Az internet ellenség

Ez a cím így persze hülyeség, mégis megtartom a drámai elemek kiemelése végett. Amit mondani akarok vele az az, hogy sokkal, de sokkal veszélyesebb hely lett az internet, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt. De ezen nincs mit csodálkozni, tulajdonképpen természetes, hogy ez történt, nem felszámolni, hanem kitanulni kell. 

Ha valami hasonlottal szeretném érzékeltetni, akkor talán az utak példája illik ide. Az utak nagyon veszélyesek. Több tonnás járművek közlekednek rajta olyan sebességgel, aminek a töredékével is széttépnek vagy éppen péppé lapítanak egy emberi testet. Erről nyilván nem az út tehet, de ettől még lehet mondani, hogy az utak veszélyes helyek. 

Na pontosan így értem ezt az internet kapcsán is. 

Eleinte hír, mit hír, kitörő öröm volt, bármit kapni az inerneten. Egy email örömhír volt. Emlékszem a betárcsázós korszakban, amikor még meglehetősen drága is volt a szolgáltatás éppen csak azért és addig mentem fel a netre, hogy megnézzem jött-e email. És ha nem, akkor döhösen csapkodtam :)

Ránéztem az email fiókomra. Most (2023 Szeptember) 9003 olvasatlan emailem van a gmail-en. Többségük szemét, de nagyon sok olyan is van, hogy valaki el akar érni, kér valamit, meghív valahova, fel akarja venni a kapcsolatot velem. Esélyem sincs, hogy mindet elolvassam. Az email nem hír többé, és főleg nem örömforrás hanem éppen ellenkezőleg stressz forrás. 

Ma már úgy tekintek az e-mailre, a közösségi média üzenőfelületeire, mint egy nagyon zajos forrásra, ahol rengetegen próbálnak egyszerre beszélni hozzám és nekem esélyem sincs rá, hogy akár csak töredékét a felém zúduló információnak be tudjam fogadni. Egy befogadhatatlan zaj az egész. 

És nem csak zajos az egész, hanem jött vele valami felfoghatatlan sürgetés is. Az internet az azonnali dolgok világa. Minden instant. A hírek valós időben jönnek be, már nincs esemény, amiről ne lenne azonnal hír, kép, videó, bármelyik sarkában történjék is a világnak. Egyetlen hashtag és futótűzként terjed. Mindenki újságíró lett, író, szerkesztő, kameraman, vágó, content creator....

Ez az azonnaliság azonban nem csak a professzionális hírcsatornákat pörgette egy új szintre, hanem az beépült a mindennapokba is. Számomra már a telefonban is volt valami tenyérbemászó, amikor számot kellett (volna) arról adni, hogy miért nem vettem fel. Hálistennek, éppen a telefont valahogy kiszorította az internetes messengerek világa, ahol ma már illik megkérdezni, hogy felhívhatok-e valakit. Ez egy pozitív visszalépés abból a korból, amikor még megszólalt csak úgy a telefon. Jött helyette azonban az, hogy a Whatsapp és társai szintű üzenőfelületen látni lehet ha valaki megkapta, illetve ha megkapta és ki is nyitotta (olvasta) az üzenetet. És onnantól a kimondatlan elvárás az, hogy arra válaszolni kell. 

Nekem, elárulom, minden üzenőfelületnek le van tiltva az értesítése és a telefonomon le van némítva a csengőhang. Én akkor kapok meg egy üzenetet, ha én úgy döntök hogy van időm arra, hogy üzeneteket olvassak és odamegyek, kinyitom. Semmi nem csippen, nem csörren, nem csörög, nem ugrik fel, nem jelez ki, nem rezeg, nem villog, nem mászik le az asztalról kínjában. 

Nem volt ez mindig így, de volt egy fordulópont, amikor el kellett döntenem, hogy én alakítom-e a napomat vagy folyamatosan a mások problémáját oldom meg. Ez bevallom nem az én gondolatom, kicsit sántít is nekem, de alapjában nagyon egyetértek vele. Eredetileg az Other People Problems formában hallottam először egy a corporate kultúrában eligazodni segítő nő Instagramján, akinek én nagyon szeretem a posztjait. Arról posztol sokszor nagyon viccesen, hogy hogyan oldunk meg munkahelyi helyzeteket. 

Ő élt ezzel a javaslattal, hogy tevezzük meg a napunkat és döntsük el mi mit akarunk/fogunk csinálni ahelyett, hogy azzal kezdjük, hogy kinyitjuk a különböző felületeinket amin beáramlik a végtelen üzenet és ami egytől egyig valaki mástól jön és értelemszerűen azok a tartalmak az ő problémáikkal, a nekik fontos dolgokkal lesznek tele. Jobb ha úgy kezdjük a napot, ha a számunkra fontos dolgokkal foglalkozunk. Én ezt úgy fejlesztettem tovább, hogy az még jobb, ha úgyis folytatjuk. 

Én igyekszem ma ennek jegyében minden napomat 80-90%-ban megtervezni és legfeljebb 10%-ot hagyok a felugró, beugró hirtelenekre. Néha ez a 10% rámegy arra, hogy harcolok a 80%-omért. 

Ez nem jelenti azt, hogy nem tudnék jól teljesíteni prompt, azonnali kommunikációt igénylő munkákban. De akkor az volt betervezve. Abszolút vannak napjaim, amikor úgy érzem magam, mintha egy úrhajó vezérlőpultjánál ülnék és azonnali üzenetváltásban, telefonhívásokban, rövid levelekben, apró szerkesztésekben, fájlküldésekben vagyok és az egész egy magas fordulatszámon pörgő nap. Egy ilyen szakaszban nem lehet például tanulmányt, riportot, cikket írni, fordítani, olvasni, elemezni, gondolkodni, belassulni, elmélyedni. Amikor a PhD-met írtam, akkor hosszú órákra ki kellett zárnom minden külső ingert. Otthon megmondtam én nem is vagyok itthon. Sőt nem is létezem. Bármi történik, senki ne szóljon hozzám. A telefont elástam, bezártam minden más ablakot a gépen. Abba a tudatállapotba nem fér bele semmilyen prompt pörgés. 

Az internet tehát olyan mint egy motor. Folyamatosan hűteni kell. 

De ez még mindig nem tenné ellenséggé. Ellenség attól lett, hogy mára 10 telefonhívásból 9 az SPAM. Esküszöm már csak azért van telefonszámom, mert regisztrációknál kérik, meg mert a telefontársaságok nem adnak telefont és internetet telefonszám nélkül. Engem telefonon nagyon nagyon ritkán hív fel valami igazi élő ismerősöm. Dehogy a sales, meg scam kamu az jön mint szar a ventillátorból. Amerikai, maláj, hong kongi, indonéz számok. Ha helyi és felveszem, géphang mondja be, hogy egészségügyi minisztérium (ez a COVID alatt kezdődött). És hogy egyeztetni akarják az adataimat (ilyen egyszerű....bemondatják az adataidat aztán lesheted magad). Van ennek a bevándorlási hivatalos verziója is, de van emergency hívás is, hogy rendőrség. Van ami élő igazi ember. Hogy azonnal adjam meg a mimet, és hogy ott vagyok-e már a rendőrség előtt, tudom-e mi történt? Lihegve sürget, mintha valami katasztrófa történt volna és hogy azonnal az NRIC számom. Napi egy vagy kettő hívás ezekből minimum van. 

Egy másik szintje ennek a Whatsapp üzenetek. Nem tudom miért, itt Szingapúrban és általában Dél-Kelet Ázsiában a Whatsapp megy, de átlógnak a kínai felületek is Weibo, Wechat. Nekem WeChat van. 

Na azon meg a Whatsapp-on a legváltozatosabb tükrökkel jönnek. Befektetési ajánlat, állásajánlat, diszkont vásárlás, olcsó hitel, szép lány félregépelt és vééééletlenül neked írt üzenetet (aztán lelépnek idős urak évtizedes nyugdíjmegtakarításaival). 

A harmadik, számomra már ijesztó szint a kamu linkek és weboldalak rendszere. Itt Szingapúrban bankokat szakmányban büntetnek azért mert (valaki mások) olyan szinten tudják hamisítani az internetes banki felületeiket, hogy százezer dolláros megtakarításokkal szívódnak fel a hackkerek. Milliárd dolláros scammelőket kaptak el pár hete, de valószínűleg csak a jéghegy csúcsa. A kínai illetőségű faszi a Sentosa szigetén lévő villája ablakából ugrott ki a rendőrök elől, kezét lábát eltörte, a csatornában fogták el a dzsungel tövében. Már Londonban tart a nyomozás, még ott is voltak ingatlanjaik. 

A minap majdnem rászaladtam egy ilyenre. Egy ügyfélszolgálatnak próbáltam írni, de ma már ügyfélszolgálatok sincsenek ahol legalább 15 percig gépzenét hallgathatnál. Chatbot van, meg Q&A. Szarra se jó egyik se. Dühömben a Twitteren rákerestem és láttam ez téma másnál is. Csatlakoztam egy beszélgetéshez. Látva hogy írok egyszer csak rámírt a Twitteren az ügyfélszolgálat, hogy nagyon sajnálják a kellemetlenséget, ami történt velem, írjak egy DM üzenetet, segítenek. Azonnal írtam nekik, rögtön jött az ügyintéző és csak az utolsó előtti pillanatban lett gyanús. Az volt az érzésem, hogy nem igazán a kérdésemre válaszol. Ellenben küldött egy linket, hogy hol tudom a fiókomat megújítani. És mivel már fura érzésem volt jobban megnéztem milyen link ez, meg micsoda fiók. Ás akkora kamu volt, hogy a fejemet fogtam, hogy vittek be idáig az erdőbe. 

Szóval ez van. Ma én már úgy megyek fel az internetre, mintha egy vadnyugati kocsmába lépnék. Gengszterek és kurvák vannak. Hátul a sötétben játszik egy vak zongorista én van pár hozzám hasonló szerencsétlen aki még azt hiszi itt inni-enni lehet.