A széléig el kell menjünk...

Egy Spiró Györggyel készített hosszabb interjút hallgattam meg ma és nagyon betalált, majd később részletesebben is akarok írni róla.

Erős mondatokat mond Spiró György és nagyon egyetértek vele ebben. Ilyen mondatokra van szükségünk, minden kő alá be kell néznünk, minden szálat fel kell fejtenünk ahhoz, hogy megértsük mi történt, mi történik Magyarországgal. 

Megjegyzi például, hogy ő akkor engedte-el ezt a rendszerváltás nevű történetet, amikor a parlament megszavazta a koronás címert. Onnantól ő már tudta, hogy ide a feudalizmus fog visszajönni, tulajdonképpen csak azon csodálkozott, hogy kellett még 20 év, hogy ez aztán ez ki is teljesedjék.

Olyat is mond, hogy a Bős-Nagymarost meg kellett volna építeni.  

Van a beszédében valami kíméletlenség és hozzányúl a szent teheneinkhez. 

Lehet-e ezt csinálni?

Szerintem nem csak, hogy lehet, hanem kell is. 

Legendagyártásban és önámításban ugyanis jók vagyunk. És olyan nagy a baj, hogy tudnunk kell mélyre ásni az okokat keresve. 

Nekem fogalmam sincs, hogy Bős-Nagymarossal mi volt a helyzet. A alapállás ragadott meg, miszerint hozzá lehet, hozzá kell nyúlni a témához. Darabokra kell szedni a fejünkben azt a hálót, ami mentén 1989 óta bedrótoztuk magunkat és apránként kell újrarakni a képet mert ahova jutottunk az nagyon ijesztő. 

Nem az a fontos jelen pillanatban, hogy igaza van-e Spiró Györgynek, hanem az nagyon figyelemreméltó, ahogy radikálisan hozzányúl ezekhez a témákhoz. Ő amúgy valószínűleg így gondolja, mert a saját tudása, emlékei, tapasztalatai alapján erre jutott. Nekem nagyon halovány emlékeim vannak Bős-Nagymarosról, akkor se és ma se tudtam részleteiben miről van szó. Elég volt a környezetvédelmi hívószó és az ellenzéki jellege a dolognak. 

És ez baj. Mint a birkák megyünk a kolompszó után...

A másik erős állításához, ami arról szól, hogy Magyarországon feudalizmus van, jobban tudok kapcsolódni. 

(Itt egy lábjegyzet: habár a fogalmazás rövidsége érdekében használom a különböző -izmusokat, ezek az én véleményem szerint több kárt okoznak mint hasznot. Amikor -izmusokban beszélünk bármelyik történelmi korszakról vagy ideológiai, gazdasági irányzatról, akkor az olyan mintha egy homályos üvegen keresztül távolról néznénk a valóságot. Elnagyolt, masszákat foltokat látunk csak, elmosódott szélekkel. Nem mondom, hogy nincs relevanciája, a foltok ugyanis tényleg ott vannak. Abban is segít a használatuk, hogy lerövidíti a kommunikációt, amolyan ZIP fájlként vagy irodalmi jellegű metaforaként lehet használni. Az egyes -izmusokhoz kapcsolódó konnottáció miatt ezek indulatszavakként is felfoghatóak, az esetek többségében így is használják őket.)

Én is így használom. A feudalizmusra való utalás bántó, évszázadokkal veti vissza az országot, amikor kimondom szélsőségesen beszélek ébresztő jelleggel. Jürgen Habermas kommunikációelméletében van egy olyan gondolat, hogy a változás érdekében érdemes a szélére beszélni jelenségeknek, radikálisan fogalmazni (túlozni, ha úgy tetszik) mert egy diskurzusban valahol fogunk középen találkozni és így tudjuk maximalizálni az elmozdulás mértékét. Ezt én nagyon tudatosan használom és szerintem Spiró György is ezt csinálta, vagy rám legalábbis így hatott. 

Ez egy ilyen ébresztés...

A tragikus az, hogy amikor egy-egy témát gondolatban végigfuttatok a fejemben, akkor a részletekbe belemenve arra jutok, hogy a fenét szélsőséges vagy túlzó egy-egy kijelentés. Békaként lettünk lassan megfőzve és mint az 1944-es ostrom előtt az oktogonnál sült gesztenyét vásárlók az utolsó pillanatig nem akarunk tudomást venni a közelgő katasztrófáról. 

Mert mitől nem feudalizmus az, hogy a saját számládon gyűjtött pénzedet beszedi az uralkodó (nyugdíjmegtakarítások)?

Mitől nem feudalizmus az, hogy egy rablólovag 5000 forintot szed be minden egyes magyar vállalkozótól évente, mert .......hát mert csak, mert különben pofán leszel baszva (kamarai tagdíj)? Ez nem ilyen Rajna vidéki középkori tempó volt, amikor a folyó melletti fellegvár kulcspozícióját kihasználva levámoltak minden kereskedőt? Ez nem egy polgárjogi szerződés alapján vásárolt szolgálatás (tagdíjat fizetek) hanem közelebb áll a védelmi pénzhez.

Miért túlzás feudalizmusnak hívni azt, amikor az uralkodó, ha bármilyen üzletet, vállalkozást, céget, ma már cégcsoportokat kinéz magának akkor azt einstandolják? Olyannyira, hogy van sikeres vállalkozó, aki véletlenül meghal röviddel azután, hogy az üzletét "átvették".   

Mitől nem feudalizmus az, hogy ha adót emelnek (ehhez még megvan a joguk), akkor arról is rendelkezni akarnak, hogy ennek kifizetésére milyen üzleti megoldást (vásárlók felé való továbbhárítás) választ egy vállalkozás? Mert mióta van bármilyen köze egy kormányzatnak ahhoz, hogy vállalkozások miképpen vezetik az üzleteiket? 

Az meg számomra a csúcsok csúcsa, hogy az uralkodó megmondja mennyi a benzin, erre magánvállalkozásokat kötelez, hogy ők ezt ennyiért árulják és egyben megtiltja nekik, hogy bezárjanak. Mi van??? Akkor ezek az emberek most le vannak tartóztatva és amit csinálnak az kényszermunka?