Észtország progresszív, liberális (ott az nem szitokszó) jobbközép pártja (Reform) nagyot nyert a 2023-as észt parlamenti választásokon. A jellemzően sokszínű pártpalletán a Reform a szavazatok 31%-át tudta a magáénak, ami a 101 fős parlamentben 33 mandátum megszerzésére elég.
Vegyük észre, hogy az észteknél még a matek az úr, 31%-nyi szavazattal, 30% körüli mandátumot lehet szerezni.
Az őket követő populista szélsőjobb (EKRE) már csak feleennyi 15,8%-ot kapott, ami valószínűleg 17 mandátumra lesz elég. Minden más párt (6 párt jutott be a parlamentbe) ennél kevesebb szavazatot kapott.
Az észt politikai hagyományoknak megfelelően most intenzív koalíciós tárgyalások jönnek. A Reform párt regnáló és a jelek szerint újraválasztott miniszterelnökének Kaja Kallas-nak most olyan partnert vagy partnereket kell találnia, akikkel meglesz a minimum 50+1 fős parlamenti többség.
Az észt politikai kultúrában a koalíciós egyeztetéseknek van nagy hagyománya. Nagyon hasonlít az a kultúra a holland, belga, svéd rendszerre, ahol a folyamatos kompromisszumkeresés a jellemző, a legváltozatosabb színű koalíciók jönnek mennek. Mindenki volt már mindenkivel, és az is előfordul, hogy két választás között koalíciók buknak és egy másik összetételnek adják át a helyüket. A folyamatos egyeztetés és kompromisszumkeresés a jellemző, nem monolit tömbök uralják a politikai teret a győztes mindent visz alapon. Ennek megvannak az előnyei és hátrányai is.
Egyetlen kivétel van (volt eddig), a populista szélsőjobbal sokáig senki nem volt hajlandó koalícióba menni, ők évekig páriaként mindig kimaradtak minden egyeztetésből. Pár évvel ezelőtt azonban a sajátos összetételű Centrum párt úgy lépett egy nagyott, hogy habár nem ők nyerték a választásokat, a szélsőjobbal összefogva (és őket kormányzati tényezővé emelve) be tudta előzni az akkor (is) győztes Reform pártot. Erről annakidején csináltam egy videóbejegyzést.
Az idei választások két napja (2023 március 5. vasárnap) voltak, most sorra jelennek meg az elemzések. A magam részéről azt szeretném kihangsúlyozni, ami távolról is egyértelműen látszik. Észtországban visszaszorulóban van a populizmus és a jelek szerint a konzervatív politikát képviselő pártok is. Leginkább a liberális, baloldalibb politikát képviselő pártok nyertek, bár ezt azért kicsit korrigálnám. A győztes Reform párt politikai ideológiáját tekintve sokkal inkább jobboldali ha az erősen (szélsőségesen) piacbarát nézeteket tekintjük. A modern Észtország kérdőjelek nélkül erre az ideológiára épült. Ha azonban a ma sokkal inkább vízválasztó demokráciába vetett hitett, a jogállamiság tiszteletét és a nemzetközi beágyazottságot tekintjük, akkor már sokkal közelebb állnak a baloldali pártokhoz, mint a gazdaságpolitikájukban szintén liberális azonban inkább bezárkózó, nemzeti konzervatív pártok.
Ebben a mezőnyben jelent egy otromba (ez az én értékítéletem) kitüremkedést, a Trump-i, Orbán-i mintára épülő észt populizmus, ami ugyan mostanra a második legnagyobb erő lett a parlamentben, azonban összességében kevesebb mandátumhoz jutott, mint az előző 4 évben. Magyarán szólva a második helye sokkal inkább szól a többi párt bukásáról, mint a saját előretörésükről.
Ez azért nagyon fontos jelenség, mert egyértelmű üzenetet adtak az észt választók arról, hogy milyen irányban szeretnék látni az ország jövőjét. A populisták az összes ismert trükköt bedobták (másuk sincs). Ellenségkép krealása, folyamatos harci hév, a tények rugalmasan kezelése, az érzelmekra ható politika, nagy gyülések, utcai jelenlét. Ez utóbbiban szinte egyedülállóak Észtországban, ahol nincs hagyománya a nagy utcai politikai gyűléseknek.
Az észteket továbbá igen megtépázta az ukrajnai háború, tele van az ország ukrán menekültekkel, a GDP 2%-nak megfelelő értékű fegyver és humanitárius támogatást adtak az ukránoknak, és a COVID után itt (is) hatalmas gondot okozott az elszabadult infláció és elsősorban az elszabadult energiaárak. Egy ideig az ország vezető volt Európában az infláció mértékét tekintve, de mára átvette a vezetést egy másik ország (vajon melyik?).
Ezek a nehézségek azonban (a jelek szerint) nem tolták az országot a szélsőségek (értsd populizmus) felé, sőt éppen ellenkező irányú mozgást látni, az ország a számolni, és késsel-villával enni képes józan ész mögött zárkózik fel.
Egy apró, de fontos szeletét is szeretném kihangsúlyozni az idei észt parlamenti választásoknak. Az észt digitális társadalomtól nem fura módon az országban hosszú évek óta online is lehet szavazni. A szavazók száma abszolút értelemben is magas volt (63,7% - ami 1992 óta nem látott érték), de még beszédesebb, hogy a szavaztok immár 51%-a (tehát fele) online szavazat volt. Ez minden korábbinál nagyobb arány.
Namost lehet tudni, hogy az online szavazók legnagyobb arányban a liberális pártokra szavaznak, hiszen az ő szavazóik fiatalabbak, nyitottabbak a technológiai újításokra, ők a modern Észtország letéteményesei. A győztes pártra érkező szavazatok 2/3-a online érkezett. Míg a jellemzően idősebb korosztályt megmozgató populisták szavazatainak mindössze harmada érkezett online. Nincs is mit csodálkozni azon, hogy (menetrendszerűen) a szélsőjobb nekiment a választási eredményeknek. Évek óta küzdenek (hiába) azért, hogy az online szavazást töröljék el (nem teszik), mert az nem igazi szavazás.
Az észt online szavazás rendszeréről pár évvel ezelőtt készítettem egy interjút, a rendszert működtető állami ügynökség egyik vezetőjével:
A fenyegető cím ellenére ez a poszt (egyelőre) elismerően szól a Fideszról. Miközben egyetértek a most sorra megjelenő elemzésekkel, hogy nem lehet nem észrevenni a kormánypárt, a pártállam és élén a generalisszimus teljes csődjét a Pride kapcsán, én most végigfuttatnám a "...közénk is lövethetett volna" programot. A klasszikus viccnek is az a csattanója, hogy az istenadta nép dicsőíti ezzel Lenin elvtárst, és én is ezt teszem most. Ilyen ez a mi kelet-európai lelkünk, a boldogság az, hogy ma se húztak karóba. De hogy a lényegre térjek. Ha ez így marad, és most már csak a tátogó szájú vergődését látjuk a Fidesznek, mint valami partra vetett halét, és pont úgy fogják szó nélkül átadni a hatalmat, mint elődjeik (példaképpé nőtt politikai ellenfeleik, az MSZMP) tették, akkor megérdemlik azt az elismerést, hogy "csak" tolvajok, de nem "gyilkosok". Fontos ez, mert van az előképcsarnokban éppen elég válogatnivaló Szálasitól, Horthyn keresztűl a Dózsa Györgyöt...
Egy korábbi posztban csináltam már összehasonlítást az észt és a szingapúri oktatási rendszerről. Azt a bejegyzést elsősorban szülőként, a lányom általános iskolai tapasztalatai alapján készítettem. Most sokkal inkább a saját oktatói/munkavállalói tapasztalataimról fogok írni és az oktatás egy másik végletéről, a felsőoktatásról, illetve felsőfokú szakképzésről. Észtországban 12 éven keresztül voltam a Tallinni Egyetem oktatója. Szingapúrban egy ún. polytechnikumban oktatok innovációt és dizájn gondolkodást. Az itteni oktatási rendszerben ez a középiskola és az egyetem közötti lépcsőfokot jelenti. Sokat elárul talán, hogy az iskola, ahol tanítok korábban College (tehát főiskola) néven futott, de tettek itt egy nagyon határozott különbségtételt és a gyakorlati/alkalmazott (applied) tudományok képzéseit közelebb húzták a szakképzésekhez. Nekem ez a megoldás nagyon megfelel, mert Tallinnban rengeteg problémám volt az akadémiai világ valamint a való világ (üzleti élet és társadalom) ...
Nem tudom milyen algoritmus folytán, de felbukkant a FB falamon Laár András RTL-klubbos videója. Mérgelődtem is utána, mert tudatosan nem mérgezem magam a FB-kal már majd két éve. A könyvem reklámozásához használom és amikor felmegyek akkor csak csak felugranak dolgok. Erre rákattintottam. Először azt hittem valami deepfake. A fotó egyáltalán nem hasonlított, talán a link is gyanús volt, ezért az eredeti poszthoz mentem és amikor láttam, hogy RTL akkor nyitottam ki magát a videót. Engem nagyon mellbe vágott az egész. Messze Laár Andráson túlmutatóan. Nem ismerem őt személyesen, a videó alapján nem tudtam eldönteni, hogy vajon csúszik bele egy pszichózisba, vagy a demencia első tünetei jelennek meg, de volt olyan gondolatom is, hogy a túltolt ezotéria beárazta magát az őt megillető helyre. De aztán helyretettem magam, mert mégiscsak arról a Laár Andrásról van szó, akit a 80-as években még gyerekfejjel láttam "bábu vagy-ot" énekelni és tizenévesen is egész pontosan átjö...
Írtam régen egy bejegyzést, a mi hrabali alakjainkról . Nagyon szeretem elkapni ezeket a karaktereket és nem tudom, hogy sajnos vagy hálistennek, de elég sokukkal találkoztam életem során. Palibá műszaki oktató volt a gépészeti szakközépiskolában, ahol a 80-as évek végén tanultam. Történelmi idők voltak. 1986-ban kezdtem, akkor voltam első éves és azt hiszem meg voltam győződve róla, hogy belőlem tényleg autószerelő lesz és majd a bányánál fogok dolgozni, ahogy nagyjából majdnem mindenki Tatabányán. 1990-ben végeztem, se Kádár, az oroszok is kifelé igyekeztek, de a bányának is nagyjából vége volt. Palibá ennek a történetnek az első, kezdeti világához kapcsolódik, méghozzá úgy, hogy abban a későkádári, szocialista világban is egy ott maradt, úgy maradt kellékként. Indigókék vagy barna makulátlan köpenyben volt mindig. Keringenek most is a Youtube-on, nekünk ezeket még élesben vetítették, azok a 60-as évekbeli munkavédelmi filmek, amin a korszak félreismerhetetlen hangtechniká...
Lehettem olyan 15 éves. Talán 16. Nem tudom. 1986-87 táján. Egy ipari szakközépiskolába jártam, autószerelőnek tanultam, de közben nálam idősebbekkel barátkoztam, zenészek, értelmiségiek, kifejezetten intellektuális emberek voltak. Velük esett meg, hogy elkeveredtem Tatára az Eötvös Gimnáziumba, egy rendezvényre. Számomra az egy nagyon idegen világ volt. Annyira távol volt tőlem, hogy még vágyottnak se nevezném, mert vágyakozni is csak azután tud az ember, amit ismer, amiről minimum tud és kialakul benne egy pozitív kép róla. Én tulajdonképpen a létezéséről alig tudtam ennek a gimnáziumnak. Például magamtól tuti el se találtam volna oda. De valahol azért tudtam, hogy ez nagyon elit hely, innen emberek egyetemre mennek, és maga az épület is, meg a környékbeli park, a tatai Öreg tó, adott az egésznek egy patinás jelleget. Ez mondjuk éppenséggel avitnak, régiesnek, konzervatívnak és szigorúnak tüntette fel bennem a helyet, és ilyenként minden volt csak nem vonzó számomra. Tömve...
Comments
Post a Comment