Oltás közben mellékesen

Elmentem ma beadatni magamnak a negyedik COVID oltásomat ebbe a zöldövezeti kis közösségi központba, amit most gyorsan átalakítottak oltóközponttá. 

Egyszintes, vagy talán kettő, kis épületegyüttes, engem az ausztrál gyarmati kórházakra emlékeztetett pedig szerintem új építésű. A Szingapúriak híresek arról, hogy mindent nagyon pöpecül megszerveznek. egy kicsit túl pöpecül is. Van annak valamiféle rejtett közmunka vagy védett foglalkoztatás jellegge, hogy ilyen láthatóan nyugdíjas korú nénik és bácsik, illetve alacsony jövedelmű fiatalabbak egymástól 5-6 lépésre állva terelgetnek egy nem túl komplikált épületben. 

Minden le van protokollozva, az ajtóban már kikérdezik a kórelözményt, meg kellett mutassam az appomon az előző oltásoka. 

Moderna lesz, akkor megint? Kérdi az első lépcsős biztonsági őr. Az új fejlesztés igaz? 

Mondom igen, legyen márkahűség, sportruhából is csak Adidas-t vagyok hajlandó viselni esetleg márkanélküli lógó seggű mackónadrágot, de nálam olyan nincs, hogy Adidas nadrághoz Nike póló. Legyen Moderna. 

Kerülök beljebb a rendszerben, minden ajtónál, minden fordulónál egy, ha nem kettő néni fogad és lendületes karmozdulatokkal mutatják az irányt. Ami a falra ragasztott zöld irányjelzőkön is látható, de ha ez még nem lenne elég a padlóra ugyanilyen zöld nyilak vannak ragasztva. 

Pár kanyar után, a második lépcső a regisztráció. Mutatom az igazolványom, itt is, mint Észtországban ezzel nagyjából minden megvan, mert az ID szám alapján már látnak mindent. De azért ellenőrzésképpen megkérdezi a telefonszámom, az hátha változott. Nem változott. 

Kapok egy M (gondolom Moderna) matricát a mellkasomra, nehogy összekeveredjek egy Pfizer-essel és megyek a számomra kijelölt karámba. Ami a közösségi ház másik szárnyában berendezett oltóközpont. Nem meglepő módon itt is egy muzeumi teremőr szerű néni állít meg, hogy oltásra jöttem-e és Moderna. Nem tudom van-e bárki, aki bármilyen más szándékkal vagy más oltóanyagot célozva képes lenne idáig bejutni. De megerősítem az információt. 

A terem apró fülkékre van osztva, ott adják az oltást. Személyesen kísér a nekem kijelölt oltófülkébe. Középkorú férfi ül a széken, előtte számítógép, meg az oltóanyagok, fecskendők. De a biztonság kedvéért az igazolvánnyal kezdünk. Kérdi a nevem, persze nem tudja kiejteni. A minap vettem észre egy startup rendezvényen, hogy indiaiak között amolyan jégtörő játékként azt szokták bevetni, hogy "kinek van a leghosszabb neve"? Nem gondolom, hogy az én nevem lenne a legnagyobb falat a mezőnyben, de a Zs kiejtése itt (is) gondot okoz. Hallás alapján a Zsoltot, George-ként nyugtázzák. Néha Geof vagy Jeff. Haladó verzió, aki eljut a Zolt-ig. Leírva még évekig Szolt megszólítással kapom a leveleket. Aki ki tudja ejteni a nevem, az intim baráti viszony minimum. 

Az igazolványon rajta van a nemzetiségem. 

- Magyar? - kérdi az ápoló miközben a fecskendőt bontja.

Kicsit meglepődöm a kérdésen, mert nem szoktak rákérdezni a nemzetiségre. Elég annyi, hogy ang mo (ahogy a fehér embert ítt hívják) a többi már egykutya. 

Mondom igen. 

- Éppen most olvastam egy cikket Magyarországról. 

Már sejtem, hogy ennek nem lesz jó vége. 

- És mi volt benne? - kérdezek vissza.

Nem tudtam, hogy a most, az annyira most, hogy az adatlapot követő fülben még nyitva van a gépen a cikk. Egy kattintással átváltja. Meglep kicsit ezt is, mert az ázsiai munkakultúrába nem nagyon fér bele ez a szúrás közben a híreket bögésszük mentalitás, de már a beszédes kérdés kicsit körön kívüli volt. 

A cikk címe valami olyasmi, hogy Lengyelország és Magyarország kiszeretett egymásból Ukrajna miatt. Mutatja, hogy ezt olvasta. Ilyenkor jön az, hogy várják az interpretációt. Mit mondjak? Büszke vagyok a hazámra. Mondom neki a megfelelő éllel. 

- Minden országnak megvan a maga baja. - üti el arra utalva, hogy itt sem kell sokáig menni ha söpörni akarna a ház előtt. Egyetértek vele, nem annyira Szingapúrra, hanem Malajziára gondolva, ahol most megint cirkuszolnak mert előrehozott választások lesznek. Ami onnan jön ostobaságként és önsorsrontásként az tényleg felér az orbáni elmebajjal. Magyarországnak azért nincs végtelenül rossz megítélése itt, mert azért mégiscsak Európában van. Ehhez képest a malájok, vagy az indonézek, ez a két szomszéd itt olyan szinten botladoznak a saját lábukban és ehhez akkora pofájuk van, hogy Orbán Viktort nem lehet itt innovációként bemutatni.