...és még annyit, hogy...

 Hosszú hetek óta figyelgettem, ahogy egymás után jelennek meg falfestmények a környékünkön Szingapúrban. Nem volt hozzájuk semmilyen kiírás, felirat, magyarázó szöveg. Néha elkaptam egy-egy művészt, aki éppen festett a falakra, de szégyellős voltam odamenni megkérdezni mit csinál és miért csinálja. Magamtól azt gondoltam, hogy ezek amolyan street art projektek és így próbálják feldobni a környéket. Végülis igazam volt ebben, de sokkal többről van szó.  Pár hétbe tellett, míg a környék összes tömbházát kifestették és az utolsó héten egy titokzatos installáció jelent meg az egyik épületen.  És a folytatása a fal másik végén: Megint semmi felirat, magyarázó szöveg, nincs referencia az alkotó(k)ra, egyáltalán semmilyen információ. Míg nem két nappal ezelőtt kiegészült az installáció egy középső elemmel, ami mindent elmagyaráz: A falfestmények, amiket szerte a kerületben minden épületen láttam az idős, demenciában szenvedő lakosokat szolgálják, akik a meglehetősen egysíkú lakótelepi környe

 Mármint az AI (mesterséges intelligencia) elterjedésével. Írtam erről a témáról már pár bejegyzést, de eddig mindegyik összességében pozitívan ítélte meg a mesterséges intelligencia jelenlétét: - A mesterséges intelligenciáról szóló vitához: https://www.annyit.com/2023/04/a-mesterseges-intelligenciarol-szolo.html - A mesterséges intelligencia és a felsőoktatás https://www.annyit.com/2023/01/a-mesterseges-intelligencia-es.html - A mesterséges intelligencia és a szerzői jogok https://www.annyit.com/2023/01/a-mesterseges-intelligencia-es-szerzoi.html Az ebben foglaltakat mind tartom, most mégis fontosnak tartom összefoglalni, hogy én milyen veszélyeket látok. Ez a bejegyzés szóljón arról, hogy miképpen fog eltúnni a média: A média eltűnése Az eltűnést abban az értelemben értem, hogy a zajban fog eltűnni. A közösségi média (Facebook, Instagram, TikTok, Twitter stb.) jelenléte már most jelentősen felvizezte a médiának azt a közvetítő szerepét, amiről a nevét is kapta, a mesterséges intelli

Valami oknál fogva Cervantes Don Quijote-je sosem volt egy nevetséges és főleg nem egy negatív figura számomra. Most pedig, hogy korban közeledek hozzá, egyre inkább megértem.  Don Quijote nagyon erős szimbólum. Szélmalomharca, mint a hiábavaló küzdelem szinonímája írodott bele a kultúránkba. Míg azonban a görög Sziszifusz hiábavaló küzdelme a sziklával egy büntetés, vezeklés, addig Don Quijote szintén reménytelen (és felesleges) szélmalomharca morális, erkölcsi kitartás kérdése.  Don Quijote - oil on canvas, 20x25cm Sokat jelent nekem ez, a ma elkészült festmény. Van egy családi vonala is. Apám emlékére csináltam.  Apámnak ügyes keze volt. Fába készített forrasztópálkával különféle rajzokat és hosszú évekig azok lógtak a falon. Az egyik ilyen műve Don Quijote és a mellette lovagló Sancho Panza volt.  Most megcsináltam én is, a magam stílusában.  A másik dimenzió, amiben Don Quijote érdekes és fontos alak számomra, az őrültség és a normalitás kérdése. Cervantes először kifigurázza az a

Az előző részek tartalmából: Űj tornatanár érkezik a falusi iskolába. Gábor a friss diplomás pedagógus nagy tervekkel vág bele az oktatásba, de elődjének a helyi focicsapatot felépítő Józsibának is határozott tervei vannak. 1. rész https://www.annyit.com/2023/04/az-uj-tornatanar.html  -  4  - Józsibá sípszójára vigyázba merevedett a terem. Zsoltika is felegyenesedett anélkül, hogy el tudta volna kapni a labdát előtte. Így az most alig hallható sercegéssel gurult el mellőle, de a néma csendben ez a sercegés fülsértően hangos volt. - Mi van kisfiam, lyukas a kezed? - kérdezte Józsibá, villámló tekintettel. Választ nem várt a kérdésre, azonnal Gáborhoz fordult. - Na, Kisaladár, Tibi nem semmi, mi?  És már intett is a két gyereknek, akik azonnal ott teremtek.  - Kisaladár a kapuba, Tibike lősz párat a hosszú sarokra. - adta ki a parancsot Józsibá. - Ezt, figyeld meg Gáborkám. Pörögjön az a labda Tibike úgy, hogy egy zsiráf se tudja elérni. Tibi pedig pontosan oda helyezte a labdát ahova Jó

-   1   - A szürke ködbe burkolózó reggelen az udvart zsivajgás töltötte be. Új tornatanár érkezik. Mindenki kicsit izgatott a kaput figyelik. Késik. Lemaradnak a gyerekek a belépőről, Gábor a friss diplomás 25 éves tornatanár az első óra alatt érkezik.  Gábor Fiatal, jó felépítésű, első ránézésre is sportos ember. Hosszú hullámos haja lendületet ad mozgásának, ruganyosan halad fel az üres folyosó lépcsőin. Először az igazgatói irodába vezet útja, ahonnan az igazgató maga kíséri a tornatanárok földszinti szobájába.  - Menj, menj csak be bátran. Józsi-bá már nagyon vár.  Józsi-bá József, vagy, ahogy itt mindenki hívja, Józsi-bá, idős, ősz hajú, de magas, szikár férfi. Kék régivágású mackónadrág és nyakig felcippzározott mackófelső van rajta, nyakában az elengedhetetlen ezüst színű nagy síppal. Nemigen lehetett őt a sípja nélkül látni. Ahogy a melegítője nélkül sem. A faluban is ebben járt kelt, régi vázas Csepel biciklijével.  - Szeeervusz Gábor! - áll fel széles mosollyal Józsibá. - Há

Ebben a bejegyzésben egyetlen szót sem fogok írni a mesterséges intelligenciáról. Mégis az arról szóló vitához írtam:  Menjünk vissza olyan 100-150 évet Habár az automobilok tömeges megjelenését inkább a XX. század elejére teszük, Angliában az első szabályozás "Locomotives on Highways Act" már 1861-ben megjelent az akkor még elsősorban gőz meghajtású járművek jelenlétét szabályozva. Leginkább korlátozva.  Az 1861-es szabályozás mögött már felsejlik a lovas lobby. Ők mindenképpen szerették volna elérni a gépi meghajtás visszaszorulását és elérték, hogy a szabályozás valamelyest visszafogja az országúti locomotívok és később automobilok előretörését.  Az 1861-es szabályozás például ott fogta vissza az új megoldásokat ahol azok egyébként a legerősebbek voltak. Sebességkorlátozást vezettek be és előírták, hogy a gépi meghajtású járműveket minimum két személy vezesse(lovaskocsit egyedül is lehetett hajtani). Az angol szabályozás 1865-ös változata ezt már három főre emelte úgy, hog

1988-ban a 14 éves Egerszegi Krisztina aranyérmet szerzett 200 méter hátúszásban. Én 16 éves voltam akkor, ez volt az az év, amikor a csecsemőmirigyeim bezáródtak, a nagyapámnak meg két videólejátszója is lett és százával ontotta az alámondásos filmek másolatait. Az olimpiát megelőző nyáron míg a 14 éves Egerszegi Krisztina valószínűleg minden nap hajnalban kelt, edzőtáborból edzőtáborba járva készült a nagy versenyre, ugyanezen idő alatt én napi 12-16 órában nagyapám videókészletét emésztettem fel a kanapén ülve. Rambótól, a Péntek 13-ig.  A hirtelen serdülőkori váltásnak és a "rendkívül aktív", kanapén a nagymama tejföllel és porcukorral leöntött eprét a tévé előtt majszoló életmódnak köszönhetően azon a nyáron olyan 20 kg-ot hízhattam. A középiskolai tornatanár, amikor szeptemberben meglátott ezzel fogadott: "Lali, (négy évig nem tudta megjegyezni a nevem) én nem tudtam, hogy te a nyáron megnősültél és három gyereked is lett"  1988 szeptember 25-én sokmillió (éle