányban a liberális pártokra szavaznak, hiszen az ő szavazóik fiatalabbak, nyitottabbak a technológiai újításokra, ők a modern Észtország letéteményesei. A győztes pártra érkező szavazatok 2/3-a online érkezett. Míg a jellemzően idősebb korosztályt megmozgató populisták szavazatainak mindössze harmada érkezett online. Nincs is mit csodálkozni azon, hogy (menetrendszerűen) a szélsőjobb nekiment a választási eredményeknek. Évek óta küzdenek (hiába) azért, hogy az online szavazást töröljék el (nem teszik), mert az nem igazi szavazás.
Az észt online szavazás rendszeréről pár évvel ezelőtt készítettem egy interjút, a rendszert működtető állami ügynökség egyik vezetőjével:
Olyan 4-5 évente megnézem. És akárhányszor nézem a filmet a történet örök marad, magával ragad, beszív és minden alkalommal rárakódik egy új réteg. Már gyerekkoromban is szerettem az Abigélt. Emlékszem rá, az érzésre, amit kiváltott belőlem. Nem értettem a történetet, főleg a történelmi szálat, a szerelmi szál meg az iskola valószínűleg unalmas volt. Ami megmaradt bennem és valami különös módon vonzott az a szobor volt és a zöld park körülötte. Van bennem egy ősi kép. Azért hívom ősinek, mert nem tudom honnan jön, mélyen jöhet a gyerekkoromból, de magam még mélyebbnek látom, történelminek. Régi, szinte omladozó, de tiszta kertes ház, vad udvarral. Őszi falevelekkel, amik nincsenek összesöpörve a füvön, száraz de még élő bokrok, színes lombos őszi fák. Talán dió. A bejárathoz pár kopott lépcső vezet, kis kővázák vannak oldalt. A házhoz vezető járda nem beton, kőlapokból, szabálytalan kövekből, mint egy régi római út vannak kirakva. Kis szobrok a kertben, stukkók a házon, régi...
Egy kollégám hívta így azokat a munkákat, amik az apró részletekről szóltak. Adatokat kellett gyűjteni mondjuk egy elemzéshez, statisztikai összefüggéseket keresni, táblázatokat szerkeszteni, vizualizációt készíteni, hivatkozásokat rendezni. Ezeknek a munkáknak két egymással ellentétes tulajdonsága van: 1. Nagyon kell érteni valamihez és azt csinálni kell. 2. Lehúz az apró részletek, a rögszagú valóság szintjére, nincs lehetőség a kontinenseket, évszázadokat, eszmetörténeti korokat, ideológiákat és a horizonton lebegő víziókat átölelő nagyotmondásra. Ezzel nem leszólni akarom a vízió jelentőségét, a stratégiai gondolkodást, de az én értelmezésemben a cselekvés mindig a tücsökherélés, a víziókba felnéz az ember (a munkából). Másképpen fogalmazva. Nem dolgozik, aki csak a víziók szintjén repked. A legidegesítőbb az, amikor valaki erről a szintről "leszól". Orbán Viktorról mondják, hogy ő már únja a belpolitikát (talán napjainkban a kegyelmi ügy kapcsán újra lehúz...
Ajándékba kaptam egy új szerzeményt a lakásunk előtt lévő mini-kertembe. Nagyon kiváncsian vártam, hogy mi lesz belőle. Három rétegben különböző típusú virágföldet tettem alá és a hagymából azonnal elkezdett kinőni a szára. Ezeket a képeket naponta készítettem, tehát egyetlen nap alatt ennyit nőt a szára. Látszik a csúcsán, hogy valami lesz belőle. Hétköznapi nyelven angolul Blood Lily-nek, Ball Lily-nek vagy Fireball Lily-nek hívják, fogalmam sincs, hogy magyarul mi lehet. Itt már kezdenek kibújni a virágai. A növény eredetileg Afrikában őshonos, Szenegáltól egészen Szomáliáig illetve Dél-Afrikában is. De megtalálható az indiai szubkontinensen és a Seychelles szigeteken is, onnan már tényleg csak egy ugrás Szingapúr. Először tehát azt csinálja, hogy ezt a hosszú szárát lövi ki a hagymából és aztán a csúcson elkezdenek megjelenni a virágok. Számtalan, kicsi, vörös, tüskeszerű virág jelenik meg valamikor az ötödik, hatodik nap környékén. És végül ez lesz bel...
Most akkor ennek tényleg vége? Olyan jó volt hinni Fukuyamának, hogy a politika rendszerek versenye lezárult és a liberális demokrácia győzelmével az emberiség elérte a politikai fejlődés végpontját. A józan ész civilizációja (Fukuyamától a nyugati racionalizmusig) Számomra a Trump jelenségben az a legirritálóbb, hogy a nyugati társadalmak több mint 400 évvel ezelőtt azzal tettek szert máig tartó előnyükre, hogy a józan ész, a racionális számítás és az ezek mentén bekövetkező technológiai és tudományos fejlődés mentén haladtak, és nagyjából a középkor vége óta ennek kimaxolására rendelték alá társadalmi viszonyaikat is. A rátermettség, tudás, alkalmasság vált az előrejutás fő kritériumává, a nyugati társadalmak kitermelték és felemelték az alkalmas vezetőket, az értéket teremteni képes cselekvő embereket és azokat a rendszereket, amelyekben ezek mozogni, létezni tudtak. A szabadság, a polgári, politikai és később szociális jogok, a demokratikus eszmék nem mint valami morális...
Megnéztem ma a Halál a Níluson 2022-es változatát. Nagyon szeretem a Poirot filmeket, könyvben is elolvastam párat, amikor angolul tanultam. Engem mindig a történetmesélés érdekel és ezt a történetet 3 változatban is láttam már. Készült ugyanis a könyvből 1978-ban már film, aztán része volt persze a David Suchet-vel forgatott gigantikus sorozatnak amiben ez az epizód 2004-ben készült, és most Kenneth Branagh rendezésében meg főszereplésével mozifilm formájában jött vissza 2022-ben. Az új mozifilm a történetmesélés szempontjából nagyszerű alkotás, tele van apró részletekkel, utalásokkal ugyanakkor megbontja a korábbi sorozat karakterének egységét. David Suchet sorozatát egyszerűen nem lehet felülmúlni, mert az a sorozat úgy lett megcsinálva, hogy a színész gyakorlatilag együtt öregedett a szereppel és lehetőségünk van karakterének teljes kibontására epizódokon keresztül. Ezt nem tudom, hogy megcélozza-e Kenneth Branagh, mivel mozifilmeket készít erre kicsi az esély, de az iko...
Comments
Post a Comment