Észtország progresszív, liberális (ott az nem szitokszó) jobbközép pártja (Reform) nagyot nyert a 2023-as észt parlamenti választásokon. A jellemzően sokszínű pártpalletán a Reform a szavazatok 31%-át tudta a magáénak, ami a 101 fős parlamentben 33 mandátum megszerzésére elég.
Vegyük észre, hogy az észteknél még a matek az úr, 31%-nyi szavazattal, 30% körüli mandátumot lehet szerezni.
Az őket követő populista szélsőjobb (EKRE) már csak feleennyi 15,8%-ot kapott, ami valószínűleg 17 mandátumra lesz elég. Minden más párt (6 párt jutott be a parlamentbe) ennél kevesebb szavazatot kapott.
Az észt politikai hagyományoknak megfelelően most intenzív koalíciós tárgyalások jönnek. A Reform párt regnáló és a jelek szerint újraválasztott miniszterelnökének Kaja Kallas-nak most olyan partnert vagy partnereket kell találnia, akikkel meglesz a minimum 50+1 fős parlamenti többség.
Az észt politikai kultúrában a koalíciós egyeztetéseknek van nagy hagyománya. Nagyon hasonlít az a kultúra a holland, belga, svéd rendszerre, ahol a folyamatos kompromisszumkeresés a jellemző, a legváltozatosabb színű koalíciók jönnek mennek. Mindenki volt már mindenkivel, és az is előfordul, hogy két választás között koalíciók buknak és egy másik összetételnek adják át a helyüket. A folyamatos egyeztetés és kompromisszumkeresés a jellemző, nem monolit tömbök uralják a politikai teret a győztes mindent visz alapon. Ennek megvannak az előnyei és hátrányai is.
Egyetlen kivétel van (volt eddig), a populista szélsőjobbal sokáig senki nem volt hajlandó koalícióba menni, ők évekig páriaként mindig kimaradtak minden egyeztetésből. Pár évvel ezelőtt azonban a sajátos összetételű Centrum párt úgy lépett egy nagyott, hogy habár nem ők nyerték a választásokat, a szélsőjobbal összefogva (és őket kormányzati tényezővé emelve) be tudta előzni az akkor (is) győztes Reform pártot. Erről annakidején csináltam egy videóbejegyzést.
Az idei választások két napja (2023 március 5. vasárnap) voltak, most sorra jelennek meg az elemzések. A magam részéről azt szeretném kihangsúlyozni, ami távolról is egyértelműen látszik. Észtországban visszaszorulóban van a populizmus és a jelek szerint a konzervatív politikát képviselő pártok is. Leginkább a liberális, baloldalibb politikát képviselő pártok nyertek, bár ezt azért kicsit korrigálnám. A győztes Reform párt politikai ideológiáját tekintve sokkal inkább jobboldali ha az erősen (szélsőségesen) piacbarát nézeteket tekintjük. A modern Észtország kérdőjelek nélkül erre az ideológiára épült. Ha azonban a ma sokkal inkább vízválasztó demokráciába vetett hitett, a jogállamiság tiszteletét és a nemzetközi beágyazottságot tekintjük, akkor már sokkal közelebb állnak a baloldali pártokhoz, mint a gazdaságpolitikájukban szintén liberális azonban inkább bezárkózó, nemzeti konzervatív pártok.
Ebben a mezőnyben jelent egy otromba (ez az én értékítéletem) kitüremkedést, a Trump-i, Orbán-i mintára épülő észt populizmus, ami ugyan mostanra a második legnagyobb erő lett a parlamentben, azonban összességében kevesebb mandátumhoz jutott, mint az előző 4 évben. Magyarán szólva a második helye sokkal inkább szól a többi párt bukásáról, mint a saját előretörésükről.
Ez azért nagyon fontos jelenség, mert egyértelmű üzenetet adtak az észt választók arról, hogy milyen irányban szeretnék látni az ország jövőjét. A populisták az összes ismert trükköt bedobták (másuk sincs). Ellenségkép krealása, folyamatos harci hév, a tények rugalmasan kezelése, az érzelmekra ható politika, nagy gyülések, utcai jelenlét. Ez utóbbiban szinte egyedülállóak Észtországban, ahol nincs hagyománya a nagy utcai politikai gyűléseknek.
Az észteket továbbá igen megtépázta az ukrajnai háború, tele van az ország ukrán menekültekkel, a GDP 2%-nak megfelelő értékű fegyver és humanitárius támogatást adtak az ukránoknak, és a COVID után itt (is) hatalmas gondot okozott az elszabadult infláció és elsősorban az elszabadult energiaárak. Egy ideig az ország vezető volt Európában az infláció mértékét tekintve, de mára átvette a vezetést egy másik ország (vajon melyik?).
Ezek a nehézségek azonban (a jelek szerint) nem tolták az országot a szélsőségek (értsd populizmus) felé, sőt éppen ellenkező irányú mozgást látni, az ország a számolni, és késsel-villával enni képes józan ész mögött zárkózik fel.
Egy apró, de fontos szeletét is szeretném kihangsúlyozni az idei észt parlamenti választásoknak. Az észt digitális társadalomtól nem fura módon az országban hosszú évek óta online is lehet szavazni. A szavazók száma abszolút értelemben is magas volt (63,7% - ami 1992 óta nem látott érték), de még beszédesebb, hogy a szavaztok immár 51%-a (tehát fele) online szavazat volt. Ez minden korábbinál nagyobb arány.
Namost lehet tudni, hogy az online szavazók legnagyobb arányban a liberális pártokra szavaznak, hiszen az ő szavazóik fiatalabbak, nyitottabbak a technológiai újításokra, ők a modern Észtország letéteményesei. A győztes pártra érkező szavazatok 2/3-a online érkezett. Míg a jellemzően idősebb korosztályt megmozgató populisták szavazatainak mindössze harmada érkezett online. Nincs is mit csodálkozni azon, hogy (menetrendszerűen) a szélsőjobb nekiment a választási eredményeknek. Évek óta küzdenek (hiába) azért, hogy az online szavazást töröljék el (nem teszik), mert az nem igazi szavazás.
Az észt online szavazás rendszeréről pár évvel ezelőtt készítettem egy interjút, a rendszert működtető állami ügynökség egyik vezetőjével:
Az ázsiai országok híresek (inkább hírhedtek) a szigorú, sok esetben mindent (úgy értem a jövőt) eldöntő vizsgáztatási rendszerükről. Jellemző ezekben az országokban valami nagy állami csúcsvizsga, aminek az eredménye aztán automatikusan eldönti ki mehet egyetemre, de még a szakiskolák között is szigorú rendben szórja a fiatalokat. Ez tényleg létezik, itt Szingapúrban is. Nem teljesen ismeretlen azért a magyar rendszerben sem, hiszen van nekünk egy érettségink, ami pontosan ugyanúgy központi, állami, országos vizsga és nagyon hasonló dramaturgiával zajlik. Kiöltözött halálosan izguló diákok, központi tételek, írásbeli, szóbeli, feladatmegoldós vizsga, de én a szakközépiskolában szakmai érettségit is tettem, éppenséggel egy Lada személygépkocsi sebességváltóját kellett diagnosztizálnom. Azért is hozom fel ezt az élményt, mert nagyon erősen feljöttek most az emlékeim, ahogy be lettem hívva vizsgáztatónak egy vizsgára a szingapúri politechnikumban, ahol most tanítok. Invi...
Véget ér lassan az első oktatói félévem itt Szingapúrban és nagyon karakteres az az irány, amit itt látok. Írtam erről korábban most kicsit más formában vagy más, újabb példákkal szeretnék ráerősíteni, illetve a magam számára is igyekszem összeszedni mi is történik itt. 25 évet tanítottam a felsőoktatásban. Formálisan most is ott tanítok, Szingapúrban ugyanis a Polytechnic higher-education institute-nak számít. A secondary school-lal 16 éves korban itt véget ér a középiskola és a diákok vagy politechnikumba vagy junior college-be mennek. Utána meg egyetemre mindkettőből. Nálunk is van ilyen, technikum, de nálunk azt nem sorolják még a felsőoktatáshoz. Mindegy is, nem a pozíció számít, bár megjegyzem sokan azt kérdezik tőlem miért váltottam egyetemről poly-ra, az szerintük egyértelmű lejebb ereszkedés. Hát én nagyon nem érzem annak. Ennek elsődleges oka az, hogy nekem nagyon komoly gondjaim vannak a felsőoktatással, különösen az akadémiai világ egyre látványosabb kiöregedésével. És...
Ez a bejegyzés a " Bekopog az új kultúra " bejegyzésem egyfajta folytatása, továbbgondolása. Az előző bejegyzésban azt próbáltam érzékeltetni, hogy, amit az első oktatóként eltöltött félévem után látok egy szingapúri politechnikumban, az valami egészen más oktatási megközelítés. Nem jobb vagy rosszabb, hanem más. Több mint amit megszoktunk az akadémiai világ lineáris, szövegcentrikus kommunikációjában. 25 év felsőoktatási oktatói múlt után most 17–19 éves generációt tanítok. Az első hetekben azon kaptam magam, hogy folyamatosan azt keresem, hol van az írás? Tankönyv, cikk, esszé. Helyettük videók, slideshow-prezentációk, animált narratívák, hangok és ikonok kavalkádja jelent meg. Mind az oktatók által készített tananyagokban (ami itt 100%-ban online anyagokat jelent, a diákok nem használnak jegyzeteket, munkafüzetet, tankönyvet, nincs nyomtatásban semmi), mind a diákok leadott anyagaiban számtalan jelét láttam olyan dolgoknak, amiket korábban inkább csak a közösségi média po...
Olyan hajnali 4 vagy fél öt körül tudtam meg. Szerettem volna fennmaradni. Körbevettem magam a telefonommal, ment rajta este 11-től a Partizán Youtube közvetítése, és némi frissítővel. De így is elnyomott az álom hajnali kettő körül, amikor pont elkezdtek jönni az adatok. A telefon bekapcsolva maradt, ciklikusan arra ébredtem, hogy mondatfoszlányokat hallok. Tudatosult bennem, hogy mi az, de nem voltak érdemi információk. Kinyitni a szemem nem volt erőm, fájóan vakít a telefon, amikor éjjel az ember ránéz. Azonnal visszaaludtam. Hideg volt, be volt kapcsolva a légkondícionáló 19 fokra. Otthon éreztem ezzel magam egy kicsit. Azt mondják tegnap esett hó. 4 óra után aztán valamivel megint arra ébredek, hogy mondatfoszlányokat hallok. Kapcsoljuk Orbán Viktor beszédét. Nem nyitottam ki a szemem. Hallgatni se, nézni meg mégannyira nem bírom ezt az embert. Amikor Zelenszki-hez ért kipattantam az ágyból. (Reuters/Bernadett Szabo) Úgy éreztem megőrülök azonnal. Forróság v...
Olvasom az angol és a magyar cikkek alatti kommentáradatot az On this Day 1776 TV (Youtube) sorozat kapcsán, aminek ugye az az apropója, hogy az egyik első teljes egészében mesterséges intelligencia segítségével készített sorozat. A kommentárok szinte kivétel nélkül negatívak. Sőt, egyenesen hisztérikusan ellenségesek. Teljesen egyértelmű, hogy a közönség nagyrésze elutasító a mesterséges intelligencia megjelenése kapcsán. A kreatív iparágak és a művészetek területén pedig különösen erős ez az érzés. AI slop, AI moslék...ez a bevett szófordulat azok között, akik a jelek szerint AI nélkül is algoritmusokat követnek, másokat másolnak, de ha azt egy gép teszi azt nem tudják elfogadni. Nem irónikus? Amikor valaki begépeli egy bejegyzés alá, hogy AI moslék, az a szóösszetétel hogy keletkezett? Hirtelen százezrek agyában egyszerre gyúlt fény ugyanerre a szókapcsolatra? Az a sok egyedi, megismételhetetlen individum, akik jelenléte egyszeri és megismételhetetlen ahelyett, h...
Comments
Post a Comment