Anna Delvey/Sorokin aki átvágta fél New York-ot

Megnéztük a Netflix "Inventing Anna" sorozatát a 26 éves Anna Sorokinról, aki évekig ültette fel New York befolyásos embereit azzal, hogy ő egy nagy vagyon örököse. Igyekszem elkerülni, hogy olyan történéseket kommentáljak, aminek egyetlen forrása az internet (vagy a televízió). Mert a TV (és az internet) az a hely, ahol a prérifarkas lezuhan egy szikláról, krátert hagy maga után a talajban, utána még ráesik egy hatalmas kő és az alól ő még az ujjaival dobolva néz felénk. 

A Netflix sorozata nagyon jól demonstrálta ezt. Megnéztük előszőr a sorozatot, amiben az általam az Ozark-ból ismert Julia Garner játsza Anna Sorokint. Ez már önmagában nehézséget jelentett nekem, mert Julia Garner karaktere az Ozarkban olyan bazi erős, hogy egyszerűen nem tudtam átadni magam annak, hogy ő most valaki más. De ennél is fontosabb, hogy amikor végeztem a filmmel elkezdtem utánaolvasni az eredeti történetnek és nagyon mást kaptam. 

Az igazi Anna Sorokin (nem a filmbéli) a bíróságon

Írják a sorozat minden epizódjában ugyan, hogy számos elemét a történetnek megváltoztatták, de az én megítélésem szerint alapból másképpen ábrázolják Anna Sorokint ahhoz képest legalábbis, ami nekem átjött a vele készített TV interjúkból. 

A Julia Garner által alakított Anna több ponton szerethető, valahogy a körülötte lévő emberek is szeretik őt, tanulnak tőle, küzdenek érte. Én ehhez képest végtelenül ellenszenves, tenyérbemászó nőt láttam az interjúkban, főleg azokban, amik mostanában készültek, hogy kikerült a börtönből. A filmbéli Anna egzotikusan új volt, mondhatnám, hogy érdekes, jó filmet csináltak belőle. Amit az igazi Annával készült interjúkban látok az viszont egy számomra nagyon ismerős, ismert karakter, és én tudatosan távol tartom magam az ilyen emberektől.

Mindezt csak azért tartom fontosnak leírni, mert az alábbiakban olyanokat fogok írni, amik látszólag támogatják Annát, pedig nem őt akarom támogatni. Ez a nő egy hazudozó tolvaj, egy bűnöző, amikor a bíróságon majd a börtönben kötött ki, nem történt semmi más mint igazság-szolgáltatás.

Nem találok magyar nyelvű előzetest, ezért a sorozat angol összefoglalóját teszem be ide:

A (valódi) történetről egy összefoglaló olvasható itt.

Nekem a történet a közelmúlt számos hasonló botrányával összecseng. Szintén a Netflixen adják a "The Tinder Swindlert", azt hiszem az HBO dolgozta fel a kamu startupot épító Elizabeth Holmes történetét ("The Inventor: Out for Blood in Silicon Valley") de én ide sorolom a szintén a Netflix és a Hulu által is feldolgozott Fyer Festival sztorit, aminek antihőse egyébként mintha valahol Anna történetében is megjelent volna (Fyre: The Greatest Party That Never Happened).

Hatalmas az érdeklődés ezek iránt a történetek iránt, nyilván én is azért ragadok tollat mert megmozgattak engem is. Nagyon ritkán fordul elő velem, hogy egy sztorinak ennyire utánaolvasok. 

Amiért számomra fontossá váltak ezek a történetek az az, hogy én is vállalkozásokkal, startupokkal foglalkozom mostanában. Társadalmi vállalkozások képzést vezetek, erősen fokuszálva annak inkább az üzleti oldalára, és nagyon sok tekintetben abban a világban mozgok (még ha nem is akkora pénzekkel) amiben ezek az emberek megvezettek nagyon sokakat.  Szingapúrban élve, ahol mindent nagyban játszanak szintén sok tekintetben életre keltek számomra ezek a történetek.

Pár pontban összefoglalom mik jutottak eszembe:

1. Mindenki nagyobb ruhában jár

Anna Sorokin, Elizabeth Holmes és Billy McFarland abba buktak bele, hogy nagyot mondtak és hamarabb érte őket utól a hazugságuk mintsem belenőttek volna a saját sztorijukba. Ismerve a történetek végkifejletét (mindannyian a bíróságon kötöttek ki) kerek a történet azzal, hogy hazudtak, loptak, csaltak és ezzel elválik a szar a májtól, ők bűnözők, nem a tisztességes üzletemberek körébe tartoznak. 

Hogy maradjunk mediatizált történeteknél. Emlékszik még valaki hogyan lett Oskar Schindler (Schindler Listája) befutott gyártulajdonos a náci Németországban?

Partikra járt, náci vezetőkkel szelfizett és azt a látszatott keltette magáról, hogy ő mindenkit ismer és egy idő után őt is ismerte mindenki. Nahát, Anna Sorokin éppen ugyanezt csinálta.

Az Ashlee Vance (New York Times, Bloomberg Businessweek) Elon Musk-ról írt életrajzi könyvében leírja, hogy Musk úgy került az űrhajózással foglalkozó szervezetek és szakemberek közelébe, hogy email meghívót hamisított magának egy jótékonységi vacsorára, ahova nem volt meghívva és bejutva aztán $5000-os adománnyal pörgette be magát azonnal az amerikai úrhajózással foglalkozó társadalmi szervezet elnökségébe. 

Nahát Anna Sorokin a szülei által albérletre és megélhetésre küldött pénzből gazdag vagy híres emberek partijain pózolt, ilyenekre hívott meg újdonsült ismerősöket, mintha régi barátok lennének és fizetett drága ebédeket, vacsorákat, 100 dolláros borravalókat osztogatva az Uber sofőröktől a hotel recepciósokig mindenkinek. 

A szélhámosok nagyon pontosan tudják, hogy harminc másodperces kommunikációs helyzeteket kell megnyerni. A valóság teljesen lényegtelen, a pillanatot kell uralni és nincs második első benyomás. (Remélem érződik az áthallás Orbán Viktor úgynevezett politikai tehetségére). 

De én továbbmegyek. Van LinkedIn profilod? Nekem van. És ha van, akkor mindketten Anna Sorokinok vagyunk. Az a kilúgozott, hamis, ("pretentious" - mi az magyarul, "tettető"??) világ, ami átjön az egész LinkedIn világból, ahol mindenki új kihívásokat keres (értsd: kirúgták), és nagyon hálás hogy rengeteg nagyszerű emberrel dolgozhatott együtt (értsd: dugjátok fel magatoknak), de most űj hihetetlenül izgalmas feladatok felé fordul (értsd: úristen mi az istent fogok csinálni?) az nem sokban különbözik attól, amit ez a 26 éves nő bemutatott. 

"Lie until you make it" - mondja az angol, ami valami olyasmi magyarul, hogy hazudj, amíg valóra nem válik. Én ezt a mondást nem ismertem korábban (egy Anna Sorokinről szóló cikk alatti kommentben olvastam) és sokkal finomabbra hangolva magam azt szoktam mondani, hogy "viselj egy számmal nagyobb ruhát, majd belenősz".

Mondok erre egy példát. 19 éves amerikai cserediákkal beszélgetünk az iskolai lövöldözésről Amerikában. Azt találja mondani "I have conducted a research in this topic..." (Csináltam egy kutatást a témában). Nem kellett egy percnél tovább beszélnie, és lejött, hogy ő írt egy főiskolai beadandó dolgozatot az egyik órára, az iskolai lövöldözés témájában. Nekem, mint egyetemi oktatónak, ezt már úgy adta elő, hogy ő kutatást végzett. Engem akkor ez a "nagyotmondás" igazából elbűvölt. Magyar és észt hallgatóktól, de én szeretem elkérni a barátaim és rokonaim egyetemi beadandóit is, általában azt kapom, hogy 

1. Kizárt dolog, hogy átküldöm (amikor egy rokonomtól vagy barátomtól kérem, hogy mutassa meg a dolgozatát). - Miért mondja ezt? Mert szégyellős. Mert attól fél, hogy nem üti meg a lécet. Hogy égő. Hagyjuk ezt a dolgozatot a tanár egyetemi emailfiókjában és maradjon is ott az idők végezetéig. Lehet az is benne van, hogy " te itt ne értékelgessé engem". Mindegy, a vége ugyanaz, nem akar kilépni a lámpák fényébe, nem akar láthatóvá válni. 

2. Ok átküldöm, de figyelj, nem nagy szám, ne várj tőle sokat. Pontosan az ellentéte történik annak, mint amit az amerikai diák csinált. Leszólja, lekicsinyli a saját dolgozatát, tulajdonképpen saját magát.

Ki jut vajon messzebb? Az amerikai cserediák, aki felpumpálta a dolgozatát kutatássá, vagy a magyar/észt diák, aki szeretné láthatatlanná tenni a munkáját azt gondolva arról, hogy annak nincs értéke. 

Az egyetemen az üzleti jellegű óráimon azt szoktam mondani a hallgatóknak, hogy bújkálva nem lehet vállalkozóvá válni. Ha el akarsz tűnni, ha láthatatlan akarsz maradni, akkor javaslom mélyépítésznek menjél. A metróban vagy a csatornában lehet bújkálni.

2. Úgy hívjuk társadalmi tőke (social capital)

Amit Anna Sorokin, Oscar Schindler és Elon Musk csinált, azt mi tanítjuk az egyetemen. Az ún. társadalmi tőke, amit most értelmezzünk úgy, hogy a kapcsolataink, a telefonszámaink, email listánk, közösségi média követőink és visszakövetőink ma sok esetben nagyobb értékkel bír, mint a pénz. Egyrészt a megfelelő embereket ismerve pénz nélkül is nagyon messzire lehet jutni (Anna Sorokin elég sokáig húzta), másrészt és ez talán fontosabb, hiába van pénzed, ha nem vagy tagja a meghatározott köröknek nem fogsz tudni érvényesülni. Az úri, tiszti, polgári kaszinók, patinás country clubok. Itt Szingapúrban egy golfklub bérlet $400.000 (néééégyszáázezer dollár). 

Nem is tudom, hogy a filmben van, vagy valamelyik cikkben adták Neff Devis (az Anna barátnőjévé váló hotelrecepciós) szájába (vagy tényleg mondta): Tudod a gazdag emberek és az ő ebédjeik. Arra utalt ezzel, hogy a kapcsolatok, a találkozók, az üzletek mind mind ebédek és vacsorák köré vannak szervezve. 

A kilencvenes évek végefelé egy ismerősöm azt mondta: "Nekem már csak üzleti ebédeim vannak, nem egyszerűen eszek.". Röhögtünk ezen akkor, annyira nevetségesnek hatott. Kollégiumban élő diákok voltunk egymás kajáját lopkodva a hűtőből. 

Van, aki azt mondja ez elitizmus, ez korrupció. Pedig ugyanígy a kapcsolatokon (emberi viszonyokon) alapul számos pozitív előjellel emlegetett dolog is. Civil szervezetek önkéntes hálózatai, egymást támogató helyi közösségek, rajongói klubok, sportegyesületek, összejáró baráti körök. 

Én nem csodálkozom azon, hogy a világ nem úgy működik, hogy beadsz egy önéletrajzot és majd az ott leírak alapján vagy tesztek rendszerén keresztül kiválasztanak. Cégvezetőket biztosan nem így vesznek fel. Mindenki ismer mindenkit, vagy ha nem, akkor pár lépésen belül egy hálózaton keresztül mindenkihez el lehet jutni és mindenkit "le lehet káderezni". 

Anna Sorokin stratégiája az volt, hogy bekerül befolyásos körökbe és az ott szerzett kapcsolati tőke segítségével jut lehetőségekhez. Nem is ítélték el azokban a pontokban, ahol gazdag embereket szedett le (mert ezek többsége fel se jelentette), mert a szívességek és viszontszívességek világában ez természetes, nem is nagyon könyvelik. Az ázsiai startup tulajdonos, akit Anna rávett, hogy vigye el egy velencei kulturális fesztiválra azt mondta maga is elfelejtette, hogy ő fizette Anna utazásának és szállásának körülbelül 3000 dolláros költségét. 

Csak az olyan helyeken van kiporciózva minden, mint Hollandia.:) Megint az angolok, akik nem messze élnek a hollandoktól mondják: Let't go Dutch! Ez azt jelenti, hogy mindenki fizeti a maga számláját ki-ki alapon. Nálunk Magyarországon is ehhez képest annak van kultúrája, hogy meghívjuk egymást, fizetek egy kört, mindenki a vendégem, és angolul is hallom "It's on me..." (én állom).

Egy ilyen közegben az esetek többségében el se kell jutni odáig, hogy valami kamu szöveget előadjon a szélhámos a hitelkártyáról vagy hogy otthon hagyta a pénztárcáját. Ha nőről van szó, akkor még él a szokás sok helyen, hogy a férfi fizet. 

Anna Sorokin úgy fizettette ki a (szerintem egyébként messze nem gazdag) Rachel Williamssel, a marokkói luxusszálloda 62.000 dolláros számláját, hogy előtte hónapokig $400 dolláros óradíjért fizetett fitnesz edzőt, többszáz dolláros vacsorákat, ezer dollárokban kerülő wellness kiruccanásokat azt a benyomást hagyva, hogy ő gazdag, fizet mindent. És fizetett. Rachel Williams elhitte neki, hogy majd visszaadja a pénzt, csak az átutalással lehet gond. 

Nem véletlen, hogy a bíróság nem ítélte el Anna Sorokint ezért az akcióért, Rachel Williams maga is igénybe vette a marokkói szállodát, pedig a 62.000 dolláros számla meghaladta az egész éves jövedelmét. (Itt van az a pont, ahol egyébként nem értem miért megvezetett gazdagokról beszélnek. Rachel Williams a Vanity Fair fotószerkesztőjeként ezek szerint keresett havi 4000-5000 dollárt, ami Manhattan-ben nem számít gazdag embernek.A gazdag ember az ázsiai startupos volt, aki elfelejtkezett arról, hogy fizetett 3000 dollárt Anna útjáért és csak akkor jutott eszébe az egész történet, amikor egy másik sztori a fülébe jutott. Akkor elintézte annyival, hogy megszakította a kapcsolatot Annával.)

Anna Sorokin ott vált bűnözővé, hogy hotelekben és éttermekben nem fizetett, a nagyottmondását (hogy ő egy vagyon örököse) pénzzé akarta tenni bankhitel formájában és ezekhez igazolásokat hamisított, fedezetlen csekkekre vett fel pénzt. 

Ha élt volna, mint Fejes Endre görög diplomatája (Jó estét nyár, jó estét szerelem) havonta négy napig mint egy király(nő), aztán valami kamu szöveggel (hazautaztam apámhoz Németországba) három hétre eltűnik a csupasz villanykörtés külvárosi albérletében, akkor maradt volna egy hazudozó, free-rider, wanna be someone. 

Ezekből pedig Dunát lehet rekeszteni: