No Gender - Szingapúrban

Lemondtak egy pódiumbeszélgetést Szingapúrban a szervezők, aminek a címe What's the difference between sex and gender és a témája ennek megfelelően a nemek és a gender téma lett volna. Nagyon érdekes számomra látni, hogy abban a három országban, aminek belelátok a viszonyaiba (Magyarország, Észtország és Szingapúr) hogyan csattannak el ugyanazok a témák nagyon más hasadások és hangsúlyok mentén. 

Szóval nézzük mi történt Szingapúrban. A szervezők egy tudományos műhelyt (Science Center) képviseltek. A rendezvény önmagában nem került volna be a hírekbe (a bulvár szintű hírekbe, ahol a balesetek, botrányok vannak), de a lemondás már bekerült akkor, amikor a szervezők a közösségi média oldalukon elnézést kértek a nem megfelelően előkészített szervezésért és lemondták a rendezvényt. 


Ilyesmire egyébként meglehetősen gyakran sor kerül Szingapúrban. Van egyfajta öncenzúra vagy valakik a számos hierarchikus lépcsőfok egyikéről leszólnak. Ez egyszerre igaz a corporate, vállalati kultúrára és a kormányzati szervekre. De tulajdonképpen családi szintre is lebonthatjuk azt a beszabályozó, felülről vezérelt hangulatot. Írtam többször már, olyan a társadalmi légköre Szingapúrnak, mintha a 60-as évek Magyarországa úgymaradt volna. 

(Azért nem a mai Magyarországhoz hasonlítom mert nem az a pökhendi gengszter alapállás van, hanem van egy morális irány, ami áthatja a társadalmat. Jól megy a szekér, növekvő jólét és gazdagság és ez ad az erkölcsi alapú szigornak egy legitimitást, amitől az rend, a fegyelem és a hatékonyság záloga lesz.)

Pár hete egy koreai rapper showját mondták le egy klubban, mert az buddhista szertartások szövegeit és rituáléit illesztette a showjába és Szingapúrban nagyon érzékenyek a vallások tiszteletére. Ez is olyan sajátos, mert mindegyiket engedik és vigyáznak rájuk, de mindegyiket nyesegetik is. Megvan a kerete és korlátja hogy az indiai hinduk hol festékezhetnek, táncolhatnak, zenélhetnek, szórhatnak virágokat és milyen mértékben, hangerőval, mikortól-meddig tehetik. A kínai újév oroszlán és sárkány táncai, performanszai a petárdázás és az utcai ünneplések ugyanígy be vannak szabályozva. A muszlim muezinek nem énekelhetik körbe a várost a mecsetekből napi ötször. Énekelnek, de olyan halkan, hogy két háztömbre már nem lehet hallani a muezin hívását. 

Szóval elolvastam a híreket és megnéztem a komment szekciókat is, amiből mindig kicsit le lehet szűrni a közvéleményt, vagy annak legalábbis azt a szeletét, akinek van ideje meg kedve újságcikkek alatt kommentelgetni.

Volt egy csomó komment, ami azt emelte ki, hogy több ezer évig megvoltunk a nemekkel, ahogy most vannak, nem kell ezt babrálni. Mások ennek ellenkezőjét, a vaskalaposságot emlegették és a nyílt párbeszédet hiányolták. Szóval van itt (is) egy jól érzékelhető hasadás a liberális és konzervatív szemlélet között. 

De két kommentet kiemelnék, amik érdekesek voltak számomra. Az egyik politikai jellegű, de amellett, hogy nekimegy a kormánypártnak elsősorban a transzparenciát kérte számon. Hogy akarja tudni ki szólt le? Hogy pontosan ki döntött úgy és mi alapján, hogy ezt a beszélgetést nem lehet megtartani? Hogy elege van abból az atyáskodó (patronizing) viselkedésből, hogy majd ők eldöntik a pártközpontban, hogy miről beszélhetnek a gyerekek. Szingapúrban nagyon erős az ellenzék, a kormánypártok az eltelt 10 évben mindig csak kis előnnyel nyerik meg a választásokat. És hiába van erős szigor, hiába fogják a médiát, én úgy látom az internetet nem sikerül megállítaniuk. 

Ez a transzparencia iránti igény, emlékszem Észtországban is nagyon erős volt. Nem ebben a témában feltétlenül, hanem általában. Én sokszor éreztem ott, hogy az egyébként alapból is erős, individualista beállítottságú északi emberek nagyon nagyon nehezen viselik (ingerli őket) amikor valaki atyáskodva "gondoskodik" róluk és erre hivatkozva próbálja őket korlátozni, keretek közé szorítani. Egyrészt átlátnak ezen, másrészt pedig frusztrálja őket, hogy meg akarják fosztani az önálló öntéshozataltól. 

A gender téma Észtországban ennek ellenére szintén hasadt. Nagyon kő konzervatív emberek is vannak abban az országban, és tényleg az a rugalmatlan fajta, aki nem hajlik, hanem törik. Ők utálnak mindent ami modern, ami innováció, vissza vágynának az erdőbe, lehetőleg egyedül a szaunában némi sörrel. 

De legalább ugyanannyian vannak, akiket meg az irritál, hogy ez egyáltalán téma még. Hogy ezzel kell foglalkozni, erről kell beszélni. 

A másik érdekes szingapúri kommentár viszont annyiban árnyalta a képet, hogy felhívta a figyelmet arra, hogy lehet nem a rendezvénnyel van a baj, hanem hogy egy tudományos műhely szakértőként egy drag queen show transzgender fellépőjét akarta felvonultatni. 

Ezt a kommentárt nagyon értettem a helyi kontextusban. Szingapúrban nagyon (úgy értem NAGYON) erős az ún. face value. Ezt nem tudom hogy fordítani, a papírforma talán. Tehát, hogy miről van neked papírod, diplomát, igazolásod, engedélyed. Hogy hol diplomáztál (az egy jó egyetem-e). Állásinterjúknál még mindig sokkal jobban számít, hogy milyen végzettséged van és azt hol szerezted mintsem a kompetenciákat vizsgálnák. Hajbókolnak minden cím és tisztség előtt, örökké kérdezik mi a megszólítás. Hasra vannak esve, hogy associate professor az ember és ha PhD vagy automatikusan doktor leszel. 

Egy ilyen berendezkedésben, egy egyetemmel, tudományos műhellyel kapcsolatban is vannak bizonyos szerepelvárások. Ki is fejtette a kommentelő hölgy, hogy ő egy biológust (sic!) vagy szociológust várt volna arra a vitára és nem egy transzvesztita show beöltözött szereplőjét. 

És volt a kommentároknak egy olyan vonala, amiből azt lehetett ehhez hasonlóan kitapintani, hogy a témát önmagában nem bánnák, lehet róla beszélni, de ez a Woke túltolása az egésznek és, hogy ezen a színvonalon így kell erről beszélni ez méltánytalan ide. 

Azt éreztem, ha a rendezvény egy bárban lenne valamelyik szórakoztató negyedben, ahol a show fellépői utána beszélgetnek egy pódiumon az égvilágon semmi nem történt volna. 

Namost egyetemi berkekben, ha nyugaton lennénk, ez a fajta diskurzus és általában társadalmi viták lefolytatása nemhogy belefér, de szériatartozék. Mondhatni az egyetem lényege és még akkor is az, ha ezek is kezdenek a saját véleménybubérkaikba zárni vagy éppen ijesztő módon az érzékenységre és az érzelmi sérülékenységre való hivatkozással (safe space, triggering) elejét venni bármiféle vitának. Ezek ugyannak a diktatórikus ingának a kilengései mint a betiltás (mert a safe space is betiltás meg a cancelling is betiltás).

De ilyesmi nincsen Ázsiában (Szingapúrban legalábbis nincs). Az egyetemi oktatók órai anyagait úgy ellenőrzik mint piros tollal javítgató napközistanárok, vagy a hajviseletet ellenőrző pedellusok (itt discipline master-nek hívják a közoktatási intézményben). Ázsiában az az alapfelfogás, hogy a tanár tekintély, a tudás objektív, az ráadásul a tekintélyszemélyekhez (auktorok) van delegálva és a vezető megkérdőjelezhetetlen. Igazodás van, nem egy diskurzív tér. 

Ebben a mezőben jön fel a kommentár, hogy nem lehet egy transzvesztita énekesnőt megkérdezni gender témában "szakértő státuszban" mert az nem neki van fenntartva. Lehet érintett, lehet dokumentálandó alany, kutatási téma, demonstráció, de ő maga attól, hogy benne van az adott élethelyzetben még nem lesz szakértője a témának. Kicsit úgy, ahogy egy rák beteg sem szekértője a ráknak. Éppen csak ő hal bele. 

Namost mindezzel együtt, amit én az egész történetből érzékelek az nem egy kőkemény konzervativizmus. Szingapúr például betegesen vigyáz arra, hogy mindig ők legyenek a legkúlabb, leginkább liberális, szabad, piacbarát, befogadó, kozmopolita ország. Amikor a környező országok elkezdték engedélyezni az azonos neműek együttélését és házasságát, akkor Szingapúr hirtelen nagyon fontosnak tartotta, hogy törölje a (kizárólag férfiak) homoszexualitását tiltó törvényt. De amikor az amerikaiak vagy más nyugatiak megjegyzést tesznek valamelyik szigorú törvényükre, rendelkezésükre akkor ingerülten és sértetten reagálnak, és igyekeznek távol tartani maguktól a nyugatról diktált erkölcsi normákat és kiváltképpen az olyan túlkapásokat, mint a Woke. 

Ez számomra érthető. Van a dolgoknak egy saját, helyi evolúciója és nem működik sem a demokrácia sem a morál export. Valahogy a helyi viszonyok csak a saját erővanalaik mentén tudnak szervesen alakulni. Ezért mindig amikor felbukkan egy ilyen hír, akkor igyekszem azt a helyi viszonyok mentén nézni. 







Comments

Popular posts from this blog

Abigél

Részletek a szingapúri oktatási rendszerről

Momentum és amúgy az ellenzék

Partizán olvasókör